Szaúd-Arábia padlógázzal halad előre a sportbefektetéseket illetően: azok után, hogy felvásárolták a Premier League-ben szereplő Newcastle Unitedet, magukhoz csábították az európai topbajnokságban szereplő futballisták egy figyelemreméltó részét.
Tavaly nyáron a szaúdi Pro Liga klubjai rekordot jelentő, 957 millió dollárt költöttek a Deloitte Sport Üzletága szerint,
és ezzel közvetlenül az angol Premier League 1,39 milliárd dolláros transzferköltése mögé jöttek fel.
A salakkirály már a zsákban
A labdarúgás után most újabb sportágat szemeltek ki maguknak a szaúdiak, méghozzá a teniszt.
Tavaly novemberben ugyanis Szaúd-Arábia adott otthont az ATP Tour Next Gen döntőjének (ahol a legjobb fiatal férfi játékosok mérkőznek meg egymással a világbajnoki címért), a következő hónapban pedig Carlos Alcaraz és Novak Djokovic, valamint Aryna Sabalenka és Ons Jabeur bemutató mérkőzéseit láthatták a térség teniszrajongói.
Miközben a teniszvilág két héttel ezelőtt Melbourne-ben gyűlt össze az Australian Openen, Rafael Nadal bejelentette, hogy Szaúd-Arábia teniszszövetségének nagykövete lett. A lépés váratlanul érte a sportág elöljáróit és szurkolóit, mivel Nadal az elmúlt mintegy 30 évben gondosan ügyelt hírnevére azzal, hogy messze elkerülte a politikailag kényes állásfoglalásokat, kijelentéseket.
Legutóbbi szaúdi bemutatómérkőzése után Novak Djokovic is támogatásának adott hangot a térség tenisz-befektetései kapcsán, ám ő nem törődött azzal, hogy mélyebb kapcsolatot alakítson ki az országgal. Biztosak lehetünk abban, hogy a szerb rekordbajnoknak fognak még hízelegni, hiszen a szaúdiak hosszú távú stratégiájában mindig nagy nevek szerepelnek, ráadásul meglehetősen tekintélyes pénzt is adnak a sztárok szolgálataiért.
Lionel Messi például évi 25 millió dollárt kap Szaúd Arábia turisztikai nagyköveteként,
ennek fejében bejegyzéseket kell megjelentetnie közösségi média felületein, turisztikai kampányok arcaként kell megjelennie, és külön kitétel, hogy nem nyilatkozhat semmi olyat, ami „bemocskolja a királyságot”.
A mexikói nagy botrány győztese lehet a királyság
Miután leszerződtették a férfi tenisz történetének egyik legnagyobb legendáját, a női tenisz felé fordult a királyság sportbefektetésekért felelős vezetősége. Az Economx is megírta tavaly, hogy a WTA Final – egyszerűbben a női világbajnokság – körül óriási botrány volt. Az egyre inkompetensebb WTA vezetőségnek nem sikerült időben helyszínt találni az év egyik legfontosabb eseményének, így Mexikóba vitték a tornát, ahol – előre tudhatóan – az év legesősebb évszakában próbálták megrendezni a vb-t.
Az eseményt végig botrányok tarkították, szélvihar, monszun közepette nem lehetett rendes menetrendben játszani, a női teniszezők szakszervezete pedig nyílt levélben fordult a WTA elöljáróihoz, amelyben elégedetlenségüket fejezték ki a testület működését illetően.
Fontos azonban tudni, hogy ez a levél nem csak a rosszul megrendezett világbajnokságról szólt, hanem arról is, hogy
a csupa férfiból álló WTA vezetőség semmilyen szinten nem támogatja anyagilag a hölgyeket például terhesség, szülési szabadság vagy sérülés esetén.
A hölgyek komoly és konkrét követelésekkel álltak elő, egyesek ugyanis teljesen elszegényedtek szülési szabadságuk alatt – nyilván itt most nem az elitjátékosokra kell gondolni, akik milliókat keresnek a nagy világversenyeken.
A helyzetet éleslátással ismerte fel a szaúdi királyság: adott egy nagy volumenű sportesemény, amelynek nem találnak helyszínt – pedig ott volt az orruk előtt, a csehek fejlett infrastruktúrával és rekord pénzdíjjal jelentkeztek –, így kaptak az alkalmon és bejelentkeztek a rendezési jogért – természetesen egy kamionnyi pénzért cserébe.
A hírek szerint már 2023-ban is nagyon közel állt a két fél a megegyezéshez, de akkor a közvélemény erős nyomására a WTA visszalépett az üzlettől.
A csonka jogok országában ünnepelnék a sportág sztárjait?
Hogy mi baja van a közvéleménynek a női tenisz és a szaúdi királyság összefonódásával? Az ok rendkívül egyszerű: annak ellenére, hogy Szaúd-Arábia az elmúlt években egy sor reformot fogadott el a nők egyenjogúságával kapcsolatban, a hölgyek még mindig nem házasodhatnak egy férfi gyám engedélye nélkül; szó nélkül engedelmeskedniük kell férjüknek, ha azok nem akarják, hogy gyakorolják a kormány által biztosított jogaikat.
Ennek kapcsán Matrina Navratilova, a női tenisz nagy legendája úgy fogalmazott:
Abszolút tiszteletben tartjuk a különböző kultúrák és vallások szabályainak fontosságát, éppen ezért, és nem ennek ellenére ellenezzük, hogy a turné koronaékszer-bajnokságát Rijádnak ítéljék oda. A WTA értékei éles ellentétben állnak a javasolt házigazda értékeivel.
Reema Bandar Al Saud hercegnő, Szaúd-Arábia amerikai egyesült államokbeli nagykövete felháborodott választ adott Navratilovának, azzal vádolva őt, hogy „hátat fordítottak ugyanazoknak a nőknek, akiket ő inspirált eddig”.
Az anyagi követelések teljesítéséhez pénz kell
Ha jobban belegondolunk, érhető, hogy a szaúdiak rámozdultak a női teniszre, az elmúlt évtized unalomba fulladt tornái után most több olyan karakter is van, akire érdemes odafigyelni, sőt, már most nagy figyelmet generálnak. Nyilván a szomorú események, mint például az orosz-ukrán háború is felpörgettek a női tenisz hírnevét, hiszen a háború óta megannyi jelenetet láthattunk egymással kezet nem fogó orosz, ukrán, belorusz játékosokról: a történetek hetekig pörögtek a globális médiában is.
Iga Swiatek, a lengyelek négyszeres Grand Slam-győztes versenyzője korábban többször is szót kért a szaúdi vb-téma kapcsán, felhívta a figyelmet a térségben élő nők nehézségeire, ám most úgy tűnik, beletörődött abba, hogy a női tenisz elitjátékosait abba az országba viszik, ahol még ahhoz sincs joguk, hogy autót vezessenek.
Coco Gauff, az amerikaiak új kedvence úgy nyilatkozott: „határozottan elutasítom az ottani helyzetet, de ha a WTA mégis úgy dönt, hogy odamegyünk, remélem, képesek leszünk változtatni, javítani a nők helyzetén, és változást hozni az életminőségükbe”.
Egy biztos, ha Szaúd-Arábia azt akarja, hogy ott legyen a női teniszezők világbajnoksága, akkor ott is lesz. Nyilvánvaló, hogy a WTA nem véletlenül ragaszkodik ehhez az ötlethez, hiszen a világjárvány során nekik is bődületesen beesett a bevételük, így még mindig csak igyekeznek összeszedni magukat. Ahhoz pedig, hogy a fentebb említett nyílt levélben megfogalmazott anyagi követeléseket a szervezet biztosítani tudja, pénz kell – méghozzá nagyon-nagyon sok. Szaúd-Arábiában pedig két dologból van nagyon sok: olajból és pénzből.