Jól jellemzi a helyzetet, hogy Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormányinfón nem tudott konkrétumokkal szolgálni a megállapodásokról, és az Energiaügyi Minisztériumhoz  irányított minket, miközben a Lantos Csaba vezette tárca már egy hete nem válaszol az Economx érdeklődésére. Májusban nukleáris megállapodás jött létre Magyarország és Japán között, valamint „a nukleáris energiatermelés teljes vertikumát" lefedő egyezség született Kínával is, de hivatalosan még nem tudni, hogy azok mennyiben érinthetik a hazai nukleáris kapacitás-bővítést. 

A Paks II. részéről portálunknak megerősítették, hogy mivel Japán és Kína valóban szerteágazó tapasztalatokkal rendelkezik az atomenergia területén, ezért a velük kötött megállapodások széleskörű együttműködést tesznek lehetővé. Bíznak abban, hogy a felek

Kapcsolódó

  • a kutatás-fejlesztésre,
  • a nukleáris ipar és az egészségtudomány kapcsolódására, valamint
  • a környezetvédelmi és újrafelhasználási kérdésekre

koncentrálnak majd. 

Ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy habár Paks II. egy nemzetközi beruházás (francia, német, amerikai és magyar beszállítókkal),

a Roszatom a fővállalkozó, így a moszkvai székhelyű orosz állami vállalat dönti el, kiket, milyen országokat, cégeket von be az új magyar atomerőművi blokkok megépítésébe.

Karbantartóakna a Paksi Atomerőműben, itt tárolják a használt üzemanyag-kazettákat
Karbantartóakna a Paksi Atomerőműben, itt tárolják a használt üzemanyag-kazettákat
Kép: Economx, Hartl Nagy Tamás

Azt egyébként Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is elismerte nemsokkal Hszi Csin-ping kínai elnök budapesti látogatása után, hogy Paks II.-nél

a szerződésünk értelmében a Roszatom felelős az alvállalkozók és a közreműködő cégek kiválasztásáért. Számos német, francia, svájci, amerikai, osztrák és magyar cégek szerepelnek az eddig kiválasztott cégek között.

 S az ATV-nek azt is leszögezte, hogy

„azt, hogy legyen, vagy lehet-e esetleg kínai részvétel a Paks II. beruházásban, kizárólag a Roszatom tudja eldönteni.”

Ennek ellenére három nappal később, május 21-én az MTI beszámolója szerint a külügyér Tokióban bejelentette, hogy nukleáris megállapodás jött létre Magyarország és Japán között is, a két ország ennek alapján együtt fog működni egyebek mellett a kis teljesítményű és helyigényű atomreaktorok technológiai fejlesztésében is. A közlés szerint a felek egyre fokozódó szerepet szánnak az atomenergiának, s bővíteni fogják ezen kapacitásaikat a következő időszakban.

Szijjártó Péter akkor fontos előre lépésnek minősítette, hogy Magyarország és Japán együtt fog működni a meglévő blokkok élettartamának meghosszabbítása terén is, aminek az előkészítése már zajlik hazánkban a paksi erőmű már működő reaktorai esetében.

És ha sikerül véglegesíteni azokat a technológiákat, amelyek nyomán kis helyigényű, kis teljesítményű nukleáris reaktorokat lehet építeni és rákapcsolni a hálózatra, akkor Magyarország mindenféleképpen érdekelt lesz ennek a technológiának az alkalmazásában

- fogalmazott a miniszter. 

Ez alapján valószínűsíthető, hogy Paks II-ben az ázsiaiak nem kapnak majd szerepet. 

Hat év múlva teljes kapacitással működünk

Jákli Gergely, a Paks II. Zrt. elnök-vezérigazgatója az Economxnak adott interjújában arról beszélt, ha minden a jelenlegi ütemben zajlik, a 2030-as évek legelején rá lehet kapcsolni mind a két új blokkot a hálózatra.

Horváth Péter János, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója pedig tavaly decemberben jelentette be, hogy az üzemidő-bővítéssel egy évtizedes folyamat veszi kezdetét, hiszen a jelenlegi határidők 2032-ben, 2034-ben, 2036-ben és 2037-ben járnak le. A Paksi Atomerőmű blokkjainak tervezett üzemidejét eredetileg 30 évben határozták meg. A 2002-2017 között végrehajtott üzemidőhosszabbítás eredményeként a blokkok további 20 évre kaptak üzemeltetési engedélyt. Czibula Mihály, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. További Üzemidő Hosszabbítás kiemelt projekt vezetője az Economxnak arról beszélt, hogy számos országban, Szlovákiában, Csehországban, Belgiumban, Japánban, vagy épp az Egyesült Államokban hosszabbítják meg az atomerőművek üzemidejét, sok esetben nyolcvan évre, sőt, az Egyesült Államokban van olyan blokk, aminek az üzemideje száz év is lehet, így a paksi hetven év még nem is számít kiugrónak.