Mozgalmas és veszélyes időszakot élünk. 2020 óta folyamatos változik mind a külső, mind a hazai környezet, ehhez alkalmazkodni kell, ami mindenki számára kihívás – kezdte év végi összegzését az Indexnek Varga Mihály pénzügyminiszter, aki szerint a világgazdasági konjunktúra megakadt, a „békeidő” a koronavírus-járvány megjelenésével zárult le. Mint mondta, 2019 végére 65 százalékra csökkent az államadósság aránya, 1 százalékos hiány, illetve 5 százalékos növekedés mellett terveztünk 2020-ra költségvetést. Ezt a folyamatot törte meg a covid-járvány. A pandémiával érkező alapanyag-, és chiphiány, valamint a szállítási láncok akadozása nehezítette a gazdaság újraindulását, de sikerült visszapattannunk.

Aztán tavaly ismét beütött a ménkű.

Az orosz–ukrán háborúval jöttek a szankciók, az energiaválság, valamint az egész Európában és Amerikában negyven éve nem látott infláció. Idén pedig kontinensünk határainál kitört az izraeli–palesztin háború. Ezeket a hatásokat kellett gazdasági-pénzügyi szempontból kezelnünk – mondta Varga Mihály.

Senki sem örült annak, hogy harminc éve nem látott rekordszintű infláció volt az elmúlt másfél évben. Hatalmas külső erők lökték feljebb az árakat, a pandémiával megbomlott kereslet-kínálat arányai, az energiaválság, a háború következtében meglépett szankciós politika következményei hatottak.

Ugyanakkor eltökélt szándékunk volt, hogy eredményes lépéseket tegyünk az infláció elleni küzdelemben – tette hozzá. Ilyenek voltak a közintézményekre bevezetett energiatakarékossági intézkedések, korlátozták a villamos áram és gáz felhasználást, a fogyasztói árak csökkenését segítő intézkedések, átmeneti ár-, és kamatstopok. Az infláció egy számjegyűre csökkent, és jó esély van arra, hogy jövőre 5-6 százalékon alakuljon az éves átlagos inflációs szint – fogalmazott.

Nyolcéves, bevált gyakorlatunk van a költségvetés tervezését illetően.

A piac mindig jól fogadja, ha júniusban lezárjuk a költségvetési vitát és elfogadjuk a hozzá kapcsolódó adótörvényeket. Más kérdés, hogy amennyiben eltérnek a számok az eredetileg tervezettől, van-e elég mozgástere a költségvetésnek, hogy rugalmasan tudjon alkalmazkodni a megváltozott környezethez. A válasz erre: igen. 

A stabil alapoknak köszönhetően komolyabb gond nélkül vettük, az egyébként szokatlanul nehéz akadályokat.

Hozzátette, az idén az állami fejlesztési célok eléréséhez szükséges stratégiai vagyoneszközöket vásároltak vissza úgy, hogy eközben nem volt szükség jelentős korrekcióra a költségvetésben. Mindez jól mutatja, hogy a magyar költségvetés még egy viharos gazdasági környezetben is képes a saját lábán állni, ugyanakkor emelte a kiadásainkat. Az alacsonyabb fogyasztás és vagyonvásárlás mellett kisebb lett a növekedés, a negyedéves adatokból az év egészére mínusz 0,4 százalékos éves GDP-t várunk. A hiány ezek következtében lett magasabb. 

Magyarország bebizonyította, hogy sem politikailag, sem gazdaságilag nem zsarolható. Az uniós források megvonásával sem.

Volt és van annyira stabil és erős a gazdaság, az államháztartás pedig annyira rugalmas, hogy a kettős mércét alkalmazó Brüsszel se üssön rést a működőképességen. Természetesen nem mondtunk le az uniós forrásokról, ezek járnak nekünk. Más tagországok számára példát mutat Magyarország: igenis, érdemes beleállni azokba a vitákba, brüsszeli döntésekbe, amelyek ellentétesek egy ország politikai érdekeivel.

A legveszélyesebb ellenfél az infláció, ebben egyetértés van a kormány és a jegybank között.

Sikerült októberre egy számjegyűvé redukálni a fogyasztói árindexet, amit a tavalyihoz képest stabil forintárfolyam is segített.

Háborús, válságos időkben még inkább felértékelődik a fiskális és monetáris politika közötti együttműködés. Közös célunk, hogy ebben a bizonytalan nemzetközi környezetben is tovább javítsuk az egyensúlyi mutatókat, csökkentsük az inflációt, és fenntartható növekedési pályára állítsuk a gazdaságot. Nem látom, hogy a monetáris politika ezt vitatná. Az alapkérdésekben egyetértünk.

Matolcsy György jegybankelnökkel április óta rendszeresen megvitatjuk a gazdaságpolitika meghatározó kérdéseit, a legutóbbi találkozónkon például az MNB-törvény módosítását tekintettük át. Itt is lehetett volna közöttünk összeütközés, de sikerült olyan megoldást találni, amit nem csak a jegybank és a kormány, hanem az Európai Központi Bank is elfogadott. 

Januártól újra lesz Nemzetgazdasági Minisztérium, amit Nagy Márton vezet majd.

Munkára készen. Tíz éve vagyok ezen a poszton, mentális stabilitás nélkül ezeket a régi és új feladatokat nem lehet ellátni, de a minisztériumot és más felelős intézményeket vezetni sem. Megváltozott a gazdasági környezet, ezek átrendeződést indukáltak kormányon belül a feladatok és a hatáskörök tekintetében. A Pénzügyminisztérium és a pénzügyminiszter elsődleges feladata nem változott: a gazdálkodási fegyelem, a stabilitás, a kiszámíthatóság, az államadósság csökkentése, és a gazdasági növekedés előfeltételeinek, például az adócsökkentések folytatásának megteremtése. Matolcsy Györggyel, vagy Palkovics Lászlóval is kitűnően tudtam együttműködni.

Az euró nem cél, legfeljebb eszköz.

A jövő évi költségvetésben 381 forintos árfolyammal számoltunk, jelenleg ennek környékén is mozog. Ha összevetjük az eurót, illetve a saját devizát használó országokat, akkor azt látjuk, hogy az eurót használó szlovák gazdaságnál eredményesebb a koronával operáló cseh, és Magyarország is saját valutával tudta visszaelőzni a 2000-es években gazdasági fejlettségben minket megelőző Szlovákiát. Ez mutatja, hogy egy sikeres gazdaság mögött alapvetően jó gazdaságpolitikai mix húzódik meg.

Az euró tehát összetett kérdés: egyrészt a társulási szerződés aláírásával vállaltuk, hogy a jövőben csatlakozunk az euróövezethez. Másrészről, ha gazdasági értelemben nem tudjuk teljesíteni a feltételeket, nincs értelme az euró bevezetésén lamentálni, egyelőre a feltételek teljesítése a cél.

A gazdaságpolitika eredményességét nem az euró léte határozza meg.

Vonzó ország voltunk és vagyunk.

Amikor magas hozamokat fizettünk, gyorsan áramlott be sok pénz. Mindenkinek tetszett, hogy a német, vagy más papírok hozamaihoz képest többet fizettünk. Jó hír, hogy a kormány az infláció letörésével, valamint az unióval folytatott tárgyalások eredményének köszönhetően stabilizálta a forintárfolyamot, ezáltal hozzájárult ahhoz, hogy könnyebben megvalósulhassanak a monetáris politika céljai. A kamatcsökkentés könnyíti az államkassza, azaz az ország terheit.

Addig inkasszózik a magyar államkincstár, amíg a jogosan járó összegeket be nem szedjük a fővárostól.

Ha fizetnének, akkor ritkábban kellene inkasszózni - mondta a budapesti fizetési ellenállásról.

Elképesztőnek tartom, hogy a főváros ezt meglépte. Miközben a budapesti emberek és vállalatok fizetik az adót, a főváros vezetése kijelenti: ők nem fizetnek adót. Elfogadhatatlannak tartom a jogszabály megszegését.

Másrészt milyen társadalmi együttműködés az, ahol az ország leggazdagabb városa nem hajlandó részt venni abban a közös tehermegosztásban, amely a vidéki településeket kívánja segíteni. 700 önkormányzat fizeti ezt az adót, a főváros pedig törvénysértő módon nem.

Hová lett a Tarlós István után maradt 214 milliárd forint? – tette fel a kérdést Varga Mihály. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy olyan városban, ahol 250 milliárd volt a helyi iparűzési adóbevétel, 50 milliárd forint kifizetése gondot jelent. Szándékosság áll fenn, ezért a rendelkezésünkre álló jogi eszközöket érvényesítjük, az inkasszó megtörtént. 

Egyeztetni most a bíróságon fogunk, ha Karácsony Gergely perel – fűzte hozzá.

 Varga Mihály szerint megint alátettünk az Európai Bizottságnak

A Pénzügyminisztérium szerint a magyar érdekek mentén döntött az uniós pénzügyminiszterek tanácsa (ECOFIN), amikor a nemzeti kormányok mozgásterét növelte, nem pedig az Európai Bizottságét. Bővebben --->