„Figyeljék meg, egy év múlva rengeteg sztárjátékos fog Európából Szaúd-Arábiába igazolni, és óriási presztízsértéke lesz ennek a ligának” – mondta Cristiano Ronaldo, aki mindenki legnagyobb döbbenetére az Al Nassr csapatához igazolt tavaly, miután kegyvesztett lett a Manchester Unitednél.
Valljuk be, Cristiano Ronaldo szavain jót mosolyogtunk, azonban az idő őt igazolta. Az idei transzferidőszakban ugyanis tucatszám írnak alá európai topklubokból a játékosok, ráadásul olyan nevek, mint:
- Karim Benzema;
- N’Golo Kante;
- Sadio Mane;
- Jordan Henderson;
- Riyad Mahrez;
- Roberto Firmino;
- Ruben Neves.
Láthatjuk, hogy nem akárhonnan vásárolnak az arabok, üzletet kötöttek többek közt a Manchester City-vel, a Bayern Münchennel, ahogy a Liverpoollal is.
Ha egyszer elfogy az olaj...
Vajon mi állhat a jelenség mögött? Miért importálnak dollármilliókért több tucatnyi sztárfocistát az arabok? Szaúd-Arábia más iparágakon keresztül kívánja bővíteni gazdaságát, hogy megalapozza pénzügyi jövőjének stabilitását. Az ország gazdasága jelenleg attól függ, hogy olajjal kereskedik, ám félnek attól, hogy ez nem tart örökké, és diverzifikálniuk kell gazdaságukat. Ezt a PIF-en (Public Investment Fund) – az ország szuverén vagyonbefektetési alapján – keresztül teszik.
A foci óriási népszerűségnek örvend Szaúd-Arábiában – ne felejtsük el, hogy ők győzték le a tavalyi-vb-n a későbbi bajnok Argentínát a csoportkörben –, és úgy látják, hogy ez az országba irányuló turizmus növelésének módja is lehet. Szaúd-Arábia uralkodói látták, érzékelték ezt az érdeklődést, és azt gondolták:
ahelyett, hogy mások pénzt keresnének lakosságunk sport iránti érdeklődéséből, csináljuk magunknak, és tartsuk a pénzt határainkon belül.
A cél tehát az, hogy felhelyezzék országukat az elitfutball térképére, és ebből minél több pénzt szerezzenek. Az általános vélekedés, miszerint az arabok csak úri passzióból szórják a pénz, mert megtehetik, nem feltétlenül állja meg a helyét.
Ezt támasztja alá Szabados Gábor sportközgazdász is, aki a Napi.hu-nak arról beszélt, hogy az arab térség futball-befektetései elsősorban az országimázs javításáról szólnak. A szakértő szerint próbálják egy kulturált, civilizált nyitott ország benyomását kelteni, azonban nem pusztán erről van szó, hanem –, ahogy fentebb mi is írtunk róla –
„az arabok próbálnak felkészülni arra, hogy mi lesz, ha egyszer elfogy az olaj. Márpedig egyszer el fog fogyni”.
Meg kell próbálni több lábon állni: külföldi befektetőket szereznek, turizmust építenek, ahogyan ezt korábban már Dubai is végigcsinálta, de ezt látjuk például Katarban is.
Ma a nemzetközi élet első számú érintkezési színtere a sport, ezen a téren tudja egy nemzet a leginkább felhívni figyelmét magára, ezt csinálta Oroszország is, Kína is, és a legtöbb olyan ország, amelyik kevésbé demokratikus működéssel rendelkezik
– tette hozzá Szabados Gábor, majd azzal folytatta, hogy háromféle módját is láttuk már annak, miként gyűrűznek be ezek az országok a nemzetközi sportba.
Az egyik, hogy minden ilyen ország hasított magának egy jó nagy szeletet a sporttortából: rendeztek olimpiát, van Forma–1-es futamuk, és foci-vb házigazdái is voltak. Másodsorban próbálják a saját labdarúgó bajnokságukat erősíteni, hiszen a foci a legnépszerűbb sport a világon, azzal tudják a legtöbb figyelmet magukhoz vonzani. A harmadik módszer pedig a befektetés, mint ahogy látjuk azt az angol BL-szereplő Newcastle szaúdi felvásárlása példáján.
Ugyanezt az utat járta be Katar is: klubot vettek, világbajnokságot rendeztek, ezzel országimázst építettek, hiszen tavaly mindenki Katarra figyelt a vb miatt. Szabados Gábor szerint a szaúdiak egy kicsit későn ébredtek, ám jóval nagyobb gazdasági erejük van, mint a térség környező országainak, így stabilabbnak tűnik az ő törekvésük.
A sporttal és gazdasággal foglalkozó médiumok természetesen mind párhuzamot vonnak azzal a jelenséggel, amikor néhány évvel ezelőtt Kína is elkezdett levadászni nagy játékosokat Európából (például Oscart és Marko Arnautovicot), ám az közvetlen elnöki utasításra történt. A kormányzó Kommunista Párt később azonban meggondolta magát, nem tartották észszerű folyamatnak, hogy rengeteg pénz áramlik ki az országból – ezzel más államok zsebét tömve –, sőt, később még egy szabályt is hoztak, hogy hány külföldi futballista szerepelhet a kínai bajnokságban.
Mindez csak figyelemelterelés?
A Sky Sport szerint azonban több árnyoldala is van a jelenségnek. Azt írják, a Human Rights Watch szerint Szaúd-Arábia dollármilliárdokat költ jelentős szórakoztató, kulturális és sportesemények megrendezésére, hogy eltereljék a figyelmet az ország rossz emberi jogi helyzetétől. A szervezet arról is beszámolt 2022-es jelentésében, hogy a szaúdiak bejelentettek ugyan néhány reformot, de a folyamatos elnyomás és az alapvető jogok megsértése jelenti a civilizált működés felé haladás főbb akadályait.
Ráadásul a világ nehezen felejti el Dzsamál Hasogdzsi 2018-as meggyilkolását, az ENSZ is rajta tartja a szemét az országon. A fentebb említett emberjogi szervezetek állítják, hogy a szaúdiak célja nem más, mint befolyást és presztízst szerezni a sporton keresztül, így szereznének úgynevezett puha hatalomhoz jutni. Szaúd-Arábia úgy tűnik, emiatt nem izgatja magát különösebben, ugyanis várhatóan Görögországgal és Egyiptommal együtt pályázik a 2030-as világbajnokság megrendezésére.
Közel az üvegplafon
A Sky Sports News értesülései szerint Szaúd-Arábia a következő öt éven belül le akarja igazolni a száz legjobb külföldi játékost. A lapunknak nyilatkozó sportközgazdász szerint azonban nem eszik olyan forrón a kását. A top öt európai bajnoksággal sem szakmailag, sem anyagilag nem könnyű felvenni a versenyt, szinte érinthetetlenek, amennyiben a világsztárokról van szó.
Már most is világosan látszik, hogy olyan focistákat tudnak a szaúdi térségbe csábítani, akik vagy túl vannak a karriercsúcson vagy inkább alacsonyabban rangsoroltabbak. Vannak persze kivételek, hiszen rengeteg lett volna még Sadio Manéban, vagy akár még Karim Benzemában is, de olyan spílerek, mint például Erling Haaland vagy Kylian Mbappé érinthetetlenek Európában.
Utóbbi klubjával, a PSG-vel állítólag meg is egyezett az egyik arab klub, ám a játékossal nem sikerült. Szabados Gábor szerint ez lehet az elithez való tartozás egyik legnagyobb akadálya, hogy a játékosokkal is meg kell egyezni, márpedig az igazán nagy sztárok nem fognak elmenni egy Európán kívüli ligába, hiába ígérnek neki csilliárdokat.
Hosszútávon egyelőre az tűnik reálisnak, hogy a kisebb sztárok elhódításával – ezzel a szaúdi bajnokságot erősítve – megérkezhetnek a top 5 bajnokság mögé hatodiknak, de ez csak arra elég, hogy az olyan ligákat, mint a portugál, a belga vagy a holland, megelőzzék, ám arra esély sincs, hogy az olasz-angol-német-spanyol-francia ötösfogattal egy szintre kerüljenek.