Feltehetőleg a Kúria határozatának is köszönhető, hogy az utóbbi időben a garázsvásárlók nagyon óvatosak lettek azokban az esetekben, amikor a mélygarázs egy nagy osztatlan közös tulajdon részét képezi, és a sok garázshely miatt sok a tulajdonostárs, akik mindnyájan rendelkeznek elővásárlási joggal - vázolja a helyzetet Faragó János, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda - PwC Legal - tagja. (A Napi.hu felületén egy évvel ezelőtt ebben és ebben az írásban foglalta össze a problémát a jogi szakértő.)

A probléma a vevők vállát nyomja

Köztudomású előírásnak tekinthető, hogy ha egy olyan ingatlant szeretnék megvenni, amelyen elővásárlási jog áll fenn, a tulajdonos köteles értesíteni az elővásárlásra jogosultat a tervezett adásvétel feltételeiről (azaz köteles megküldeni részére az általam tett vételi ajánlatot), és az elővásárlásra jogosult a számára biztosított határidőn belül dönthet úgy, hogy az általam közölt feltételek mellett – helyettem – saját maga veszi meg az ingatlant. Ezért az ingatlanvételem csak akkor válik biztossá, ha az elővásárlásra jogosult úgy nyilatkozik, hogy nem kíván élni a jogával, vagy a joggyakorlásra rendelkezésére álló idő eredménytelenül eltelik.

Kapcsolódó

Vannak olyan helyzetek, amikor az elővásárlásra jogosultak különösen sokan (azaz száznál többen) vannak. A legtipikusabb ilyen helyzet az, amikor egy társasház aljában található mélygarázs az ingatlan-nyilvántartásban egyetlen albetétként (azaz egyetlen ingatlanként) szerepel, és ebből kifolyólag az egész garázs a garázstulajdonosok osztatlan közös tulajdonában van. Közös tulajdon esetén pedig a tulajdonostársakat a törvény erejénél fogva megilleti az elővásárlási jog.

Egy ilyen garázs esetében előfordul, hogy egy személy tulajdonában több garázshely is van (ez csökkentheti valamelyest a tulajdonostársak számát), azonban az is gyakori, hogy egy-egy garázshelyen (pontosabban az annak használatára feljogosító tulajdoni hányadon) több tulajdonostárs osztozik. (Például ha egy házaspár közösen megvesz egy lakást a házban, jellemző, hogy a garázshelyet is közösen veszik meg.) Ezért egy közös tulajdonú mélygarázsban száz parkolóhely gyakran száznál is több tulajdonostársat (azaz elővásárlásra jogosultat) jelent.

Az ingatlan-nyilvántartási szabályok alapján különösen sok elővásárlásra jogosult esetén a tulajdonos – a nagyszámú értesítés miatti “rendkívüli nehézségre” tekintettel – dönthet úgy, hogy nem értesíti a tulajdonostársakat a tervezett eladásról, és egyszerűen eladja az ingatlant a vevőnek. Ebben az esetben a földhivatalhoz az eladó és a vevő közös nyilatkozatát kell benyújtani az említett “rendkívüli nehézséget” előidéző körülményről, azaz a jogosultak nagy számáról. Azonban a korábbi kúriai határozat óta tudjuk, hogy ha az elővásárlásra jogosult utólag értesül az ügyletről, akkor a szerződéskötéstől számított három éven belül az ügyletet ebben az esetben is megtámadhatja, és saját maga megveheti az ingatlant a vevő által vállalt eredeti feltételekkel.

Az előbbi mélygarázsos példa esetében a megelőző három év eladásairól viszonylag könnyen tájékozódhat a tulajdonostárs, mivel ehhez csupán le kell kérnie egy tulajdoni lapot (ennek díja jelenleg ezer forint), amely az összes tulajdonosváltozást és azok dátumát tartalmazza. Az eladások feltételei (vételár stb.) a tulajdoni lapról nem láthatók, azonban az elővételi jog gyakorlását fontolgató tulajdonostárs – törvényes érdekeire hivatkozva – tájékoztatást kérhet a felektől. Továbbá valószínűsíthetően a földhivatal is betekintést engedne a bejegyzések alapjául szolgáló okiratokba, ha az érdeklődő tulajdonostárs igazolja, hogy “az irat megismerése joga érvényesítéséhez szükséges”. Így az osztatlan közös tulajdonú mélygarázsok esetén minden feltétel adottnak tűnik az elővásárlási jog utólagos gyakorlásához.

Ez elsősorban a vevők szempontbából probléma, ugyanis ha egy elővásárlásra jogosult ma megtámadja a két évvel ezelőtti adásvételt, amelyről most szerzett tudomást, a két évvel ezelőtti vételáron megszerezheti az ingatlant. A vevő kénytelen lesz a mai árakon venni magának egy másikat - figyelmeztet Faragó János.

Az „álláshely” fogalma

Az új jogszabály miniszteri indokolása nem érhető el, azonban feltehetőleg a jogalkotó is szembesült a fent részletezett gyakorlati problémával. A jogalkotó egész pontosan az ingatlan-nyilvántartási törvény végrehajtási rendeletét egészítette ki két lényeges újítással.

Az egyik újítás várhatóan elsősorban a most épülő, illetve a jövőben megépülő társasházak számára fog hasznos segítséget nyújtani. A jogszabály ugyanis kiegészült az “álláshely” fogalmával, amely gyakorlatilag egy garázson belüli parkolóhelyet jelent. A törvény szerint nem biztos, hogy a mélygarázson belül elegendő lesz sárga vagy fehér festékkel körberajzolni a parkolóhelyet ahhoz, hogy az álláshelynek minősülhessen, hanem bizonyos fizikai ismérveknek meg kell felelni. Azaz a parkolóhelyet három oldalról “tartós fizikai jelöléssel” vagy fallal körül kell határolni, és főszabály szerint legalább 5×2,7 méteres felületet kell lefednie (mozgáskorlátozottak számára fenntartott parkolóhely, illetve “közforgalom számára nem megnyitott” garázs esetén ettől eltérő méret előírások lesznek alkalmazandók).

Az új szabályok szerint az álláshely “nem lakás céljára szolgáló helyiségnek” fog minősülni, és ekként az álláshely önálló helyrajzi számmal rendelkezhet majd. Az álláshely önálló ingatlanként való bejegyzéséhez – más ingatlanoktól eltérően – nem lesz szükség az ingatlan területét és rendeltetését alátámasztó hatósági bizonyítványra, vagy használatbavételi engedélyre, hanem ennél jóval egyszerűbben megnyitható lesz az álláshely tulajdoni lapja. Ehhez ugyanis elegendő lesz pusztán “az épületben lévő gépjárműtároló helyiség” (azaz a garázs) meglétét igazolni.

Ezért a most épülő vagy a jövőben felépítésre kerülő társasházakban érdemes élni az említett adminisztratív könnyítéssel, és a garázsszintet úgy kialakítani, hogy az egyes parkolóhelyek önálló ingatlanokként, külön-külön helyrajzi számot kapjanak. Így a közös tulajdon és az ahhoz kapcsolódó elővásárlási jog problémája kiküszöbölhető.

A már meglévő, osztatlan közös tulajdonú mélygarázsok jellemzően egy-egy társasház részét képezik, egy különálló albetétként. Ezért az ő esetükben a társasház alapító okiratának módosításával lehet azt elérni, hogy az összes parkolóhely külön-külön tulajdoni lapot kapjon. Ehhez azonban szükséges megvizsgálni, hogy a meglévő parkolóhelyek vonatkozásában az “álláshely” fogalmának fent említett feltételei (azaz a minimális alapterület és a “tartós fizikai” elhatárolás) fennállnak-e. Továbbá a társasházi alapító okirat módosításához az összes tulajdonostárs egyhangú döntése szükséges. Tehát ha műszaki szempontból esetleg megfelelőek a parkolóhelyek, még mindig kétséges, hogy az alapító okirat módosításához sikerül-e összegyűjteni a szükséges tulajdonosi hozzájárulásokat. Könnyen belátható, hogy a minél több tulajdonostársat kell meggyőzni az alapító okirat módosításának szükségességéről, a feladat annál nehezebb.

A hirdetményi közlés lehetősége

Az új szabályozás másik újítása megoldást jelenthet az osztatlan közös tulajdonban lévő mélygarázsok helyzetére. Az új szabályok ugyanis „garázs” rendeltetésű társasházi albetétek esetében lehetővé teszik, hogy az ingatlanát eladni kívánó tulajdonos az elővásárlásra jogosultakat egy sajátos hirdetményi úton értesítse az eladási szándékról.

Ez a lehetőség nem csupán a fentiekben részletezett „álláshelyre”, hanem általában a garázs rendeltetésű társasházi ingatlanokra vonatkozik, ha azt bármely okból elővásárlási jog terheli.

Ezért álláspontunk szerint a hirdetményi közlés alkalmazható lesz a nagy osztatlan közös tulajdonú garázsok esetében is, ahol az elővásárlási jog a közös tulajdon miatt, a törvény erejénél fogva áll fenn.

Az új szabályok alapján ebben az esetben a garázsingatlant terhelő elővásárlási jog jogosultját – más ingatlanoktól eltérően – nem kell közvetlenül értesíteni a tervezett eladási feltételekről, hanem elegendő lesz erről egy hirdetményt kifüggeszteni a ház “közös használatú helyiségében”, figyelemfelkeltő módon. Ennek megfelelően az említett garázshelyek esetén a vevő tulajdonjogának bejegyzéséhez nem kell majd tértivevényekkel igazolni a földhivatal előtt, hogy az elővásárlásra jogosultak értesítése megtörtént, hanem elegendő lesz a közös képviselő írásbeli nyilatkozatát benyújtani arról, hogy a hirdetmény kifüggesztése az ajánlati kötöttség időtartamára megtörtént. Az említett nyilatkozathoz mellékelni kell majd a kifüggesztett vételi ajánlatot is olyan formában, hogy azon fel kell tüntetni a kifüggesztés és a levétel időpontját, valamint a közös képviselő aláírását.

Új probléma az alapító okiraton alapuló elővásárlási jog esetén

Az új hirdetményi szabályoknak azoknál a társasházaknál is lehet majd gyakorlati jelentősége, ahol az elővásárlási jog a társasházi alapító okirat alapján áll fenn, azaz amikor az elővásárlási jog nemcsak a garázsokat, hanem a lakásokat és a társasházon belüli összes egyéb albetétet is érinti. A nagyszámú elővásárlásra jogosult problémája (akiket ugye lehetőleg nem szeretnénk külön-külön értesíteni a tervezett lakáseladásról) ilyen esetben akkor jelenik meg, ha a társasház nagyon sok, adott esetben több száz albetétet tartalmaz.

Az új hirdetményi szabályok a gyakorlatban azt eredményezik, hogy ha a társasházi okirat alapján elővásárlási jog terheli a társasház albetéteit, a hirdetményi szabályokat csak a garázstulajdonosok alkalmazhatják egy tervezett eladás esetén. Minden más albetét (azaz lakás, üzlethelyiség stb.) eladása esetén úgy kell eljárni, ahogy eddig, azaz vagy mindenkit értesítünk, vagy senkit.

Éppen ebből fakad az új szabályok által generált új probléma. Egyes soklakásos társasházakban ugyanis – ahol az alapító okirat alapján áll fenn elővásárlási jog – az elmúlt években kialakult az a gyakorlat, hogy a tervezett lakáseladásokról hirdetményt helyeznek ki a faliújságra. Ily módon az eladók nem értesítik külön-külön az összes tulajdonost, azonban valamelyest csökkentik a közvetlen értesítések elmaradásából eredő kockázatokat. (Jobb esetben a társasház alapító okirata vagy SZMSZ-e tartalmazza a hirdetményi közlés szabályait, kevésbé szerencsés esetben egyszerűen az élet alakította ki ezt a gyakorlatot.) Az említett hirdetményi közlések hátteréül az a megfontolás szolgál, hogy az elővásárlásra jogosult az elővásárlási joggal összefüggő jogait a “tudomásszerzéstől” kezdve gyakorolhatja, ezért a felek a gyakorlatban arra számítanak, hogy a hirdetmény útján mindenki (vagy legalább is a többség) tudomást szerezhet az eladásról.

Ebből kifolyólag azt lehet feltételezni, hogy a többi tulajdonos az ingatlaneladást évekkel később már nem támadhatja meg arra hivatkozva, hogy nem tudott róla. Ez a körülményekhez – azaz a jelenlegi szabályozási környezethez – képest egy megfelelő megoldásnak tűnik, bár nincs tudomásunk arról, hogy a gyakorlatban bíróság vizsgálta-e már az ilyen fajta hirdetményi értesítés megfelelőségét.

Az új szabályozás alapján azonban társasházi garázsingatlanok eladása esetén alkalmazható a hirdetményi kézbesítés. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy ez a lehetőség kifejezetten csak garázsingatlanok esetében megengedett, és más ingatlanok esetében a jogalkotó nem kívánta lehetővé tenni a hirdetményi közlést. Azaz az új szabályozás alapján kétségessé vált, hogy a sok helyen kialakult, fentebb említett hirdetményi gyakorlat a továbbiakban jogszerűnek lesz-e tekinthető.

Egy lehetséges jövő

Annak ellenére, hogy az új szabályozás mögötti jogalkotói szándék egyértelműen előremutatónak tekinthető, az előbbiek alapján a jogalkotónak érdemes lenne megfontolnia, hogy a hirdetményi szabályok alkalmazását a garázsingatlanok mellett kiterjessze más olyan esetekre is, ahol a nagyszámú elővásárlásra jogosult értesítése súlyos problémát jelent - értékel Faragó János.

Azaz a hirdetményi szabályokat célszerű lenne kiterjeszteni minden olyan társasházi ingatlanra (lakásokra stb.), ahol az alapító okirat alapján áll fenn az elővásárlási jog. Azt is elő lehetne írni, hogy az említett esetekben a hirdetményi közlés nem lenne alanyi jog, hanem a “nem közlés” alternatívája lehetne, azaz a hirdetményi közlést is csak akkor lehetne alkalmazni, ha az elővásárlásra jogosultak értesítése a körülmények miatt “rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel” járna. A hirdetményi közlés alkalmazása esetén törvényi vélelmet lehetne előírni, hogy a hirdetmény alkalmazásával a vételi ajánlatot az összes elővásárlásra jogosult irányába közöltnek kell tekinteni.

Ebben az esetben mindenki jól járna: az eladók megszabadulnának a nagyszámú értesítéssel együtt járó adminisztratív tehertől, az elővásárlásra jogosultak megfelelő lehetőséget kapnának arra, hogy a vételi ajánlatokat megismerjék, a vevőknek pedig nem kellene attól tartaniuk, hogy az elővásárlásra jogosultak az adásvételt évekkel később megtámadják.