Van olyan menzaprogram, ahol a gyerek normál áron jó minőséget kap

Az iskolába járó gyerekek hány százaléka menzás napjainkban és milyen tendenciát látnak a szakmában ezzel kapcsolatban?

Dávid-Dobos Zsófia: Míg a bölcsődékben, óvodában a gyermekek 100 százaléka mind a három étkezést igénybe veszi – tehát tízórait, ebédet, uzsonnát –, addig az iskolába átkerülve az első és második osztályban még jellemzően marad ez a tendencia, de harmadik osztálytól már a kisétkezéseket sokan más forrásból oldják meg, otthonról vagy a büféből beszerezve. Alsóban még együtt étkeznek a gyerekek tanári kíséret mellett, felsőben már teljesen önállóan teszik ezt akkor, amikor az órarendjük engedi. Így sajnos felső tagozattól megindul a lemorzsolódás, ami leginkább a középiskolában tetőzik. A középiskolás korosztály az, amelyik legkisebb arányban van jelen a közétkeztetésben. Számszerűsítve, az általános iskolába járó gyermekek 80 százaléka, míg a középiskolásoknak már csak a töredéke ebédel a menzán.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Kapcsolódó

A szülők köreiben számos negatív kritika forog a menzák kapcsán. Mi az alapvető baj a gyermekek közétkeztetésével?

D.Zs.: A közétkeztetés nagyon összetett, így a problémák is több tőből fakadnak. Sokszereplős a rendszer, aminek önkormányzatok, közétkeztetéssel megbízott intézmények, hivatalok-hatóságok, intézmény fenntartók, nevelési/oktatási intézmények, szülők és fogyasztók is a részesei. Egy alulfinanszírozott ágazatról beszélünk, amiben hiába nő az állami normatíva évről évre, az nem fedezi a folyamatosan emelkedő élelmiszer-, munkabér- és rezsiköltségeket.

A közétkeztetési szektorral szemben támasztott követelmények (például Nébih-minősítés, táplálkozás-egészségügyi rendelet, helyi termékek felhasználása) az elmúlt években folyamatosan növekedtek, melyek kihívás elé állítják az étkeztetőket. Mindemellett az elmúlt évtizedben jelentősen megváltoztak a fogyasztói szokások és igények, amellyel a közétkeztetés jelenlegi formája már nem kompatibilis, már csak a táplálkozás-egészségügyi keretrendszer miatt sem.

De hogy a másik oldal se maradjon ki, mindenki láthatja a saját gyermeke iskoláján, hogy az infrastrukturális fejlesztés is elengedhetetlen lenne. Elavultak, kicsik, zsúfoltak az étkezők, és rövid idő jut az étkezésre. Erre igyekszik válaszul szolgálni a Hungast csoport Szupermenza programja, amelynek során az étkezési környezet a jelen kor elvárásainak megfelelően kerül megújításra.

Mely dolgok voltak a gyermekek legjellemzőbb kritikái a közétkeztetéssel kapcsolatban?

D.Zs.: A közétkeztetés igyekszik a magyar gasztronómia ételeit étlapon tartani. Ha megnézünk egy 30-40 évvel ezelőtt született étlapot, nem sokban különbözik a maiaktól. Egyfelől ez pozitívnak mondható, hiszen ezek az ételek a gasztrokultúránk részét képezik, másfelől elengedhetetlen, hogy a fogyasztók igényeit szem előtt tartsuk. A szülők a rohanó világban egyre ritkábban főznek, akkor is csak azokat az ételeket, amiket mindenki szeret a családban, így a gyerekek jellemzően 8-10 ételt ismernek. Ezzel szemben a közétkeztetés egy tanévben körülbelül 180 napon át szolgáltat, így sokkal több ételt és változatosabb menüsort kínál, mint amit a gyerekek szeretnek vagy ismernek. Leggyakrabban elhangzó kritikák: „nem finom, nem szeretem (mindkettő esetében kifejezetten gyakori, hogy kóstolás nélkül születik meg ez az álláspont), nem volt időm megenni, túl meleg volt.”

Átlagosan mennyibe kerül napjainkban egy havi ebédbefizetés a hagyományos közétkeztetésben és hogyan alakult a menza ára az elmúlt 5 évben?

D.Zs.: Teljesen eltérő, hogy ki, hol, mennyit fizet egy étkezésért. Függ attól, hogy állami finanszírozású, egyházi fenntartású vagy magán intézményben veszi igénybe a szolgáltatást. A leggyakrabban egy közintézmény esetén a szülő legfeljebb csak a nyersanyag norma értékét fizeti, míg a fennmaradó részét az önkormányzat pótolja ki. Azt tapasztaljuk, hogy sok helyen az önkormányzat nem emelte vagy nem olyan mértékben emelete a térítési díjat, mint azt a nyersanyag árak megkövetelték volna az elmúlt 5 évben. Így nagyobb teher jut az önkormányzatokra.

Egyre több a táplálékallergiás gyerek. Tudnak konkrét számot mondani arról, hogy napjainkban a gyermekek hány százalékának van valamilyen ételallergiája?

D.Zs.: Magyarországon a teljes lakosságra vetítve azt mondhatjuk, hogy 1-2 százalék a táplálékallergiában szenvedők száma. Ezek közül szerencsére van olyan, amely az életkor előrehaladtával kinőhető. A gyermekétkeztetésben – amely részére van rálátásom – ez az arány 3,5-4 százalék.

Melyek a legjellemzőbb ételallergia-típusok a gyerekeknél?

D.Zs.: A leggyakoribb a laktózérzékenység és tejfehérje érzékenység, de a gluténmentes diétát igénylők száma is évről évre nő. Az elmúlt 10 évhez képest az a változás, hogy egyre több összetett diétával találkozunk, mely esetben akár 3-4 allergénre is érzékeny az egyén. Nyilván ez is több okra vezethető vissza, például az élelmiszeripar fejlődése, a környezeti hatások és az egyre modernebb diagnosztikai módszerek.

Mennyivel drágább az ételallergiások menüje?

D.Zs.: Általánosságban elmondható, hogy 40-60 százalékkal drágábban tudja a közétkeztető ezeket a speciális ételeket elkészíteni. Ez nem kizárólag a drágább alapanyagokból, hanem a magasabb humánerőforrás, valamint infrastrukturális igényből és az egyedi csomagolás többletköltségéből is adódik. Ugyanakkor ez az előállítási költségre igaz. Tekintettel arra, hogy az ételallergia tartós betegségnek minősül, a gyermekek 50 százalék térítési díjkedvezményt kapnak az étkezésből. Tehát a fogyasztói oldalon olcsóbban jutnak hozzá ezekhez az ételekhez, mint a támogatás nélküli normál étkezés esetében.

A Szupermenza programban részt vevő gyerekektől és a szülőktől milyen visszajelzés érkezett?

D.Zs.: A Szupermenza egy a Hungast csoport által életre hívott program, olyan étkezési környezet kialakítása, külcsín és belbecs tekintetében egyaránt, amelynek keretein belül a kijelölt intézmények éttermei megújulnak a vendégtér és a konyhatechnológia tekintetében is. Világos terek, színes, praktikus, könnyen tisztán tartható bútorok, edukációs tartalmú plakátok jellemzik. Meggyőződésünk, hogy a közétkeztetés megítélését, szolgáltatásainak elfogadottságát, a fogyasztási kedvet, hitelességét, megfelelő gasztronómiai élmény biztosítását, az ételek fogyasztási környezete is befolyásolja.

Nem utolsósorban pedig a modern konyhatechnológiai eszközökkel az elkészített ételek beltartalmi értéke is magasabb maradhat. A Szupermenza nem összekeverendő a svédasztalos vagy szabadszedéses tálalási formával. Ez utóbbi tavaly tavasszal került pilot jelleggel bevezetésre néhány, a cégcsoport által ellátott intézmény tálalókonyháján. Jelenleg 40 intézményben teszteljük az új formát, ami közel tizenkétezer fogyasztót érint. Nagyon pozitívak mind az intézmények, mind a szülők és gyerekek visszajelzései is. A közétkeztetés megújítása, egy „menzaforradalom” elengedhetetlen ahhoz, hogy ez a szegmens megfelelően tudjon működni, elérje a célját, a hozzá fűzött reményeket és még évtizedekig életben tudjon maradni. Ennek egyik mérföldköve lehet a szabadszedéses, vagy más néven svédasztalos tálalási forma.

Elterjedt már a projekt híre, jelentkeznek maguktól intézmények?

D.Zs.: Egyre többekhez jut el ennek a híre. Vannak intézmények, akik maguktól jelentkeznek, de szülői megkeresések is érkeznek a témában. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy jelenleg teszt jelleggel üzemeltetjük ezt a tálalási formát. Folyamatosan fejlődik a szolgáltatás, finomhangolások zajlanak, a gyermekekkel együtt tanuljuk mi is a rendszer szakmai működtetését. Minden esetben közös döntés az önkormányzattal az intézmény kiválasztása, hiszen nem minden helyszín és fogyasztói környezet alkalmas erre az étkeztetési formára. Korlátozott módon lehet elhelyezni és üzemeltetni büféasztalokat, kínálópultokat a nagyobb helyigénye miatt a kisméretű zsúfolt étkezőkben. Elengedhetetlen továbbá az iskola támogatása, a pedagógusok segítő hozzáállása, kiemelten a bevezetés első néhány hetében.

Mennyibe kerül napjainkban átlagosan egy szülőnek, ha ebben a programban étkezteti gyermekét?

D.Zs.: A svédasztalos tálalási forma teszt jellegű bevezetése miatt épp ugyanannyiba, mintha a klasszikus tálalási formában venne részt a gyermek. Jelenleg csak a kiszolgálás típusa változott, a szerződéses feltétek változatlanok. Mindazonáltal beruházásigényes dologról beszélünk, amelynek nyilvánvalóan van és lesz is többletköltsége, azonban ez a fogyasztók irányában meglátásunk szerint nem fog szignifikáns mértékű emelkedést jelenteni, nem úgy, mint a fogyasztói elégedettség mértéke, amely minden kétséget kizáróan egyöntetűen sikeresnek mondható.