Két évvel ezelőtt ilyenkor volt a legnagyobb pánik az európai gázellátás alakulásával kapcsolatban.  A korábbi évtizedben tapasztaltakhoz képest tíz-húszszoros árak, megmagyarázhatatlan piaci turbulenciák, pánikvásárlások és egy általános félelem jellemezte az európai gázpiacot. Akkoriban nem az volt a legfőbb kérdés, hogy mennyibe kerül, hanem hogy egyáltalán lesz-e elegendő földgáz az öreg kontinensen, illetve az, hogy sikerül-e az orosz importfüggést csökkenteni, és ha igen, azt milyen áron.

Az azóta eltelt két esztendőben főleg pozitív válaszok érkeztek ezekre a kérdésekre, de közben az energiaválság átmenetileg vissza is vetette a COVID utáni európai gazdasági helyreállás folyamatát.  Közben pedig az is világossá vált, hogy bár az extrém magas árak nem állandósulnak, a korábban megszokott olcsó energia korához egyhamar nem térünk vissza.

Kapcsolódó

Diverzifikáció és fogyasztáscsökkenés

Az EU saját termelése meglehetősen marginális a teljes fogyasztáshoz képest, így az orosz energiafüggőséget alternatív beszerzésekkel és az import szerkezetének átalakításával orvosolták. Továbbá a helyzet normalizáláshoz elengedhetetlen volt a fogyasztás mérséklése. Ez pedig szinte minden várakozást felülmúlt, hiszen

az utóbbi két évben az EU 27 tagországában közel 20százalékkal csökkent a földgázfogyasztás a 2017-21 közötti átlaghoz képest.

Ezt a takarékoskodás és a helyettesítés mellett, a kedvező időjárási körülmények, illetve a máig szenvedő feldolgozóipar alacsonyabb energiaigénye is támogatta.

Ez pedig elengedhetetlen lépés az orosz gázról való leválás útján, hiszen enélkül bizonyosan nem sikerült volna az oroszországi import teljes arányát a korábbi 40 százalék fölötti arányról 15 százalék alá mérsékelni. Elsődlegesen a vezetékes orosz gáz esetében látunk drasztikus visszaesést - míg az LNG, azaz cseppfolyós földgáz szállítások még emelkedtek is. A vezetékes gázszállítás jelentős csökkenése persze nem meglepő az Északi-Áramlat felrobbantása és a Jamal vezeték leállítása után, de az Ukrajnán keresztül érkező gáz mennyisége is több mint 50 százalékkal esett 2021-hez képest. Egyedül a számunkra kiemelten fontos Török áramlaton keresztüli szállítás esetében beszélhetünk növekedésről, de ez a korábbi teljes szállítási kapacitásnak pusztán a töredéke.

A kieső orosz fölgázt főleg amerikai, valamint azeri és afrikai (jellemzően egyéb kategóriába sorolt) forrással tudták pótolni. Miközben a hagyományosan nagy beszállítónak számitó Norvégia csak mérsékelten tudta növelni a magországok felé irányuló exportját, a belső termelés pedig még csökkent is, addig a tengerentúlról érkező gázszállítások három év alatt közel négyszeresére emelkedtek.

Kép: Economx, Forrás: Bruegel, ENTSOG

Az orosz gázról való fokozatos leválás tehát elsősorban a földgázfelhasználás visszafogása és új szállítópartnerek bevonásán múlt - főleg az LNG-szállítások pörögtek fel. Ennek sikere pedig az árakon is tetten érhető.

Tizedére esett, de historikusan magas árak

A 2022 augusztusában tapasztalt 300 EUR/MWh fölötti szintekről fokozatosan csökkent a holland gáztőzsdén az irányadó árfolyam. Az idei évre már a korábbi csúcs tizedére estek a jegyzések, mára már nagyságrendileg 30 EUR/MWh körül alakulnak az árak, miközben a kilengések (22-38 euró között) egyáltalán nem kirívóak. Ugyanakkor ez a sáv még mindig nagyjából a kétszeresének felel meg a 2017-2021 között mért átlagos árfolyamnak, így az energiaválság előtti szinttől még jócskán távol vagyunk.

Kép: Economx, Forrás: Bloomberg

További gyors árcsökkenésre viszont nem számítunk, amit a geopilitikai kockázatok mellett, számos strukturális ok magyaráz.

  • Az Oroszországból érkező gázra vonatkozó szankciók, valamint az önkéntes leválások óhatatlanul szűkítik a globális kínálatot. Ugyanis a Gazprom eladási számaiból egyértelműen kitűnik, hogy az orosz fél egyelőre nem tudott alkalmazkodni az uniós piac elvesztéséhez, nincs olyan csatorna és kereskedési irány, amivel pótolni tudná a kieső exportot. Közben pedig a korlátosan elérhető LNG iránt egyre növekszik a globális kereslet. 
  • Bár a Ukrajnán áthaladó gázszállítás aránya egyre kisebb az európai importon belül - az év eleje óta átlagosan napi 39 millió köbméter gáz, az európai import kb. 5 százaléka érkezik innen - az orosz-ukrán gáztranzit esetleges leállása komoly kockázatokat hordoz magában. Fontos tudni, hogy 2024 végén lejár a felek közötti szerződés, és egyelőre nagyon távolinak tűnik a megegyezés.
  • Az elmúlt években domináns irányzattá vált a fosszilis tüzelőanyagokból való fokozatos kivonulás, ezzel párhuzamosan viszont jelentősen csökkent a beruházási aktivitás a gázpiacon is. Az elmaradó fejlesztések és kitermelések pedig nem segítik az árak csökkenését.
  • Bár az európai országok földgáz iránti igényének fokozatosan csökkenése folytatódni fog a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság javulása következtében, a globális kereslet várhatóan még így is számottevően növekedni fog a következő években - elsősorban India és Kína adhatja ennek a  növekedésének a döntő részét.

Ezen tényezők miatt középtávon is csak lassú visszarendeződésre számítunk,

rövid távon viszont (a 2024/25 fűtési szezonban) még maradhatnak a 30 euró környéki/fölötti árak, és bár a kontinens gáztárolóinak töltöttségi szintje (július végén 85%) bizakodásra ad okot, a kockázatok inkább felfele erősebbek.

Ami viszont még is lendületet adhat az árfolyamok későbbi csökkenésének az az, hogy a következő telet követően számos új cseppfolyósító és újragázosítási terminál fog üzembe lépni, ez pedig fokozza az elérhető LNG kínálatot. Így 2026-tól már egyértelműen megszűnhet a kínálat oldali hiány, ez pedig jó előjel lehet az árak csökkenéséhez.

Maradhat a jelenlegi rezsirendszer

És hogy mit jelenthet ez a lakossági fogyasztóknak? Hiába esett tizedére a korábbi csúcsokról két év leforgása alatt a gáz ára, valószínűsíthetően a kormány nem fog egyhamar hozzányúlni az átlagfogyasztás fölötti rész esetében alkalmazott köbméterkénti 767 forintos árhoz. A technikai oldalt leszámítva (már a mostani elszámolási rendszerre való áttérés is meglehetősen sok gondot okozott) ennek legfőképpen költségvetési okai vannak (az MVM vesztesége a kormányt terheli), de az is fontos szempont, hogy a kormány ezzel is ösztönözze a lakossági nagyfogyasztókat az ingatlanok korszerűsítésére, a fűtési rendszerek elektrifikációjára.

A szerző, Bukovszki András a CIB Bank elemzője