Ismét szájára vette a nemzetközi üzleti sajtó Európa beteg emberét: a brit The Economist legújabb elemzésében szó szerint temetik a német gazdaságot és megállapítják, hogy az ország elsőből az utolsó lett a kontinensen.
Ezért a mély válságból hosszabb távon sincs kiút, ami a nyugati nagyhatalom partnereinek is alapjaiban rajzolja át a jövőt.
Nem bíznak javulásban a külföldön élő németek
Már a szövetségi kormány is kénytelen volt elismerni Németországban, hogy a helyzet „nem kielégítő”, második éve recesszió van: Robert Habeck gazdasági miniszter nemrég jelentősen visszafogta előrejelzését, amely tavasszal még 0,3 százalékos növekedésről szólt.
Most úgy számolnak: idén az EU vezető gazdaságában 0,2 százalékkal zsugorodik a kibocsátás, amiben sok egyéb tényező mellett strukturális gyengeségek is szerepet játszanak.
Már a külföldön élő németek is egyre inkább elvesztik a hitet a gyors fordulatban
– ismerte el a miniszter.
A hazai közgazdászok azonban még a friss prognózist is túl optimistának tartják, és keményen bírálják a kormány gazdaságpolitikáját, mondván, hogy az ideológiai és diszkriminatív.
A tekintélyes The Economist viszont tovább ment és lesújtó ítéletet fogalmazott meg legújabb elemzésében.
Eszerint
a német gazdaság 2024 végére annyira mély válságba szorul, hogy nemcsak a mostani helyzet rossz, hanem az elkövetkező hónapokban Európa beteg emberének állapota tovább romlik,
és nincs kilátás hosszú távú javulásra.
A "beteg ember" fékezi Európát
Más külföldi sajtóban is nagyon kritikus szemmel nézik a német gazdaság alakulását.
A The Guardian például azt írja, hogy Németország több kormányzati döntéssel „lábon lövi saját stagnáló gazdaságát”, míg a Financial Times már tavaly nyáron elterjesztette, hogy a legnagyobb EU-s gazdaság Európa beteg embere lett.
Az Economist friss jelentése levezeti: az ország alig fejlődött a koronajárvány kezdete óta.
Idézik Isabel Schnabelt, az Európai Központi Bank (EKB) szakértőjét, aki szerint ehhez képest az eurózónában – Németország nélkül – 2021 óta „feltűnően stabil és gyors” a növekedés. Eközben Christine Lagarde, az EKB elnöke párhuzamot vont az 1920-as évek gazdasági világválságával.
Igen ám, de az eurózóna gazdaságáról Németország nélkül beszélni olyan, mintha az USA gazdaságáról Kalifornia és Texas nélkül beszélnénk – fogalmaz az üzleti hetilap, amely arra jutott, hogy
az európai növekedés motorjaként felemelkedő Németország mára a kontinens fékévé vált.
Kolbászból van a kerítés, de az nagyon drága
A problémák között már sokadjára felsorolják, hogy a német gazdaság exportfüggő és feldolgozás-intenzív, ezért az ukrajnai orosz inváziót követő energiaválság különösen súlyosan érintette – például a vegyipart, a fémfeldolgozást, a papírgyártást.
A tény az, hogy
a német ipar 1945 óta a legnagyobb visszaesést könyveli el,
és az energiahiány, az emelkedő árak miatt eddigi versenyelőnye látványosan erodálódik.
Ebben óriási tényező az is, hogy a bérpolitika elavult: a statisztikák szerint Németországban a munkaerőköltségek 30 százalékkal magasabbak az uniós átlagnál, ami elrettenti a befektetőket.
Ráadásul a népesség elöregedésével évről évre csökken a német munkaerőállomány, ami ugyancsak borúsra festi a kilátásokat.
Egy új tanulmány szerint jelenleg is már több mint 530 ezer szakképzett dolgozó hiányzik a különböző területekről, főként a gyermek- és idősgondozásban, az egészségügyben és az oktatásban, az építőiparban, az autótechnikában, a gépészetben és az értékesítésben.
A kínaiak a spájzban vannak
A külföldi elemzők is felelősnek tartják a Scholz-kormány gazdaságpolitikáját, amely nem képes jól reagálni arra sem, hogy eltolódott a globális kereslet.
A 2010-es években ugyanis Németország és Kína gazdasági kapcsolatai még kiegészítették egymást: előbbi autókat, vegyi anyagokat és gépeket adott el a távol-keleti országnak, cserébe fogyasztási cikkeket és köztes termékeket, például akkumulátorokat és elektronikus alkatrészeket vásárolt.
Mára viszont Kína abban a helyzetben van, hogy a korábbi importtermékek közül sokat maga állít elő, ezzel komoly versenytárssá vált, bár a zászlóshajónak számító autóiparában még azért erősen függ a németektől.
Aggódnak Trump tervei miatt
Az amerikai választások közeledtével az elnökjelöltek tervei alapján több kutatóintézet latolgatja a német gazdaság esélyeit. A Hans Böckler Alapítvány közgazdászai például a szívükhöz kaptak, amikor Donald Trump nemrég közölte, hogy ha másodszor is megválasztják, további vámokat vet ki. Ez a szakértők szerint súlyos következményekkel járhat, nemcsak az Egyesült Államokban és a világgazdaságban, hanem Németországnak is. Más intézetekhez hasonlóan úgy számolnak: a bruttó hazai termék bő egy százalékkal alacsonyabb lehet a vámok bevezetése utáni első években, mint tarifaemelés nélkül.Nem elég a bővülő fogyasztás, marad a bizonytalanság
Pedig jövőre számos gazdasági intézet előrejelzése a német gazdaság enyhe élénkülését feltételezi, míg a szaktárca 2025-re 1,1 százalékos, 2026-ra pedig 1,6 százalékos növekedést prognosztizál.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) most arra számít, hogy a német növekedés évi 0,7 százalékon kiegyenlítődik, ami a koronajárvány előtti szint fele lenne – ezzel a fő EU-s gazdaság berendezkedhet a középszerűségre.
Az Economist szerint viszont a csökkenő infláció, a bővülő fogyasztás és az alacsonyabb energiaköltségek által vezérelt jövő évi fellendülés nem fogja enyhíteni a változásért kiáltó strukturális problémákat, ezért a német gazdaság még sokáig feszült marad.