Tihany beépítése az 1970-es években kezdődött, az elmúlt másfél évtizedben pedig radikálisan felgyorsult, miközben a természeti környezet átalakulásával elkerülhetetlen a hangzó környezet változása. Környezetpszichológiai szempontból izgalmas terep egy ilyen radikális beavatkozás helyszíne – írja az építészfórumon megjelent cikkében Zilahi Anna, költő, médiaművész, aki művészeti praxisát a társadalmi és ökológiai kérdések vizsgálatára építi. Most környezetpszichológiai eszközökkel vizsgálja a hangváltozásokat, azok mentális hatásait és ökofeminista szempontból elemzi a tér megváltozott hangszimbolikáját.

A félszigeten elhelyezkedő falut három folyamat befolyásolja természeti és hangzó szempontból, és ezek erősítik egymást.      

Tihanyban a ’70-es években indult meg a turizmus, az egykori halászó és gazdálkodó falu teljesen átalakította a növekvő érdeklődés, amelyet mára valójában sem területileg, sem infrastrukturálisan nem képes kiszolgálni. Megjelentek a személyautók, és ezzel párhuzamosan a tereket is úgy kezdték szervezni, hogy kiszolgálják az egyre növekvő gépjárműforgalmat.

Maga a turizmus is jelentős plusz zajt generál, de az autós közlekedés mély frekvenciájú motorzúgása szinte állandósult.

Emellett zajlik a törvényeket kijátszó természeti pusztítás, amely eltünteti az erdős, bokros területeket – amelyek egyébként a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területéhez tartoznak –, hogy luxus építési területként szolgáljanak a politikai-gazdasági elit számára – teszi hozzá a szerző cikkében. Ez a folyamat azzal jár, hogy körben leradírozzák a hegyről azt a hagyományos flórát-faunát, amellyel a növekvő autóforgalom zajától fizikailag hangszigetelték a faluközpontot.

Ennek kiiktatásával azonban egyre nagyobb léptékben terjed a zajszennyezés a belvárosban, és visszhangzik tovább a félsziget belseje felé.

Pedig a természeti hangok segítik a pszichológiai regenerálódást, a figyelem helyreállítását. Hiányuk fáradtsághoz, kimerültséghez vezethet, rontva a szociális készségeket – teszi hozzá a szerző, aki szerint a változásba a beruházások, az építkezések évekig húzódó ipari hangja is belejátszik. "A tartós zajszennyezés növeli a stresszhormonok szintjét a szervezetben, megemeli a vérnyomást és a pulzusszámot, ami hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához, gyulladásos és oxidatív stresszfolyamatokat indít be a szervezetben. A közlekedési zajnak való folyamatos kitettség összefüggésbe hozható a mentális egészségi problémákkal és a pszichológiai megbetegedésekkel, például a depresszióval és a szorongással. Az építkezési zajok ráadásul a szociális interakciókat is megnehezítik, még beszélgetni is nehezebb a zajban."

Egymást erősítik tehát ezek a folyamatok: a növekvő turizmus és gépjárműforgalom zaja, a zajszennyezést fizikailag enyhítő, természeti elemeket kiiktató pusztítás és a folyamatos építkezés. 

Arra a kérdésre, hogy elhalkult-e a tihanyi visszhang, változatos válaszok érkeztek.

Az ott élők szerint vissza kell menni hajnalban, amikor nincsenek turisták, és tökéletesen működni fog. Jordán Ferenc rendszerökológus a visszhangdomb és a hangjelenségnek helyet adó Óvár növényzetének átalakítására utalt.

Hangok, amelyek hajnalban hallhatóak

  • Az apátsági harangszó,
  • nádsusogás,
  • szél borzolta vízfelszín halk fodrozódása,
  • vízi madarak vonulása és rikoltása, 
  • különböző víz- és hullámhangok,  hullámtörések hangja,
  • csónakok klaffogása a kikötőben,
  • száraz levelek zörejei és a szélkakas  tánca,
  • az erdő halk susogása. 

Ezek fölé került a későbbi órákban a kompkürt dördülése, az élelmiszert szállító autó szignálja, a városi vezeték morajlása, elsuhanó autók motorhangja, építkezéshangok, fúró, köszörű, körfűrész, betonkeverő. 

A természeti környezetbe vágyó vendégek, akik a nyugalom pihentető aspektusaiért érkeznek  a faluba, azzal szembesülnek, hogy ez az idilli csend nem létezik.

Az autós infrastruktúra kialakítása öngerjesztő folyamatot indít el: a látogatók közvetlenül az apátság épülete előtt is leparkolhatnak, ami folyamatos átmenőforgalmat alakít ki a faluközpont sétálóövezetében, a keskeny macskaköves utcákon. A vendégek egyre kevesebb időt töltenek el Tihanyban, hiszen a különböző látnivalók között autóval közlekednek, reggel megérkeznek, később továbbállnak. Ezáltal csökken az ott töltött éjszakák száma, ami rontja a helyiek megélhetését. A falut így egy gyorsan elfogyasztható díszletté redukálja az őt vezető politikai hatalom, a benne élők pedig e folyamat legnagyobb kárvallottjai.

Tihany pedig télen is izgalmas felismeréseket tartogat.

A falu központja szerkezetileg is arra épült át, hogy a három-négy turisztikai  szempontból jelentős hónapot kiszolgálja, feláldozta városi tereit az odalátogatók kényelmének oltárán, hogy szezonon kívül üres betonplaccok éktelenkedjenek és tüntetőleg mutassanak rá  valamilyen hiányra. A forgalom zaja is kisebb, de az építkezések kitartóan folytatódnak.

Balatoni hiszti horrorszámlákat emlegetni - állítja egy vendéglátós

Sarkos véleményt mondott egy szakmai vezető a tihanyi horrorszámláról, és hisztériának nevezte az egész ügyet. Erről itt olvashat többet >>>