Csak találgatni lehet, de legalább 80, a külvilággal nem érintkező törzs élhet az Amazonas környékén és további néhány tucat az indonéz szigetvilágban. Néha felbukkan valamelyikük, de úgy becsülik, körülbelül 12-15 ezren élhetnek teljes elszigeteltségben az Amazonas dzsungelében. A brazil és a perui törvények tiltják a fizikai kontaktust velük, legfőképpen azért, mert immunrendszerük rendkívül érzékeny a más emberek által hordozott baktériumokkal, vírusokkal szemben. Tudnak olyan törzsről, amely tagjainak fele meghalt a számukra addig ismeretlen, egyszerű náthától – írta az Index.

A legtöbb elszigetelten élő törzs nem azért nem vette fel a kapcsolatot a külvilággal, mert nincs róla tudomásuk. 

A bennszülöttek védelmével foglalkozó, londoni székhelyű Survival International szervezet szerint többnyire valamilyen traumatikus tapasztalat miatt, önként választják a rejtőzködést. Vannak olyanok, akiknek a területére behatoló fakitermelők és marhapásztorok felégették az ültetvényeiket és a házaikat, vagy épp a gyarmatosítókról és misszionáriusokról őriznek rossz emlékeket, és beépült kultúrájukba a totális bizalmatlanság.

Dél-Amerikán kívül Új-Guineában él a legtöbb elszigetelt törzs. Sokuk létezését azért fedi homály, mert az óriási szigetet máig nem térképezték még fel teljesen a kutatók. Vagy ha tudnak is némelyikükről, azok a civilizációtól távol élnek, és nyelvük, de még a nevük is ismeretlen.

Egyetlen túlélési lehetőségük van, ha homályban maradnak.

Szakértők többsége szerint az elszigeteltség, a külvilági kapcsolat hiánya az egyetlen ami biztosítja számukra a fennmaradást. Viszont igencsak úgy tűnik, hogy az érintett kormányok erőfeszítései ellenére a védett törzsi területek egyre sebezhetőbbek, és nem lehet megakadályozni, hogy az izolált népeket már a közeljövőben bekebelezze a civilizáció, és az  archaikus  közösségek  örökre  eltűnjenek, nyom nélkül.