Az Európai Unió idén frissítette három évtizede érvényben lévő előírásait arról, hogy az országoknak miként kell gyűjteniük és kezelniük a szennyvizet, ám sokan még mindig nem tartják be a régebbi jogszabályokat sem – hívta fel a figyelmet a Bloomberg.

Az Európai Bizottság emiatt most Olaszország, Görögország és Spanyolország ellen tett jogi lépéseket.

Kapcsolódó

Az előírások alapján az európai országoknak 2027-es határidővel kell javítaniuk folyóik, tavaik és tengereik egészségi állapotát. A legutóbbi, 2021-es frissítés szerint ugyanakkor a kontinens felszíni vizeinek kétharmada nem javult eléggé.

A szabályok úgy szólnak, hogy a szennyvizet több szakaszban kell kezelni, mielőtt biztonságosan visszajuttatható lenne a környezetbe. Az elsőben kiszűrik a szilárd anyagokat, a másodikban eltávolítják a káros vegyi anyagokat, és csökkentik az olyan anyagokat, mint a foszfor és a nitrogén, amelyek kóros alganövekedéshez vezetnek, az ezt követő lépések pedig fertőtlenítik a szennyvizet, és további anyagokat távolítanak el belőle.

Az adatok szerint az Európai Unióban az emberek mintegy 20 százaléka olyan helyen él, ahol a víztisztításnak csak az első lépése történik meg.

Ismeretlen mennyiségű szennyvizet pedig nem kezelnek, mert a szennyvíz a csatornákból kiömlik, mielőtt egyáltalán eljutna egy tisztítóműbe.

Ez azért van, mert az európai országok nagymértékben támaszkodnak a csatornarendszerekre, az úgynevezett kombinált csatornatúlfolyókra, amelyek heves esőzések idején vízelvezető szelepként működnek.

A csövek így a szennyvízzel kevert felesleges esővizet a nyílt vízbe vezetik, hogy megakadályozzák az árvizeket. A legtöbb ilyen rendszer a 19. és a 20. században épült.

Az újabb csatornarendszerekkel rendelkező régiókban, mint például Ausztráliában és az USA nyugati részén, az esővizet és a szennyvizet külön gyűjtik, különösen a városokon kívül.

A kombinált csatornarendszerek egyébként jóval gyakoribbak Európában, mint az USA-ban. 2016-os adatok alapján, a teljes hálózat becsült arányát tekintve  Belgiumban és Luxemburgban a legelterjedtebb ez a megoldás, ahol a csatornák 90 százaléka kombinált. Döntő többségben van az említett rendszer Csehországban és Lengyelországban is.

A korábbi becsléseken alapuló lista szerint Magyarország a 19 vizsgált állam közül a nyolcadik a sorban, hazánkban a csatornarendszer 52 százaléka kombinált. 

Legkevésbé az Egyesült Államok, Svédország és Finnország alkalmazza a megoldást.

„Olcsóbb volt ugyanis egyetlen csövet építeni, mint teljesen különálló csőrendszereket építeni”  magyarázta Alastair Chisholm, az Egyesült Királyságban működő Chartered Institution of Water and Environmental Management igazgatója. „Ha most építenénk, akkor különállóan tennénk be őket.”

Az, hogy mennyi hulladék kerül a csatorna túlfolyókból a nyílt vizekbe, a gyűjtő- és tárolótartályok méretétől függ, valamint attól, hogy az esővíz milyen gyorsan tölti meg a csatornákat. Ma Európában ezeket a szelepeket sokkal gyakrabban használják, mint eredetileg tervezték. Ennek az is az oka, hogy a városok fejlődésével leaszfaltozták azokat a zöldterületeket, amelyek elnyelték volna az esővizet.

Emellett a rossz karbantartás zsírok és olajok felhalmozódását is eredményezheti, ami a szennyvíz kiömlését okozza, mielőtt az esőnek esélye lenne azt kellőképpen felhígítani. A legrosszabb esetben pedig a hígítatlan szennyvíz akkor is kiömlik, amikor nem esik az eső.

Ennek hatása pedig mind az emberre, mind a környezetre káros. A tisztítatlan szennyvíz elősegíti az algák növekedését, amelyek elfojtják a növényzetet, megfosztják az állatokat a szükséges tápláléktól, és elpusztítják a puhatestűeket, amelyek természetes vízszűrőként működnek. A lefolyóvíz ráadásul tartalmazhat az utakról származó vegyi anyagokat és mikroműanyagokat. Emellett fennáll a baktériumok, például az E. coli és az Enterococcusok előfordulásának veszélye is, ami megbetegítheti az embereket.