Szicília turisztikai szempontból fontos pontjai gazdasági fellendülésben vannak az olyan műsoroknak köszönhetően, mint az HBO „A fehér lótusz” című sorozata, amely a sziget lélegzetelállító panorámáit mutatja be. A sziget hírhedt alvilágát azonban továbbra is érintetlenül hagyja ez a jelenség. Valójában a szervezett bűnözés csak diverzifikálódott, és egyre jobban összefonódott a fehérgazdasággal.

„Palermóban a katedrális körüli tér zsongott a nyüzsgéstől. Nem egészen 10 perc sétára onnan kiégett autók sorakoztak egy leromlott állapotú, magas házakból álló lakóutcában. Taorminában, a görög-római színházzal és az Etnára nyíló kilátással, a helyiek elmondták, hogy az új Louis Vuitton és Prada üzletek több jól szituált látogatót hoztak a hegytetőn fekvő városba, amely az HBO sikersorozatának második szériájában is főszerepet játszik. A hegyoldalban és a part mentén azonban a mocskos szemétkupacok használhatatlanná tették a strandokat” – írja a Rachel Sanderson a Bloomberg oldalán megjelent publicisztikájában.

Szicília és a szervezett bűnözés (Cosa Nostra) legalább a 19. század óta szinonimák. Az utóbbi években az atrocitások száma csökkent, miután a rendőrség agresszív hajtóvadászatot indított a Palermo közelében 1992-ben elkövetett, Paolo Borsellino és Giovanni Falcone ügyészbírók halálát okozó közúti robbantásokra válaszul. A bírák szerint azonban ez azért is van így, mert a szicíliai maffia és annak calabriai megfelelője, a 'ndrangheta egyre kifinomultabbá vált, és a pénzt a hatóságokkal való nyílt konfrontáció helyett inkább a kábítószer, a prostitúció és az emberkereskedelem felé fordítja.

A járvány után azonban egy új tendencia van kialakulóban, amely egész Európa számára figyelmeztető jel. Miközben a maffiózók továbbra is követik a pénz mozgását a nagyvárosokban, a növekvő egyenlőtlenségből és polarizációból is táplálkoznak, hogy aláássák a hanyatló és eladósodott olasz államot.

Michele Ricciardi, a Transcrime nevű milánói kutatóintézet igazgatóhelyettese és vezető kutatója elmondta, hogy Olaszország hagyományos megosztottságát – gazdag észak és szegény dél – most egy új szakadék szeli át: a legnagyobb, legsikeresebb városok és a többi között. Szicíliában ez a festői turisztikai városok gazdasági fellendülésében nyilvánul meg, ahol a szupergazdagok, akik a befektetésekért cserébe a nagyvonalú olasz adókedvezményeket akarják kihasználni, palotaszerű ingatlanokat vásárolnak, ám ezeken a fellendülő területeken kívül gazdasági, társadalmi és kulturális hanyatlás tapasztalható.

Egy Palermóban folyamatban lévő bírósági ügy betekintést nyújt abba, hogy a gengszterek csápjai egyre finomabban és áthatóbban nyúlnak be a társadalmi és gazdasági szövetbe. Az ügyben 31 üzlettulajdonost vádolnak maffiózók segítésével és felbujtásával. A vádlottak tagadják, hogy védelmi kenőpénzt fizettek volna a Cosa Nostrának, annak ellenére, hogy a rendőrség lehallgatási felvételeken rögzítette, hogy ezt tették. A helyi ügyészek szerint a tárgyalás azért olyan fontos, mert nem a félelem akadályozza az üzlettulajdonosokat abban, hogy beismerjék a védelmi pénz kifizetését, hanem a bűnrészesség. Cserébe kedvezményes árukat, jogi szolgáltatásokat, kölcsönöket vagy akár szociális szolgáltatásokat kapnak.

Számlagyárként is működik a Cosa Nostra

Ricciardi azt mondja, hogy a hamis számlázási szolgáltatások a La Cosa Nostra gyilkos alkalmazásává váltak. Ha valaki megpróbálja csökkenteni a költségeit, hogy a vállalkozását a nehezebb gazdasági környezetben is talpon tartsa, annak egyik módja, hogy kevesebb adót fizet. Itt jönnek a képbe a hamis számlák. A folyamat pedig annyira elterjedt, hogy egyre szorosabb a kapcsolat az adó- és a pénzügyi bűnözés között.

Az adózás elkerülése ördögi kört táplál, mivel kevesebbet lehet befektetni az amúgy is hanyatló közösségekbe, ami egyre távolabb taszítja őket a külföldi befektetőktől és a jól szituált turistáktól, és még szorosabban a feketegazdasághoz köti őket.

Az olaszországi feketegazdaság méretére vonatkozó becslések széles skálán mozognak: a bruttó hazai termék 10 százalékától az egyharmadáig terjednek.

Ez azonban nem csak szicíliai jelenség. Alessandra Dolci, Olaszország egyik vezető maffiaellenes ügyésze Milánóban ugyanezt a szakadékot látja a belváros és a periféria között a második legnagyobb városban. Dolci kitart amellett, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelemhez az adóelkerülés ellen is küzdeniük kell. Egy maffiózó elárulta neki, hogy több pénzt keresett hamis számlázással, mint kábítószer-kereskedelemmel. A maffiózó szerint ráadásul az is előny számukra, hogy a bűnüldöző szervek számára nehezebb volt nyomon követni a papírmunkát, mint a drogot.

Palermóban Maurizio de Lucia főügyész azokat a nyomozásokat vezette, amelyek eredményeként tavaly letartóztatták Matteo Messina Denaro maffiafőnököt, miután 30 évig szökésben volt. Denaro, aki azzal dicsekedett, hogy „áldozatai egy temetőt is megtöltöttek volna”, olyan keresztapának számított, mintha valami filmből lépett volna elő, az olasz maffia hagyományos, kegyetlenkedésekkel és terrorizmussal tarkított világából.

Mára a maffiába való beszivárgás „háromlábúvá vált”. Finomabb, kevésbé erőszakos és gazdaságilag stabilabb. A három láb a maffia, valamint a politikában és az üzleti életben tevékenykedő cinkosai – állítja De Lucia, hozzátéve: az adóelkerülések felkutatása a szervezett bűnözés elleni küzdelem egyik fő frontjává válik. A fogorvos, aki nem állít ki számlát, ugyanolyan hatással a nemzetgazdaságra, mint egy drogdíler, aki szintén nem számlaképes.