Továbbra sem mozog az üdülési jogok piaca, aminek csak egyik oka a gazdasági válság okozta pénzhiány. Nem tett jót az üzletágnak, hogy az elmúlt években különféle trükkökkel tévesztették meg az érdeklődő ügyfeleket egyes, üdülési jog értékesítésére szakosodott cégek. Legutóbb éppen a nyár folyamán szabott ki 40 millió forint bírságot a − korábban Holiday Club Hungary Üdülésszervező Kft. néven működő, és e néven is több szabálytalanságot elkövető − Markgold Ingatlanforgalmazási Kft.-re, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat miatt. Ami "fogyasztói nyelvre" lefordítva azt jelenti, hogy 2009-ben és 2010-ben az üdülési jogok értékesítésekor valótlan információkat közölt a fogyasztókkal.

Amint a bírságot kiszabó Gazdasági Versenyhivatalnál lapunknak kifejtették, a cég nem megfelelően tájékoztatta az érdeklődőket az adott üdülési jog vásárlásával kapcsolatban az elérhető árkedvezményről; a fogyasztók azonnali döntéshozatalra késztetése céljából valótlanul állította, hogy az üdülőhasználati jogok csak nagyon szűk ideig érhetőek el kedvezményesen; emellett a meglévő üdülőjogok továbbértékesítésére tett ígéretet annak érdekében, hogy az ügyfelek újabb és újabb üdülőhasználati jogot vásároljanak. De eljárást indított a hivatal a Kereknap 2003 Kft., valamint a Resort Club Hungary Szállodaipari és Üdülésszervező Kft. ellen is, melyek esetében − egyebek mellett ingyenes nyaralás ígérete az ügyfeleknek üdülési és szállásutalványaikkal, elmaradt tájékoztatás a megváltoztatott szezonbeosztás miatt − szintén néhány millió forintos bírságot szabott ki.

Kötelező olvasmány leendő vevőknek

A GVH-nál felhívták a figyelmet arra, hogy az időben megosztott üdülőhasználati jog (time share) vásárlását, illetve a hasonló, hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződéseket és a tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenységeket a 141/2011. (VII. 21.) Korm. rendelet szabályozza, amit érdemes alaposan áttanulmányozni még vásárlás előtt. A dokumentum az elmúlt évtizedek alatt történt szabálytalanságok miatt a vásárlók védelmében például kiemeli: a szerződéskötést megelőzően − díjmentesen − írásbeli tájékoztatót kell az érdeklődők részére adni, amiben minden lényeges információt − például az üdülési jog ellenértékét, a használat során felmerülő egyéb költségeket − előzetesen a vásárló tudtára kell hozni.

Ugyanígy tisztázni kell a szerződés keretében nyújtandó alapszolgáltatásokat és alapszolgáltatásokon kívül igénybe vehető létesítmények körét, azok pontos leírását, valamint azt, hogy ezek igénybevételéért a fogyasztónak külön térítési díjat kell-e fizetnie. Ugyancsak a fogyasztókat védi a rendelet azon passzusa, amely kimondja: ha az ügyfél a termékbemutató rendezvény helyszínén ugyan már aláírta a szerződést, de később, átgondolva a szerződésben foglaltakat, mégis úgy dönt, hogy azt nem kívánja igénybe venni, megilleti a 14 napon belüli, indokolás nélküli elállás joga.

Nem elég egyszer fizetni

Sok korábbi, üdülési jogot vásárló ugyanis csak később szembesült azzal, hogy a hosszú távra szóló üdülési konstrukciónak, a time share-nek nemcsak előnyei, hanem hátrányai és járulékos költségei is vannak. Az üdülőjog egyszer fizetendő ára mellett az adott létesítmény szálláshelyeinek karbantartásához, felújításához és a szolgáltatások minőségének javításához évente − fenntartási költség megfizetésével − hozzá kell járulni. Ennek összege helytől, az üdülő minőségi besorolásától, az üdülési hét idejétől függően itthon általában évi 30−80 ezer forint körül van, míg a határon túli síparadicsomokban és tengerpartokon általában évi 250−500 euró között mozog.

Itthon információnk szerint 35-38 körül mozog azoknak az üdülőlétesítményeknek a száma, amelyek részben vagy a létesítmény egészét érintően üdülési jog értékesítésére szakosodtak, a hazai timeshare-tulajdonos családok száma azonban jó néhány éve szinte stagnál, alig emelkedik. Kínálat pedig bőven van, a határainkon belül fekvő legnépszerűbb gyógyfürdők és wellness-központok vonzáskörzetében lévő üdülőktől kezdve a horvát, spanyol, kanári-szigeteki tengerparti nyaralókon át az ausztriai, szlovák síközpontokig. Ám mint Sinka Judit, a székesfehérvári Élvit Ingatlaniroda kommunikációs vezetője elmondta, az elmúlt négy-öt évben stagnál a kereslet, nincs érdeklődés.

Félmillióért kétévente Hajdúszoboszlóra

Kizárólag az üdülési jogra szakosodott ügynökségek jelentkeznek a forgalmazó cég hirdetéseire, mert azt gondolják (rossz adatbázisuk alapján), hogy magánszemély áll a hirdetés mögött. Emellett persze időről időre számos tulajdonos is keresi az ingatlanirodát az értékesíthetőség reményében. Kínálatukban egyébként a legolcsóbb üdülési jog Hajdúszoboszlóra szól, minden páros évben 7 napra, 3 főre, apartmanos ellátásra, 500 ezer forintos áron. Ennél drágább, 1,5 millió forint a hévízi Hotel Napsugár 4+1 személyes apartman 2x2 hetes üdülési joga, míg a horvátországi Brac szigetén, Supetárban 900 ezer forintot kell letenni egy négycsillagos apartmanban, két fő részére kínált − minden páros év júniusában igénybe vehető − egyhetes pihenésre használható üdülési jogért − emel ki Sinka hármat a bő kínálatból.

Hasonló a tapasztalata Sümeghy Nándornénak, a kaposvári Basha Ingatlan tulajdonosának. A cég több hazai üdülési jogot kínál évek óta, kereslet azonban egyáltalán nincs irántuk. Például a hévízi Club Dobogómajorban − amely ugyan nem közvetlenül a tó mellett van, de medencéi a tó vizével vannak feltöltve − örökölhető apartmanok üdülési joga között lehet válogatni. Nem főszezoni, egyhetes üdülési jog például 600 ezer forintért megvásárolható, melyhez évi 60 ezer forintnyi egyéb költséget is be kell a leendő tulajdonosnak kalkulálni, főszezonbeli 4 fős apartman üdülési jogáért azonban már 2,1 millió forintot kell letenni, míg az éves költség hasonló. Cserszegtomajon 38 négyzetméteres apartman 12. heti üdülési jogáért 600 ezer forintot kérnek, és hasonló áron kínálnak Mátraszentimrén is egyhetes − igaz, ez utóbbi helyen választható időpontban igénybe vehető − üdülőjogot. Az évente fizetendő fenntartási és egyéb költség mindkét helyen 40-45 ezer forint körül mozog.