Az  idegenhonos fajok megbolygatják az élőhelyek egyensúlyát és a táplálékláncot, káros hatást gyakorolnak a természetes ökoszisztémára, sőt, olykor még az épített környezetre is.

Ilyen problémákat okoznak azok az ázsiai, amerikai és ausztrál eredetű tízlábú rákfajok is, melyek közül a legfrissebb felmérések szerint már 31 jelent meg hazánk természetes és mesterséges vizeiben.

Az új hódítók megjelenése sok esetben a felelőtlen emberi viselkedésre vezethető vissza: előfordul, hogy megszöknek a rákok az akvakultúrákból, de az is gyakori, hogy a gazdák szabadon engedik a megunt, feleslegessé vált állataikat. 

A nemzetközi trendek alapján jól látszik, hogy a különböző válságok idején megugrik az illegálisan kitelepített fajok és hibridek száma. Ily módon a kutatók már azt is vissza tudták követni, hogy a vörös mocsárrák első hazai illegális kitelepítései 2006-2008 között, a gazdasági válsághoz kötődően történhettek meg. Egy másik érdekes eseménysorozat pedig akkor kezdődött el, amikor a koronavírus miatt határozatlan időre bezárták a vendéglátó ipari létesítményeket, így az éttermeket is.

A döntés hatására a főváros több pontján engedték el az étkezési célból importált tarisznyarák egyedeket az alig 10 fokos Dunába, egyes dunai mellékágakba, befolyókba és több fővárosi termáltóba.

„A következmény egyrészt az lett, hogy a hideg víz miatt a horgászok és kutyasétáltatók sorra rákok tetemeibe botlottak a Duna partján, a túlélőkből viszont egy intenzív felmérés során három tengeri tarisznyarák faj 47 egyedét fogtuk be és további 72 héjmaradványt találtunk a Duna közel 30 fkm-es szakaszán" – idézi Weiperth Andrást, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont külső munkatársát az Agrárszektor. 

A szakember hozzátette: e folyamatok révén jutottunk el odáig, hogy 

míg 1985 és 2014 között mindössze három idegenhonos tízlábú rákfaj volt jelen hazánk természetes vizeiben, addig megdöbbentő módon számuk mára elérte a harmincegyet. 

Bár az elmúlt időszakban a főváros és térsége adta a legtöbb új fajt, egy-egy előkerült Tapolcáról és a Szigetköz térségéből, Lipótról is. Az újak megjelenése mellett ráadásul további gondot jelent az is, hogy a szakemberek egyre többször észlelik a korábban leírt fajok új hazai populációit is. A márványrák például már nemcsak az Által-ér vízrendszerében terjed megállíthatatlanul, hanem a budapesti Rákos-patakban is.

Kimondottan érdekes a cseresznye garnéla esete. Miután a faj 2022-ben megjelent a Margitszigeten található Japánkertben, először robbanásszerűen elterjedt a tórendszerben, majd két év alatt a föld alatti csatornarendszernek köszönhetően megjelent a szigetet védő dunai kövezésen is. Mára stabil állománya alakult ki egy közel 1 fkm-es szakaszon, ahol a szintén idegenhonos márványrákkal és az ausztrál vörösollós rákkal osztozik egy élőhelyen.

Az idegenhonos fajok sok esetben a természetes partfalak és a mesterséges gátak, töltések stabilitását is veszélyeztethetik.

A vörös mocsárrák egyetlen felnőtt egyede például évente akár több 1-1,5 méter mély járatot is készíthet, amivel Érd városi infrastruktúrájában már számszerűsíthető károkat okozott. 

„A vörös mocsárrák jelenléte miatt Érd és Budapest-Budakalász esetén a töltések felszíne már jobban hasonlít egy ementáli sajtra, mint egy jó állapotú töltésoldalra”

– fogalmazott Weiperth András.

Az idegenhonos rákok bűnlajstroma tovább folytatódik azzal, hogy agresszív terjedésük révén akár teljes őshonos élőlényegyütteseket szoríthatnak ki.

A vörös mocsárrák térhódítása miatt például mára mind a védett halak, mind a kétéltű populációk összeomlottak a Sulák-patak vízrendszerében. A Hévízi-tóban pedig mostanra Európa legnagyobb márványrák populációja alakult ki, súlyosan veszélyeztetve a fokozottan védett lápi póc legnagyobb hazai állományát.

Weiperth András hozzátette: sajnos nincs igazán egységes, bevált módszer a problémák csökkentésére.