Az Európát érintő válságok, vagyis a Covid-19 járvány, az energiaválság és az orosz-ukrán háború hatására egyre egyértelműbbé válik, hogy az európai uniós Közös Agrárpolitika (KAP) ismét komoly reformra szorul.

A nagy uniós országok közül elsőként Németország jelentette be elképzeléseit arról, hogyan alakítaná át 2028-tól a mezőgazdasági és élelmiszeripari támogatások uniós rendszerét.

Az újabb KAP reformra a szakértők mellett egyre több politikai vezető szerint is szükség lesz, mert

  1. A váratlanul magas infláció miatt reálértéken harmadával zsugorodott az agrárköltségvetés;
  2. Az EU csatlakozásra váró országok – elsősorban Ukrajna – miatt a jelenlegi rendszer működésképtelenné válik;
  3. Az EU közös piacát érintő válságok kezelésére most sincs elegendő forrás.

Az agrártámogatások reformja lett a gazdák rémálma

Legutóbb 2021-ben – mintegy három év csúszással – változott az uniós agrártámogatások rendszere. A tagállamok és az uniós szervek eltérő érdekei évekig elhúzódó vitát eredményeztek. Végül a felek kompromisszumos megállapodására 2021 június végén került sor azzal a kikötéssel, hogy 2022-ben még a korábbi rendszer gyakorlatai szerint kapták a gazdák a támogatásokat.

Az igazi reform a gyakorlatban elsőként az idén jelenik meg:

2023-ban életbe lépett a környezet és a fenntarthatóság szempontjából kedvező gazdálkodási gyakorlatokhoz kötött új támogatási rendszer.

Ez azt jelenti, hogy a közvetlen támogatások teljes összegéhez abban az esetben jutnak hozzá a termelők, ha környezeti vállalásokat tesznek. Ezeket a környezeti vállalásokat Brüsszel hagyja jóvá a tagállamok által benyújtott KAP stratégiai tervekben.

Ez fontos változás, ugyanakkor érdemi reformot nem jelent, mivel továbbra is megmaradt a kétpilléres támogatási rendszer.

Az évekig elhúzódó tárgyalások és a folyamatosan változó javaslatok miatt az EU-s agrártámogatási rendszer több gazdálkodót is elbizonytalanított, miközben sokan úgy látják, hogy az egyre hangsúlyosabbá váló fenntarthatósági és zöldcélok megvalósítása érdekében nem hozott igazi áttörést a KAP reformja.

Berlin: 2028-tól nagy változások jönnek

Németország a napokban jelentette be, hogy több nagy európai országgal együtt újragondolná az európai mezőgazdaság jövőjét.

Berlin ezért már most javaslatot tesz egy újabb agrárreformra a 2028-tól induló uniós költségvetési ciklustól: megszüntetné a területalapú támogatások jelenlegi rendszerét, a kifizetéseket pedig „társadalmi célokhoz” kötné.

Cem Özdemir német agrárminiszter a minap már bejelentette, Németország már több hasonló szemléletet valló országgal is tárgyalást kezdeményezett az agrárpolitika jövőbeli irányairól. Ezek közé az országok közé tartoznak az EU legnagyobb termelői, vagyis Spanyolország, Franciaország, Dánia, Hollandia és Írország.

Németország azt javasolja, hogy megszűnjön a gazdálkodáshoz közvetlenül kapcsolódó, jogosultság alapján igényelhető kifizetések rendszere. Ez érinti azokat a működést segítő támogatásokat, amelyekre nem kell külön pályázniuk a gazdáknak, az igénylésnél pedig csak a jogosultság számít. Ilyen például a területalapú támogatás, vagy az állattartóknál az egyedszámhoz, állatjóléthez kapcsolódó támogatások. Gyakorlatilag a vidékfejlesztési program pályázatain kívül szinte uniós agrártámogatás idesorolható.

A mostani rendszer helyett a németek szerint arra kell törekedni, hogy az uniós közpénz valóban a közjó érdekeit szolgálja. A cél érdekében ezért a közvetlen kifizetéseket a társadalom javát szolgáló célokhoz kell kötni, vagyis az éghajlati, környezetvédelmi és egészséggel összefüggő intézkedésekhez.

Ezt a megközelítést korábban már a zöldpárti politikusok és a környezetvédő civil szervezetek többsége is szorgalmazta, de ellenzői is bőven akadnak.

A jelenlegi német javaslatot elutasítók szerint viszont meg kell tartani a KAP legfontosabb célkitűzését, vagyis azt, hogy Európa minden körülmény között képes legyen az elegendő mennyiségű, egészséges élelmiszer előállítására.

A valódi párbeszéd még el sem kezdődött, ugyanakkor az már most látható, hogy komoly ideológiai és politikai szembenállás közepette kellene megpróbálniuk az uniós országoknak felállítania egy új agrártámogatási rendszert.

Élelmezésbiztonság vagy társadalmi javak?

A német megközelítést ellenzők úgy látják, hogy a közjavak közé sorolható a biztonságos élelmiszer-ellátás is, vagyis az EU-s agrárpolitika eredeti irányait meg kell tartani. Éppen ezért nem ért egyet a német kormánykoalíció javaslatával a meghatározó érdekérvényesítő erővel bíró Német Gazdaszövetség (DBV, Deutschen Bauernverbandes).

A német gazdák, az előző, Angela Merkel vezette jobbközép német kormány, az európai termelők érdekeit védő Copa-Cogeca ernyőszervezet, valamint több – elsősorban kelet-európai – tagállam szerint a közvetlen támogatások megtartása garancia az elegendő élelmiszer előállítására.

Ezen felül lehet csak meghatározni olyan társadalmi célokat, amelyek fenntarthatóbbá teszik az európai mezőgazdaságot.

Amivel mindenki egyetért: növelni kell az agrárköltségvetést

Janusz Wosciechowski uniós mezőgazdasági biztos óvatosabb az újabb agrárreformmal kapcsolatban. Kiemelte, hogy az elmúlt időszak válságai, vagyis a koronavírus-járvány, az energiaválság és az évtizedek óta nem tapasztalt infláció világossá tették, hogy a KAP költségvetése meglehetősen szűkös. Az agrárbiztos rámutatott: míg más kohéziós politikák – például a védelmi politika – kerete eléri az uniós GDP 2 százalékát, addig az agrárpolitika aránya mindössze 0,2 százalék. Az uniós válságalap az egész költségvetési időszakra további 500 millió eurót tartalmaz, ami hektáronként mindössze 3 eurót jelent.

Az uniós agrárköltségvetés emelésére már most is szükség lenne, mivel az Európai Bizottság a zöldmegállapodásban (green deal) foglalt célokat, így a Farm to fork stratégia végrehajtását is a KAP-ból fedezné.

Az állattartók
A Közös Agrárpolitika újabb reformjára tett német javaslat alapján legjobban az állattartók uniós támogatása csökkenne

Ez azt jelenti, hogy az alapvető kifizetések és a válságok miatt immár állandósult belsőpiaci zavarok kezelése mellett olyan intézkedésekre is fordítani kellene a költségvetésből, mint a növényvédőszer-mentesség, vagy az állattartókat érintő ketrectilalom bevezetése. A lengyel agrárbiztos álláspontja szerint a kohéziós politikáknak ki kell egészíteniük egymást, az agrárpolitika forrásait ezért továbbra is a gazdáknak kell adni, az egyéb társadalmi célokat pedig más forrásokból kell rendelkezésre bocsátani.

Az Európai Bizottság álláspontja a 2028-tól életbelépő agrárpolitikáról ugyanakkor még nem világos. Brüsszel leghamarabb várhatóan a 2024-es európai parlamenti választások kampányában, de elsősorban a választások után terítheti ki a lapjait.

Az újabb célok helyett az infláció vitte el az agrárpénzeket

A 2021 és 2027 között előirányzott agrárköltségvetés reálértéken harmadával zsugorodik a vártnál jóval magasabb infláció miatt – mutatott rá elemzésében a Farm Europe. Az intézet arra emlékeztetett, hogy az uniós költségvetés tervezésekor az Európai Központi Bank még 2 százalékos inflációt jelzett előre. Ezzel szemben több tagállamban bőven tíz százalék felett volt alakul az áremelkedés mértéke.

Az uniós költségvetés előre meghatározott célokhoz van rendelve, vagyis a pénzek átcsoportosítására nincs valós lehetőség. Így a KAP költségvetésből ebben a pénzügyi ciklusban ezért aligha jut olyan intézkedésekre, amelyek a zöld átmenetet támogatnák.

Ukrajna uniós törekvései mindent felülírnak

A legnagyobb kérdés egy 2028-tól megvalósuló agrárreform esetén az, hogy Ukrajna és a további hét tagjelölt ország uniós integrációját mennyiben kívánja előmozdítani az Európai Unió. Elsősorban Ukrajna a lényeges, a harcok sújtotta ország ugyanis az EU második legnagyobb tagállama lenne, a mezőgazdasági művelésbe vont területeinek mérete pedig messze meghaladja a többi tagállamét.

Ukrajna mezőgazdasága ráadásul jelentősen eltér az EU-tól: zömmel nagybirtokosok, elsősorban nemzetközi agrárvállalatok művelnek óriási területeket. Az intenzív mezőgazdasági művelés ellentétes a jelenlegi uniós célokkal, vagyis a fenntarthatósággal.

A felzárkózás és az agrárpolitikák összehangolása az ország elmaradottságát is figyelembe véve lekötné a kohéziós pénzek jelentős részét. 

A hatalmas művelésbe vont terület miatt pedig Ukrajna lenne a jelenlegi területalapú támogatási rendszer legnagyobb haszonélvezője.

Németország többek közt Ukrajna integrációs törekvéseit is figyelembe véve kíván az élére állni egy újabb, 2028-tól életbe lépő agrárreformnak. Ez a javaslat várhatóan annak ellenére is számol Kijev integrációs támogatásával, hogy Ukrajna belátható időn belül nem várható, hogy teljesíteni tudná az uniós csatlakozás feltételeit.

Ezt kell tudni az Európai Unió Közös Agrárpolitikájáról

A KAP költségvetése a 2021 és 2027 közötti költségvetési időszakban az Európai Unió költségvetésének 31 százalékát teszi ki, az összeg elmúlt években folyamatosan csökkent. A teljes agrárköltségvetés – a Next Generation EU kiegészítés nélkül – 378,5 milliárd euró.Az agrártámogatási rendszer két pillérből áll:
  1. Az egyes pillér tartalmazza a hektáronként járó területalapú támogatásokat és az adott tevékenységre fordítható közvetlen támogatásokat. Ezeket a támogatásokat minden jogosult gazda igényelheti, nincs pályázati eljárás. A termeléshez kötött közvetlen támogatásokra összesen 290,5 milliárd euró fordítható, vagyis a teljes keret 76,8 százaléka.
  2. A kettes pillér, vagyis a vidékfejlesztés kerete 88 milliárd euró. Ebből a keretből állnak rendelkezésre a beruházásokra, fejlesztésekre, beszerzésekre fordítható részben vagy egészben vissza nem térítendő pénzek. Az egyes pillérrel szemben a vidékfejlesztés támogatásai nem járnak automatikusan, a gazdáknak pályázniuk kell. Ezeket a pályázatokat a tagállamok írják ki, az Európai Bizottság előzetes jóváhagyását követően.
Az Európai Unió mezőgazdasága:
  • 10 millió gazdálkodó műveli
  • az EU területének 39 százalékát;
  • az élelmiszer-előállítás 40 millió munkavállalót foglalkoztat
  • és összesen 447 millió embert lát el,
  • 30 százalékuk vidéki területeken él.
  • A Közös Agrárpolitika az EU költségvetésének 31 százaléka,
  • működése az európai polgároknak fejenként 3 eurócent hozzájárulást jelent.