A globális geopolitika már az amerikai választások előtt is instabil volt, többek között Ukrajnában és a Közel-Keleten is háborúk dúltak, ezen felül a csendes-óceáni térségben is szikrázó feszültség tapasztalható. A következő tíz hét ráadásul újabb veszélyeket hozhat. Donald Trump fenekestül fel akarja – és valószínűleg fel is fogja – forgatni az amerikai külpolitikát, de csak január 20-án lép hivatalba. Joe Biden háttérbe húzódó, egy ideje kissé esetlen kormányának tekintélye pedig egyre sorvad. Ez a bizonytalanság időszakát teremti meg, amit az Egyesült Államok ellenségei kihasználhatnak, megszegve a szabályokat és eszkalálva a konfliktusokat, hogy nyereséget szerezzenek – legyen szó területről, pénzről, tekintélyről. Hozzáállásuk és különbségeik ellenére Biden és Trump csapatának együtt kellene működnie, hogy elrettentse riválisaikat és versenytársaikat a szélsőséges lépésektől.

Trump már most elnökként viselkedik

Trump korai kinevezései arra utalnak, hogy külpolitikája valóban radikális lesz. Marco Rubio és Mike Waltz, leendő külügyminiszter és nemzetbiztonsági tanácsadó a régi iskola konzervatívainak tűnhetnek, akik Kínával és Iránnal szemben sólyomként lépnek fel.

Kapcsolódó

De azért kerültek oda, ahol vannak, mert trumpi álláspontokat fogadtak el: hangos lojalitás a vezetőhöz, izgága türelmetlenség a NATO-val és az ukrajnai háborúval szemben.

Az új kereskedelmi főnök Robert Lighthizer lehet, egy főprotekcionista (a külgazdaság hatásai ellen védekező gazdaságpolitika képviselője), aki alig várja, hogy új vámháborút indíthasson. A Pentagont egy újonc fogja vezetni, aki szívesen felrobbantaná a mély államot – számol be a kinevezésekről a The Economist.

Trump munkatársai még nem írták alá a biztonságos kommunikáció használatára vonatkozó szabályokat, és

figyelmen kívül hagyják azt a normát is, hogy a hivatalba lépő kormányzat tartózkodik a külföldi ügyletektől, amíg hivatalba nem lép.

Ehhez képest a frissen megválasztott elnök november 8-án felhívta Volodimir Zelenszkijt, Ukrajna elnökét, ráadásul Elon Muskkal a vonalban.

A nagyok és a renitensek igyekeznek helyzetbe kerülni

Mivel Trump már most világosan kifejezi külpolitikai és kereskedelmi szándékait, viszonylag kényelmes pozícióba hozza az országokat, hiszen szándékaival szembesülve a nemzetek igyekeznek gyorsan olyan tényeket és helyzeteket teremteni, amelyek januárban – amire a milliárdos elnök hivatalba lép – kedvező helyzetbe hozzák őket. 

Vlagyimir Putyin például fokozhatja offenzíváját, hogy megpróbáljon még több ukrán területet elfoglalni, mielőtt bármilyen béketárgyalás megkezdődne.

Izrael esetleg tovább ütheti Gázát, Libanont és más országokat is ostromolhat, remélve, hogy az új amerikai kormány hagyja, hogy „befejezze a munkát” Iránban, és beleegyezik az egyoldalú tűzszünetekbe. Kína megvizsgálhatja, hogy mennyire tudja inzultálni és megfélemlíteni Tajvant vagy a Fülöp-szigeteket anélkül, hogy komoly reakciót váltana ki.

Tíz hetes kényszerházasság

Egy szó, mint száz, a Biden-, illetve a Trump-kormányzat utálja, sőt semmire sem tartja egymást, de közös érdekük a fentebb említett dolgok megakadályozása. Lehet, hogy ez hálátlan feladat, de Biden csapatának kötelessége, hogy felhasználja megmaradt befolyását, amely főként a szövetségeseknek nyújtott katonai támogatásból ered. Az amerikai külpolitikai szakírók szerint, ha Trump azt hiszi, hogy a Biden-elnökség „bénázása” segít neki fényesen ragyogni, akkor ezt újra kell gondolnia. Ha úgy érkezik januárban az Ovális Irodába, hogy az orosz-ukrán békemissziója kudarcot vallott, ezerszer nehezebb dolga lesz a közel-keleti konfliktus és Kína kapcsán is.

Éppen ezért

a „piros és a kék csapatnak” meg kell állapodnia, és közös konszenzust kell kialakítani a következő 2 hónapra, így tudja most az ország megőrizni tartását és tekintélyét.

A The Economist szerint, hogy sakkban tartsák az ámokfutó Putyint, Amerikának több fegyvert kellene küldenie Ukrajnának, és enyhítenie kellene a nagy hatótávolságú rakéták használatára vonatkozó korlátozásokat. A Közel-Keletet illetően pedig mindkét csapatnak világossá kell tennie Izrael számára, hogy az iráni nukleáris létesítmények elleni egyoldalú támadás az elkövetkező hetekben nem kap amerikai katonai támogatást, amire valószínűleg nagyon is szükség lenne a sikerhez. A Dél-kínai-tengeren tapasztalható feszültséggel kapcsolatban Kínának azt kell hallania, hogy Amerika álláspontja a tengeri jogokkal kapcsolatban nem ingott meg. A jövő történészei a következő tíz hetet úgy írhatják le, mint azt a pillanatot, amikor az Egyesült Államok az 1945 utáni internacionalizmusáról egy új, elszigeteltebb külpolitikára váltott. De ha a Biden- és a Trump-csapat – saját egóját háttérbe szorítva – bölcsen cselekszik, nem okoznak globális zűrzavart egyetlen fontos ügyben sem.

Könyörtelen kereskedelmi célok

A politikai zűrzavar mellett Donald Trumpra a kereskedelemben is súlyos napok várnak, hiszen a vámokkal kapcsolatos várható kritikák ellen irányuló megelőző erőfeszítések a kereskedelem még nagyobb megrázkódtatását jelzik a leendő elnök második ciklusa alatt.

Trump javaslatai, amelyek a hazai gyártás előmozdítását és a külföldi országoktól való függés csökkentését célozzák,

  • akár 20 százalékos „univerzális” vámot tartalmazhatnak az Egyesült Államokba érkező összes árura,
  • és legalább 60 százalékos vámot a Kínából származó összes importra

– áll a Politico beszámolójában.

Bár a hagyományos gazdasági modellek szerint a vámok soha nem tudják ösztönözni a hazai termelést, az USA Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságának tanulmánya szerint az előző Trump-ciklus vámrendszere minden egyes iparágban növelte a termelést. Ezek a viták és ideológiai különbségek a kereskedelem még nagyobb megrázkódtatását vetítik előre a milliárdos üzletember második elnöki ciklusa alatt.

Trump egyébként a kampány során többször is kijelentette, hogy a tarifákból származó bevételeket az adócsökkentések kiegyenlítésére kívánja fordítani, de a jelenlegi házszabály nem határozza meg egyértelműen, hogy a tarifák használhatók-e ellentételezésként.

Európa retteg Trump tervei miatt, beleremeghet a magyar teljesítmény is

Drámai hatásokkal számolnak Németországban az új amerikai elnök tervezett kereskedelempolitikája miatt: az EU legnagyobb gazdaságában milliárdos veszteségeket, tömeges elbocsátásokat, a befektetések zuhanását és az autóipar mélyülő válságát vetítik előre, ami a magyar GDP-re is hatással lesz. Bővebben→