25 éves Budapest emblematikus bevásárlóközpontja. De mi történt a rendszerváltás óta a plázákkal?

Mérföldkő a plázák történetében

1998 november végén helyezték el a Westend alapkövét, amely végül16 hónap alatt készült el 4-5 ezer ember megfeszített munkájának eredményeként. Majd 25 évvel ezelőtt, 1999. november első felében a nagyközönség számára is megnyitotta kapuit Budapest akkor leghatalmasabb bevásárlóközpontja, amely összesen 185 ezer négyzetméternyi épületegyüttest jelent.

A nyitás első 72 órájában 1,5 millió ember volt kíváncsi az új komplexumra. A frekventált belvárosi bevásárlóközpontban közel 20 millió ember fordul meg évente, de a nagyjából 400 üzlettel rendelkező Westendhez csatlakozik három önálló irodatorony és egy 230 szobás hotel.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Kapcsolódó

A Westend számos dologban volt úttörő, vagy éppen rekorder, így többek között itt nyílt meg az ország legelső Starbucks kávézója, és itt jelentek meg olyan luxusmárkák, mint a Tommy Hilfiger vagy a Boss. Nem utolsósorban a zöldítés terén is kimagasló eredményekkel büszkélkedhet a komplexum, hiszen 6500 négyzetméteres tetőterasza a kerület legnagyobb egybefüggő zöld területe. Ráadásul a bevásárlóközpont az éves energiafogyasztása 60 százalékát megújuló forrásokból fedezi.

Plázavilág Magyarországon

De hogyan jutottunk idáig, hogyan is fejlődött az elmúlt évtizedekben a bevásárlóközpont-iparág hazánkban? Az elsőgenerációs plázák az 1970-es években épültek fel Magyarországon, amelyek alapterülete többnyire nem érte el a 20 ezer négyzetmétert, és néhányuk maximum pár száz parkolót biztosított a vásárlóknak.

Az első mai értelemben vett bevásárlóközpont az 1976-ban megnyílt budapesti Flórián volt, amelyet újabb központok követtek. Ma már az 1980-1994 között épült ingatlanokat második generációs plázaként tartjuk számon, ide sorolhatjuk többek között a Sugárt, a Skála Metrót, az Árpád Üzletházat, de még az 1994-ben átadott Budagyöngyét is.

A Flórián üzletközpont 1976-ban

Kép: Fortepan / Fortepan

A hagyományos áruházaknál (pl. Állami Áruház vagy Lottó) jóval nagyobb épületek működésének létjogosultságát egyrészt a gazdasági fejlődés és a növekvő életszínvonal, másrészt a bővülő áruválaszték jelentette. Az új bevásárlóközpontok sikerét támogatta a fővárosi tömegközlekedés fejlődése, többek között a metróvonalak átadása.

Majd a rendszerváltás körüli időkben megtorpantak a fejlesztések, hiszen még a kilencvenes évek közepén is klasszikus értelemben pláza mindössze kilenc üzemelt Budapesten. Vidéken pedig alapvetően a Centrum és a Skála épített fel nagyobb üzletközpontokat, amelyek szintén plázaként funkcionáltak.

Majd jött a plázaépítési bumm és a harmadik generáció!

Az ezredforduló idején aztán az ingatlanbumm elhozta a plázaépítési lázat is, amikor már a harmadik generációs bevásárlóközpontok épültek fel a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban. Ezzel párhuzamosan több, még a szocialista időszakban átadott üzletközpont is – pl. a Sugár – túlélte a történelem viharait a profilváltásnak köszönhetően.

Az 1996-ban átadott 42 ezer négyzetméteres Duna Plaza volt a harmadik generációs bevásárlóközpontok első képviselője Magyarországon. De az 56 ezer m2-es Pólus Centert is ugyanabban az évben adták át, majd hamarosan felépült a már említett Westend is.

A Duna Plaza épületei a XIII. kerületi Váci út 178. alatt

Kép: MTI / Róka László

Később a bevásárlóközpontok is más koncepció szerint épültek, hiszen egyrészt a vegyes funkciók előtérbe kerültek, amelyek a célközönséget is folyamatosan bővítik (mozi, szórakoztatás, bowling stb.). Másrészt megjelentek a tematikus plázák, nálunk alapvetően a lakberendezési tárgyakkal foglalkozó fejlesztésekig jutottak el, de a vásárlóerő egyelőre kevésbé ösztönzi ezt a szegmenst.

Már négyig jutottunk!

Majd megérkeztek az úgynevezett negyedik generációs plázák a kétezres évek második felében, amelyek jelentős hányada multifunkcionális projektekben valósult meg, vagyis a vásárláson kívül akár szórakoztató-, iroda-, sőt, lakásfunkcióval is rendelkeznek, de még számos lehetőséget kínálhatnak (egészségügyi központ, fitnesz, sportolás).

A plázák ma városközpontként és szórakoztatócentrumként is működnek, ahol az üzletek mellett számos egyéb tevékenység jelenik meg (pl. ételudvar, mozi, hivatalos ügyintézés stb.), miközben tágas belső terek jellemzik a centereket. A negyedik generációba sorolhatjuk többek között az Arena Mallt, az Allee-t, a Corvin Plazát vagy éppen a Kökit.

Az új évezred elejétől már a vidéki nagy- és középvárosokban is megkezdődött a bevásárlóközpontok tömeges építése. A klasszikus plázák mellett megjelentek a bevásárlóudvarok, amelyeket a strip malloknak is nevezünk, vagy a hipermarketek a retail parkokban szintén jelentős üzletsorral rendelkeznek.

Allee Bevásáró Központ

Kép: MTI / Nagy Zoltán

A vidéki kisebb városainkban a bevásárlóparkok dominálnak, amelyek a települések szélén helyezkednek el, míg a nagyobb városainkban és Budapesten a városi-színházi plázák terjedtek el a nemzetközi trendeknek megfelelően. A külvárosi plázákra is akad példa a magyar fővárosban, elég csak a már említett Pólus Centerre gondolni, amely eredetileg amerikai mintára jött létre, bár azóta jelentős átalakuláson ment keresztül, hogy a modern urbánus igényeket kielégíthesse.

Jött a válság és a plázastop

Majd a 2008-ban kibontakozó válság véget vetett a hazai plázaépítési bummnak, számos gigantikus terv végleg a fiókban maradt. 2012-ben a krízis végén bevezették a plázastopot is, amely takaréklángra tette a hazai bevásárlóközpont-építkezéseket. Így például az Óbudára tervezett center sem épült meg, ellenben szinte utolsó mohikánként elkészült az Etele Plaza 2021-ben.

Az elmúlt évtizedben alapvetően a ráncfelvarrásoké a főszerep, modernizálják, újjáformálják a tereket, fenntartható megoldásokat vezetnek be. Itt említhetjük meg a Campona vagy éppen az Allee felújítási munkálatait, de néhány régebbi plázát is szinte teljesen új köntösbe öltöztettek kívül-belül, mint például a Shopmarkot (Europarkot) vagy a GoBuda Mallt (EuroCentert). Vidéken is sorra újulnak meg a plázák, így már a vármegye-székhelyeken is modern szórakoztatóközpontok várják a látogatókat.

Most az élményközpontúság a fő sláger, amelyet az e-kereskedelem térnyerése is ösztönöz, vagyis még szofisztikáltabb, sokszínűbb programokkal és szolgáltatásokkal várják a folyamatosan megújuló plázák a nagyközönséget. Ma már egyre fontosabbá válik látványos belső tereket formálni különleges építészeti megoldásokkal, lenyűgöző dimenziókkal és közösségi terekkel. A fogyasztás katedrálisai megnevezést kissé átalakítva a bevásárlóközpontokat nevezhetjük az élmények katedrálisainak, ahol a digitalizáció is egyre nagyobb szerepet játszik.