Megoldható az energiazabáló belvárosi házak problémája?

Az első, igazán fagyos éjszakák még előttünk állnak, azonban sokan már novemberben is magas rezsiszámlákat kaphatnak kézhez. A rezsiemelésről szóló cikkek általában a hatalmas családi házak lakóinak problémáival foglalkoznak, pedig nem csak nekik kell horrorösszeget befizetniük a következő hónapokban. A budapesti belvárosban rengeteg nagy alapterületű, akár négy-ötméteres belmagasságú polgári lakás van, amelyet a fiatalok már kevésbé szívesen választanak albérletnek, hiszen felfűteni azokat egy vagyonba kerül. Ráadásul a belvárosi erkélyekre még napelemet sem lehet felszerelni.

Sok kicsi sokra megy

Az 1880-as, 1890-es években épült házak azonban meglepően jó energetikai tulajdonsággokkal rendelkeznek. „A falak szigetelése a 19. századi épületeknél rendben van. A száz-százhúsz éves házaknak nagyon vastag, akár egy méteres faluk van, ami önmagában is jó hőszigetelő, és a födémek is általában jól szigeteltek. Ezek az épületek sokkal energiahatékonyabbak, mint a kommunista időszakban épült betonalapú épületek, házgyári elemekből épült iskolák” – mondta lapunknak Tibor Dávid, a Masterplast elnöke.

Ezek a régi házak jellemzően kis méretű téglákból épültek: hőtechnikailag nem rosszak, és bőven lehet rajtuk javítani. A városképet azonban jócskán megváltoztatná, ha különféle szigeteléssel borítanák be a homlokzatokat. „Nem műszaki, inkább építészeti kérdés, hogy a belvárosban hozzá lehet-e nyúlni a homlokzatokhoz. Technikailag nincs akadálya, nem lehetetlen megcsinálni a hőszigetelést, legfeljebb nem engedik” – mondta a Napi.hu kérdésére Aszódy Tamás, a Knauf Insulation ügyvezető igazgatója. Tibor is osztotta ezt a véleményt, sőt, szerinte nem is biztos, hogy szükség van külső burkolatra.

„A sok légköbméter valóban eszi a fűtést, de ha a nyílászárók ki vannak cserélve, akkor a fal nem igényel kívülről plusz hőszigetelést. A belső oldali szigetelést pedig könnyű megcsinálni: a nagy teret meg lehet osztani, galériázni, vagy a plafont lejjebb süllyeszteni. Például, az álmennyezet tetején mindig van hőszigetelés, így jóval kisebb hőmennyiség elég felfűteni a szobát, mintha egy négy méter magas helyiségről lenne szó” – mondta. Ráadásul a belvárosi házaknak jellemzően a fűtésrendszerei is elavultak: gázkazánnal fűtenek, és abból sem a legmodernebbel. Tibor szerint ezekbe a házakba is lehet modern hőszivattyús rendszereket telepíteni.

Rezsidémon helyett penészgomba

A belső szigetelést azonban körültekintően, precízen érdemes felszerelni, mert akár egészségügyi kockázatot is jelenthet: már az első fűtési szezon alatt megtelepedhet a szigetelés mögött a penész.

„Állandó használatú lakás esetén nem várnék jó megoldást a belső szigeteléstől. Amikor kint lehűl a levegő, akkor az épületben pára képződik. A harmatpont ilyenkor valószínűleg a falon belülre, a szigetelés alá fog kerülni, és el fog kezdeni penészedni. Ha valaki egy régi bérházat belülről körberakna extrudált habszigeteléssel, akkor fél év múlva, a fűtési szezon végén masszív, vastag penészréteget találna alatta. Ez egészségügyileg is problémás, mert a penészgombák spórái ott maradnak a levegőben. Elvileg lehet tökéletes párazárást csinálni, amivel ez megelőzhető, de a gyakorlatban majdnem lehetetlen” – mondta Aszódy. Ő szintén a nyílászárócserét tartja a legfontosabb előrelépésnek, ami érezhető különbséget jelent a lakás hőmérsékletében és a fűtésszámlán egyaránt.

Érdekesség, hogy a XIX. század végén épült házak energetikai korszerűsítésén hamar túl lehetne esni, ha a kormány ezt kezdeményezné. „A kormány legnagyobb felelőssége az lenne, hogy egy tudatos érdekeltségi rendszert dolgozzon ki. Ezeknek a házaknak a felújítását ugyan nem lehet panelprogram-szerűen, egy kaptafára megoldani, annyira eltérőek. Hasonló támogatási programokat azonban el lehet indítani ezekre az épületekre is.

Ha az idei év végén, jövő év elején kiírnák a programot, akkor novemberig, decemberig körbe lehetne érni az épületek nagy részén a nyílászárócserével, fűtés-korszerűsítéssel, belső szigeteléssel” – mondta Tibor.