Mit nekünk zöldítés! Jobban támaszkodunk a fosszilis tüzelőanyagokra, mint valaha

Ötven évvel ezelőtt még azt tanították itthon az iskolákban, hogy a világ kőolajkészletei kimerülőben vannak, legfeljebb 50-60, talán száz évre elegendőek. Ehhez képest napjainkban a kőolajra, mint elsődleges energiaforrásra jobban támaszkodunk, mint valaha. Tavaly például a kőolaj felhasználásának növekedése 2022-hez képest duplája volt a napenergiáénak, és közel háromszorosa a szélenergia bővülésének.

Eközben a szénerőművek által előállított energia 2023-ban közel annyival bővült, mint amennyit a tavaly telepített naperőművi blokkok termeltek. Az időjárási körülmények globális változása miatt ráadásul a vízerőművek termelése az elmúlt évben jelentősen vissza is esett.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

Az egy főre jutó elsődleges energiafogyasztást tekintve az Egyesült Államok mindenkit kenterbe ver. Egy átlagos amerikai kétszer annyi energiát fogyaszt, mint egy német vagy egy japán, háromszor annyit, mint egy brit és tízszer többet, mint egy indiai.

Fontos tisztázni, hogy a teljes energiatermelést (energiamixet) alkotó három összetevő a fűtés, a közlekedés és a villamosenergia.

A források – szén, olaj, gáz, nukleáris és megújuló energiaforrások – megoszlása ​​eltér a villamos energia és az energiamix között. Általánosságban elmondható, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású források (nukleáris és megújuló energiaforrások) nagyobb részét adják villamos energiának, mint a teljes energiamixnek. 

Az energiatermelés – főként a fosszilis tüzelőanyagok elégetése – a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának mintegy háromnegyedét teszi ki. Nemcsak az energiatermelés az éghajlatváltozás legnagyobb mozgatórugója, hanem

a fosszilis tüzelőanyagok és a biomassza elégetése is jelentős költségekkel jár az emberi egészségre nézve: évente legalább ötmillió halálesetet tulajdonítanak a légszennyezésnek.

Ezért le kellene állnunk a fosszilis tüzelőanyagokról, és dekarbonizálnunk kellene az  energiarendszereinket, ám ez a folyamat a világ egészét tekintve lelassult. Ráadásul a globális energiafogyasztás az elmúlt években túl gyorsan nőtt ahhoz, hogy a megújulók és az atomenergia lépést tudjanak tartani vele.

Átalakul az energiakeverék

Ma, az energiamix esetében sokféle forrásra gondolunk: szén, olaj, gáz, atom, víz, nap- és szélenergia, bioüzemanyagok, ám nem volt ez mindig így. Néhány évszázaddal ezelőtt energiakeverékeink viszonylag homogének voltak. Az egyik forrásból a másikba való átmenet pedig hihetetlenül lassú volt.

Azt látjuk, hogy a 19. század közepéig a hagyományos biomassza – szilárd tüzelőanyagok, például fa, növényi hulladék vagy faszén elégetése – volt a domináns energiaforrás világszerte. Az ipari forradalommal együtt jött a szén térnyerése; ezt követte az olaj, a gáz; a 20. század fordulójára pedig a vízenergia. Az atomenergiát csak az 1960-as években adták hozzá a keverékhez. A gyakran „modern megújuló energiaforrásoknak” nevezett – nap- és szélenergia – pedig csak jóval később, az 1980-as években jelent meg.

Az energia első számú forrása Európa országaiban

• ATOMENERGIA: Belgium, Finnország, Franciaország, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna
• BIOENERGIA: Luxemburg
• FÖLDGÁZ: Belarusz, Görögország, Hollandia, Írország, Olaszország, Oroszország, Málta, Nagy-Britannia, Portugália, Spanyolország
• OLAJ: Észtország
• SZÉL: Dánia, Litvánia
• SZÉN: Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Csehország, Lengyelország, Németország, Szerbia
• VÍZENERGIA: Albánia, Ausztria, Észak-Macedónia, Horvátország, Izland, Lettország, Montenegró, Norvégia, Románia, Svájc, Svédország

(Forrás: https://ourworldindata.org/electricity-mix)

1965 óta a globális energiafogyasztás csaknem a négyszeresére nőtt. Az elmúlt hatvan évben hiába háromszorozódott meg az alacsony szén-dioxid-kibocsátású források aránya, a 80 százalék feletti fosszilis dominancia megmaradt.

A lassú haladás részben annak a ténynek köszönhető, a megújuló energiaforrások növekedtek ugyan, de eközben az atomenergiát visszaszorították

– állapította meg tanulmányában Hannah Ritchie és Pablo Rosado. A szerzőpáros által publikált adatok alapján: 

• 1965-ben, szűk hatvan évvel ezelőtt az energiafogyasztásunk 93,39 százaléka származott fosszilis tüzelőanyagokból, 6,45 százaléka megújuló és csupán 0,17 százaléka az akkoriban induló atomenergiából.
• 2000-ben a világ elsődleges energiafogyasztásából a fosszilis tüzelőanyagok aránya 85,55 százalékot, a megújulóké 7,82 százalékot, míg a nukleáris energiáé 6,63 százalékot tett ki.
• 2023-ban a fosszilis tüzelőanyagok 81,47 százalékkal, a megújuló energiaforrások 14,56 százalékkal, míg a nukleáris energia mindössze 3,96 százalékkal járultak hozzá a világ elsődleges energiafogyasztásához.

Magyarul szűk 60 év alatt 93,39 százalékról mindössze 81,47 százalékra csökkent a fosszilis tüzelőanyagok aránya a globális energiamixben. Abszolút értékben pedig azt látjuk, hogy a növekvő fogyasztás mellett évről évre több energiát állítunk elő fosszilis tüzelőanyagokból – különösen olajból és gázból.