Az eladó egy nagyobb telek felét adta el a vevőjének. A szerződést kézzel írták, minden jogi szakértelem nélkül, így fogalmuk sem volt arról, hogy az eladónak engedélyt kellett volna adnia arra, hogy a vásárolt telekrészt az ingatlan nyilvántartásban (a földhivatalnál) bejegyezzék. A szerződében 800 ezer forint vételár szerepelt.
A vevő házat épített a vásárolt telekrészre, amely jogilag még az eladóé volt, hiszen a földhivatalnál "nem írták át" a nevére. A vevő négy év után meghalt és a két örökös ekkor szembesült a fura jogi helyzettel. Hiába mentek a földhivatalhoz, az nem írta nevükre a telek negyed-negyed részét.
Az eladó résen volt és közölte, hogy a megállapodás annak idején 1 millió 800 ezer forintról szólt, de csak a szerződésben szereplő 800 ezret kapta meg, így az örökösök fizessenek még neki egymilliót. Azok persze nem akarta fizetni, így az eladó beperelte őket, de nem járt sikerrel. (Az építési telkek ára várhatóan 6-7 százalékkal emelkedik a következő egy esztendőben - erről bővebben itt olvashat.)
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a kézzel írt szerződésben egy ingatlan adásvétel valamennyi polgári törvénykönyvi eleme szerepel. Ha valóban 1 millió 800 ezer forint volt a kölcsönösen kialkudott vételár, de csak 800 ezret írtak a szerződésbe, az nem teszi érvénytelenné azt. Az ingatlannyilvántartási bejegyzéshez szükséges eladói engedélyt pedig a bíróság pótolhatja. Az is életszerűtlen, hogy amíg a vevő élt - az eladástól számított négy évig - az eladó nem követelte tőle a szerinte hiányzó egymillió forintot.
Az ügy megjárta a másodfokú bíróságot és a felülvizsgáló Kúriát is, de minden fórum úgy véle, hogy jól döntött az elsőfokú bíróság.