A történet - a Bírósági Határozatok gyűjteményében megjelent jogesetben - 2008-ban kezdődött. Ekkor vette lízingbe a vállalkozó azt a telket, amelyre 900 fős kollégiumot kívánt építeni. A lízingcég és a vállalkozó kikötötték, ha kész a kollégium, akkor az a lízingcég tulajdonába kerül. A kivitelező (ő a harmadik szereplő) el is kezdte az építést, de mivel a vállalkozó nem fizetett, abbahagyta azt.

A vállalkozó erre fel eladta a részben kész épületet egy másik cégnek 673 millió forintért, ezt követően 1,7 milliárd forint összegben elszámolt a lízingcéggel, de úgy, hogy az előbbiből levonta a 673 millió forintos vételárat. Ezután a vállalkozó csődöt jelentett. A felszámolást intéző bíróság regisztrálta, hogy a kivitelezőnek 1,5 milliárd forinttal tartozik a vállalkozó, de az előbbi egy idő után megelégedett volna 1,3 milliárd forinttal is.

Kapcsolódó

A pert a kivitelező cég kezdeményezte, mivel úgy vélte, hogy a másik három szereplő (a lízingcég, a vállalkozó és annak vevője) elvonta az ő fedezetét. Ezt az első fokú bíróság nem állapította meg. A másodfokú bíróság szakértőt rendelt ki, aki 34 százalékos készültségűnek minősítette a kollégiumot, az értékét pedig 1,1 milliárd forintban állapította meg. Ettől fogva ezt követelte a kivitelező a többi szereplőtől. A jogalap a fedezetének az elvonása volt, amelyet nem látott megvalósultnak a másodfokú bíróság sem.

Ezt követően kért felülvizsgálatot a kivitelező a Kúriától. A legfőbb bírói fórum megállapította, hogy a harmadáig elkészült épület 1,1 milliárd, míg a telek 1,3 milliárd forintot ért. A vevő viszont az egészért csak 673 milliót fizetett. Tehát megtörtént a fedezetelvonás, mivel a vételár kevesebb volt a valós értéknél.