A Gazdasági Versenyhivatal igyekszik tiszta vizet önteni a pohárba és azt javasolja hogy először mindenki azt gondolja végig: kit is kíván díjazni. A fizetési módok között ugyanis számos különbség van, például az adózás módjában, az önkéntes jellegében és nem utolsó sorban abban, hogy végül ki kapja a juttatást.

A szervizdíj a vendéglátóhely egy jogszabályban meghatározott bevételi típusa, amelyet kizárólag a dolgozók bérére fordíthat.

Ez az extra díj nemcsak a vendéggel foglalkozó adott felszolgálót illeti meg, hanem valamennyi ott dolgozó részesül belőle előre meghatározott mértékben.

A szervizdíj mértékét a vendéglátóhely szabadon határozhatja meg, azonban azt köteles feltüntetni az étlapon.

A szervizdíj megfizetése nem opcionális: a vendégnek azt mindenképpen meg kell fizetnie.

Előnye, hogy kedvezményesen adózik, így jelentősen hozzájárulhat a dolgozók méltányos bérezéséhez.

A borravaló ezzel szemben egy önkéntesen adható juttatás, melynek mértékét mindig a vendég határozza meg,

így kifejezve elismerését a kimondottan őt kiszolgáló munkája iránt.

Nagyon nem mindegy azokban, hogy milyen módon fizetjük ki a borravalót, mert minden típusra más adózási szabály érvényes.

Ha rosszul adjuk a borravalót, az akár ahhoz is vezethet, hogy abból a felszolgáló nem részesül.

A borravalót a felszolgáló kapja, ezen felül pedig adó- és járulékmentes, ha:

  • közvetlenül a felszolgálónak adjuk, a végösszegtől elkülönítetten, készpénzben, vagy
  • erre a célra kijelölt borravaló tárolóba helyezzük, aminek tartalmát a dolgozók osztják szét egymás között.

A borravaló sorsáról a munkáltató dönt, ezen felül pedig adó- és járulékfizetési kötelezettség is terheli, ha:

  • készpénzben, vagy bankkártyás fizetéssel, a számla végösszegével együtt fizetjük ki, vagy
  • erre a célra kijelölt borravaló tárolóba helyezzük, aminek tartalmát a munkáltató osztja szét a dolgozók között.

A legfontosabb megjegyzendő tétel tehát a fentiekből az: a borravaló nem egyenlő a szervizdíjjal, hanem a külön elismerésünk jele.