Brüsszel a munkavállalók pozíciójának erősítése érdekében szigorúbban szabályozná az üzemi tanácsok működését. Az Európai Bizottság a munkavállalók részvételét erősítené a helyi döntéshozatalban, a munkáltatókkal együttműködve.

A munkavállalókból álló üzemi tanács feladata, hogy részt vegyenek a vállalati döntéshozatalban, és a munkáltatóval partnerségben folyamatosan egyeztessenek a közös ügyekről. A munkavállalók részvételi jogának gyakorlását minden tagállamban törvény szabályozza, amelynek legalapvetőbb előírásait az uniós Európai Üzemi Tanácsok működéséről szóló irányelv határozza meg.

Az üzemi tanács a munkavállalók részvételét erősíti és a partnerséget látja a munkáltatóval gyümölcsözőnek, addig a szakszervezetek a munkavállaló és a munkáltató viszonyrendszerében feloldhatatlan érdekellentétet látnak és a partnerséget csak egyes ügyek mentén támogatják.

Következmények nélkül nyomható le a munkavállaló

Az Európai Parlament februárban fogadta el azt a jelentést, amely rámutat az irányelv hiányosságaira, amelynek következményeképp az üzemi tanácsok, vagyis a munkavállalók képviselete egyre inkább kiszorul a döntéshozatalból.

Noha a munkáltatónak kötelezettsége lenne az együttműködés az üzemi tanáccsal, ennek ellentéte valósul meg: a vállalatok sokszor törvénysértő módon, az üzemi tanácsokat semmibe véve megtagadják az együttműködést, hátráltatják az egyeztetéseket és eltitkolják a munkavállalók érdekeinek szempontjából jelentős információkat.

Noha a munkáltatók egyre kevésbé foglalkoznak a törvények betartásával, nincs sok félnivalójuk, mivel az üzemi tanácsok érdemi tevékenységét ellehetetlenítő lépések megakadályozásához a jelenlegi irányelv nem tartalmaz elrettentő következményeket.

Brüsszel ezúttal a munkáltatókkal kerül szembe

A munkavállalók jogait figyelmen kívül hagyó vállalati gyakorlaton változtatna Brüsszel. Nicolas Schmit, az EU foglalkoztatásért és szociális jogokért felelős biztosa az Euractivnak adott interjújában bejelentette, hogy a Bizottság 2023 végéig előterjeszti az Európai Üzemi Tanácsokról szóló irányelvet.

A tagállamokra nézve is kötelező uniós irányelv kimondja, hogy a tagállami törvényeknek lehetővé kell tenniük, hogy a legalább ezer főt foglalkoztató, vagy a legalább két EU tagállamban működő, országonként 150 főnél több munkavállalót foglalkoztató vállalkozásoknál üzemi tanács működhessen.

Markus Beyrer, a legnagyobb uniós munkáltatói érdekkéviselet, a BusinessEurope vezetője Brüsszelre próbált nyomást gyakorolni, amikor arra figyelmeztette a bizottságot, az Európai Parlament üzemi tanácsokról szóló javaslata tönkre tenné az európai vállalkozások versenyképességét.

A nyugat-európai jólét és a globalizáció gyermeke az üzemi tanács

Nyugat-Európában a második világháborút követően a kormányok, a munkavállalók és a munkáltatók egymással összefogva elindították a fellendülést. Az Európai Unió elődjének megalapításakor az egyik legnagyobb hangsúlyt erre a háromoldalú összefogásra fektették, vagyis a szociális párbeszéd, a szociális együttműködés modelljére.

Ez a modell az 1950-es évektől az 1970-es évekig jól működött, ennek köszönhetően jöhetett létre a ma is sokak által irigyelt szociális jóléti társadalom a nyugati országokban

– mondta a Napi.hu-nak Palkovics Imre. A Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke felidézte, az 1970-es évekig a nyugati jólét alapja volt a szociális párbeszéd, ám a 70-es években az egyensúly felborult, és azóta sem állt helyre, a munkavállalók kárára. A globalizáció következményeként egyre nagyobb befolyást jelentettek a globális partnerségeknek, a nemzetközi nagyvállalatoknak.

Míg a kormány, a munkáltatók és a munkavállalók között évtizedekig jól működő, de lokálisan hatékony kapcsolatok a globalizáció kihívásaira már nem tudtak válaszokat adni.

A szakszervezetek kiszorítása régóta érdeke a munkáltatónak

Palkovics Imre emlékeztetett, az 1970-es évektől a jóléthez vezető szociális párbeszéd folyamatosan gyengült. 

A munkavállalók évtizedek alatt kivívott pozíciói megrendültek és a tőke egyre inkább erőfölénybe került a nyugati országokban, a szakszervezetek támogatottsága pedig jelentősen visszaszorult. Az osztályharcot hirdető, a munkáltatókkal rendszeresen szembeszálló, önállóan szerveződő szakszervezetek képviselete gyengült.

Ekkor jöttek létre az üzemi tanácsok. Az érdekérvényesítés ezen formája sokban különbözik a szakszervezetiségtől – részletezte Palkovics Imre.

A szakszervezetek a civil társadalmi szerveződés szabályai szerint alakulhattak, a munkavállalók csatlakozhattak. A szakszervezetek saját hatáskörben döntve szervezték meg az akcióikat, sokszor a legerősebb nyomásgyakorló eszközhöz, a sztrájkhoz nyúlva.

Az üzemi tanácsok megszervezésének célja az volt, hogy a szakszervezetek osztályharcot hirdető fellépése mellett a munkavállalók és a munkáltatók ismét együtt tudjanak működni, és partnerségen alapuló, de immár szabályozott keretek között vegyenek részt közösen a helyi döntéshozatalban. Ezzel megszűnt a szakszervezetek kizárólagos tárgyalópozíciója.

Az üzemi tanácsok működését ezért törvény szabályozta, és mindkét fél vállalásokat tett a partnerség és az együttműködés érdekében. A munkavállalók például lemondtak a sztrájk lehetőségéről, ugyanakkor ebben a modellben a munkáltatóknak cserébe a döntéshozatalban nem volt kizárólagos hatalmuk.

Nyugaton gyengült, Keleten meg sem erősödött képviseletek

Palkovics Imre megjegyezte, a munkavállalók jogai folyamatosan erodálódtak és az üzemi tanácsok is veszítettek pozíciójukból a 90-es évekre a globalizáció egyre gyorsabb terjedésével. Ebben az időszakban, amikor a munkavállalói oldal ereje folyamatosan gyengült Nyugat-Európában, a kelet-európai országokban már lezajlott a rendszerváltás.

A Munkástanácsok elnöke szerint a szocializmus után nagyon nehezen alakult ki a szakszervezetiség és sokáig munkáltatói képviseletekről sem beszélhettünk.

Magyarországon újdonság lehet Brüsszel szigora

Palkovics Imre az üzemi tanácsok hazai pozíciójával kapcsolatban elmondta, az EU szabályozása idehaza is kötelezővé tette a legalapvetőbbnek mondható szabályok elfogadását. Összességében ugyanakkor a tagállamok határozták meg a működés feltételeit.

A rossz szabályozás és az egyéb érdekek azt eredményezték, hogy a legtöbb helyen, ahol üzemi tanács alakult Magyarországon, ott az elsődleges motiváció közel sem a munkavállaló bevonása volt a cél a döntéshozatalba, sokkal inkább a helyben működő szakszervezetek kiszorítása. Így az üzemi tanácsok egy része munkáltatóbarát alkalmazottakból állt.

Míg Nyugat-Európa üzemi tanácsai folyamatosan veszítettek pozíciójukból, most is jóval erősebbek ezek a szerveződések, mint a volt szocialista tagállamokban, ahol – Magyarországhoz hasonlóan – ki sem alakult ez a partnerségi elven működő érdekegyeztetés.

Palkovics Imre megjegyezte: Magyarországon a Munkástanácsok, mint országos konföderáció megalakulásától kezdve a munkavállalók részvételiségét és a munkáltatókkal partnerségi kapcsolatok kialakítását tartotta életszerűnek az osztályharcot és az ellenállást hirdető szakszervezetekkel szemben. Az elnök napjainkban is ezt a kapcsolati rendszert támogatja, vagyis a munkavállalók és a munkáltatók folyamatos egyeztetésén és partneri megközelítésén alapuló viszonyrendszert.