Európa-szerte nő az aggodalom a téli havas sportok helyzete és jövője miatt. Franciaországban például az Alpe du Grand Serre és a Grand Puy síterepek bejelentették, hogy nem nyitnak ki a következő téli szezonban. Ezzel tovább gyarapodik a bezárt  síterepek száma: a hetvenes évek óta már 180-at kellett becsukni a klímaváltozás miatt – számolt be a The Guardian. 

Alpe du Grand Serre bezárását azzal magyarázták, hogy a havas szezon szűkülésével már nem áll rendelkezésre elegendő pénz a síközpont működtetéséhez, míg Grand Puy a helyi városháza szerint azért zárja be a pályáit, mert a rendszeres hóesés hiánya a látogatók számának csökkenéséhez, az pedig évi több százezer eurós veszteséghez vezet.

Ahogy a hóhatár és a gleccserek visszahúzódnak, az alacsonyabban fekvő üdülőközpontok Európa-szerte nehéz gazdasági döntéseket kénytelenek hozni, és sokak számára nincs más választás, mint a bezárás. Így történt ez a spanyolországi Sierra Guadarramában is, ahol a buldózerek már munkába is álltak a Club Alpino síterepen. Ezt a síközpontot az 1940-es évek végén nyitották meg, ma azonban már rendszeresen hómentes.

Egy nemrégiben készült tanulmány számításai szerint a múltban téli olimpiáknak otthont adó 21 helyszín közül ma már csak egyetlen, Szapporo lenne erre alkalmas a század végére. A pekingi olimpia  pedig már 2022-ben is teljes egészében műhavon zajlott.

Johan Eliasch, a Nemzetközi Sí- és Snowboard Szövetség elnöke szerint a síipar egzisztenciális válsággal néz szembe.

Richard Sinclair, a Sno, az egyik legnagyobb brit síutazás-szolgáltató vezérigazgatója egyetért ezzel, és úgy látja, hogy a kisebb, alacsonyabb szintű üdülőhelyek kiszolgáltatottsága hatással van a vásárlók döntéseire.

„Kereslet a hóbiztosság iránt van, így megnőtt az érdeklődés a magasabb fekvésű üdülőhelyek, például Valle Thorens és bizonyos országok, különösen az USA és Kanada iránt”.

Sinclair aggodalmát fejezte ki amiatt is, hogy visszafordulhat a síelés demokratizálódásának folyamata. „Nem szeretném, ha a síelés ismét a gazdagok privilégiumává válna" – hangsúlyozta.

Egyes elemzők szerint ugyanakkor van még remény. Karl-Christoph Schrahe, a német téli sportok tanácsadója a közelmúltban bevezetett újításokban látja a megoldást: például a hóágyúk használata alkalmas az elvesztett hő visszanyerésére, sőt, akár áramtermelésre is. 

A főként a helyi és holland síelők igényeit kielégítő Sauerland például több mint félmillió köbméter vizet használ fel a hó előállításához. Jóllehet a mesterséges hó előállítása nem éppen környezetkímélő,  Schrahe ennél nagyobb összefüggésekre mutatott rá tanulmányában.

„Gazdasági szempontból ez működhet. Németországban nem engedélyezettek az adalékanyagok, tehát tiszta vízről van szó. Ez a víz nem vész el, hanem visszatér az ökoszisztémába. Az üdülőhelyek megújuló energiát használnak. Vidéki munkahelyek jönnek létre, és a befektetés nagymértékben megtérül.”

Náluk az egyik hüttében, Schneewittchenben éppen a hóágyúk hője segít felmelegíteni az épületet. Más szálláshelyekre nap- és vízerőműveket telepítettek.

Szlovéniában is elfogadták a hóágyúzás gazdasági indokait. „Működik” - mondja Matej Kandare, a Szlovén Outdoor Szövetség igazgatója.

Számításaik szerint minden elköltött euró hatot generál a tágabb gazdaságban.

Az ország azonban szélesebb körű intézkedéseket is hozott. Befektettek a nyári tevékenységekbe: a gasztronómiába, a kerékpározásba és a túrázásba. A nyári és a téli tevékenységekből származó bevételekkel együttesen kalkulálva úgy gondolják, hogy 11 nagy síközpontjuk fenntartható lesz.

Nem mindenki van meggyőződve erről. A Legambiente, az olasz környezetvédelmi csoport jelentése rámutat, hogy

az olasz üdülőhelyek 90 százaléka jelenleg a mesterséges hó előállításának hatalmas, nehézkes és drága rendszerétől függ, amely nem fog megbirkózni a hőmérséklet emelkedésével.

„Ez nem fenntartható gyakorlat” – mondja Vanda Bonardo társelnök. „Rossz hatással van a környezetre és a közpénzek pazarlása. Ideje elgondolkodni a téli turizmus új modelljén.”