Jó esély van rá, hogy az amerikai filmipar hamarosan felfigyel a brit Parlament Felső Háza által nyilvánosságra hozott csaknem 100 oldalas anyagra, és elkezdi forgatni a 2020-as Social dilemma folytatását valami hasonlóan tragikus végkicsengéssel: a technológiai fejlesztések, ezúttal nem a közösségi média, hanem az AI, újabb lyukat ütnek azon a társadalmi, kulturális modellen, amit több-kevesebb sikerrel építgetnek a nyugati országok a XIX. század óta.

A The Future of News című dokumentum egy hat hónapon át tartó vizsgálat eredményeit összegzi, és a hagyományos média hanyatlására, illetve az új technológiák által kiváltott társadalmi hatásokra figyelmeztet. Kiemeli, hogy soha nem tapasztalt mennyiségben nő a tartalomgyártók száma, a médiaszektor színes, ezernyi új szereplőt, formátumot kínál a fogyasztóknak, mégis borús a kép, ha a hírek, a validált információk jövőjéről kell beszélni. Hiába lenne egyre nagyobb szükség hiteles információkra – lásd pandémia – a közönség egyre kiábrándultabb, egyre többen fordulnak el az informatív tartalmaktól, és egyre kevesebben bíznak az intézményes hírszolgáltatókban.

Kapcsolódó

Ráadásul a közönségre 2022-ben ráengedett nagy nyelvi modellek éppen kezdik átformálni a netes keresés vagy a tartalomkészítés fogalmát, módját, így különösen a lokális média és a generális információkat szolgáltató tömeglapok, legyenek azok klasszikus print vagy digitális újságok, egyre kevésbé keresettek. A brit lapok olvasottsága 10-19 százalékkal csökkent a legutolsó már lezárt évben, 2023-ban.

Alapos kutatás – kétszintű médiarendszer

A Lordok Háza erőforrást nem kímélve hat hónapon át vizsgálódott, a szakértők és képviselők több mint 50 interjút készítettek médiavállalatok és technológiai cégek vezetőivel. Többek között az OpenAI, az Apple, a Google, a Meta, az Andreessen Horowitz, a Scale AI, a Perplexity, a Mozilla, a Smart News, a Reddit, valamint olyan médiacégek vezetőivel, mint a San Francisco Chronicle, a Financial Times, a Bloomberg, a CalMatters, a Markup és a Cityside Journalism. Az egyeztetésekről mintegy 600 oldalnyi dokumentum készült, ezek következtetéseit publikálta a brit Parlament november végén.

Egyre nagyobb a kockázata annak – állapítja meg az angol jelentés –, hogy ún. kétszintű médiarendszer alakul ki. A nem is olyan távoli jövőben a társadalmak két nagy, informáltságukat tekintve nagyon eltérő csoportra lesznek oszthatók: létrejöhet a jól informált szűk kisebbség, melynek tagjai szaklapokat, szakanyagokat fogyasztanak a különböző platformokról, akár fizetnek is ezekért, s ettől a csoporttól egyre jobban leszakad a kétes közösségi médiaforrásokat használók tömege, akik pletykák, félinformációk vagy semmihez sem értő influenszerek benyomásai alapján tájékozódnak, és hoznak gazdasági, politikai döntéseket.

Feltehetjük persze a kérdést, hogy mikor volt ez másként a tömegmédia, ma már történelmi léptékkel mérhető korában? A válasz biztosan nem egyszerű, de azt mondhatjuk, hogy nagyban függ az adott társadalom politikai, kulturális önmeghatározásától és hagyományaitól. Például az angolszász sajtónak a XX. század során voltak olyan időszakai, amikor meghatározó szerepet játszott abban, hogy a politikai intézményrendszer kiegyensúlyozottá váljon, a szavazók pedig hozzájussanak a lehető legtöbb információhoz, hogy dönteni, választani tudjanak.

A klasszikus hírközlés vége

A Lordok Háza 2024-es jelentése szerint azonban a jövő ennél sokkal borúsabb: nagy az esélye annak, hogy a következő 5-10 évben az Egyesült Királyság hírközlése helyrehozhatatlanul széttöredezik társadalmi, regionális és gazdasági vonatkozásban, amelynek komoly következményei lesznek a társadalomra és a politikai berendezkedésre nézve. (Vajon milyen állapotban lesz egy olyan társadalom hírközlési rendszere, ahol soha nem is erősödtek meg a polgárok tisztes tájékoztatására törekvő intézmények? – a szerk.)

A hat hónapon át, több mint 50 interjú alapján készült összegzés felsorol néhány olyan elemet, amelyek hozzájárulnak a hírközlés hanyatlásához. Elsőként a technológiai fejlesztéseket említik, hiszen a nagy globális cégek, burkolt vagy látható monopolhelyzetük miatt olyan előnyökre tesznek szert, amelyek révén felgyorsítják a közönség széttöredezettségét. A mesterséges intelligencia modellek már most is képesek elfogadható minőségű hírösszefoglalókat készíteni (még magyar nyelven is helyesebben fogalmaznak, mint az átlag egyetemi hallgató), s ez felforgatja a digitális kiadók üzletei modelljét, a fogyasztók információszerzési szokásait.

Politikai beavatkozás: csak óvatosan!

Ilyen esetekben szokott a politika késztetést érezni a beavatkozásra. A Lordok Háza jelentése azonban minden szereplőt körültekintésre int, ugyanakkor attól is óvja a döntéshozókat, hogy bízzanak mindent a piacra, az önszabályozásra és egyéb divatos laissez-faire gazdaságfilozófiai koncepciókra. Miközben azt javasolják az angol képviselők, hogy a munka nagy részét végezzék el a médiaipari szereplők (vagyis találják fel annak módját, hogy miként őrizhetik meg hitelességüket, működtethetik üzleti modelljeiket), a döntéshozók feladata, hogy az ehhez szükséges szabályozói rendszert kialakítsák.

Egyértelműen fogalmaznak a jelentés készítői, a kormányok nem járhatnak a nagy globális techcégek kedvében, vállalniuk kell a konfliktusokat, ha meg szeretnék őrizni az angol médiára jellemző sokszínűséget. A döntéshozóknak támogatniuk kell a lokális médiumokat, adókedvezményekkel, képzésekkel, a hirdetések allokálásával. (Zárójelben: a lokalitás fogalma is mást jelent ma, nem feltétlen a Balatonlellei Hírharsonát, hiszen például a magyar digitális piac legnagyobb szereplője az Alphabet – google, youtube – s ilyen formán lokálisnak nevezhetünk minden olyan kiadót, amely magyar tulajdonban van, és elsősorban magyar nyelven szolgáltat.)

De maradjunk a brit döntéshozók javaslatainál! A más iparágakban bevált recept szerint az innováció fontosságát hangsúlyozzák, a technológia beépítését a munkafolyamatokba úgy, hogy az az üzletei modell fenntarthatóságát biztosítsa. Kísérletezzenek a technológiával a médiacégek is, de ne essenek túlzásokba, hiszen a mesterséges intelligencia mindenféle engedély nélkül is zabálja a híreket, tanulni szeretne, mohó és gyorsan a hírközlők fejére nőhet. Ennél a pontnál léphet be egy-egy kormányzat a folyamatba, közvetítőként kell működnie a hírszolgáltatók és a mesterséges intelligenciával foglalkozó cégek között, hogy kölcsönösen előnyös szabályozás alakuljon ki.

Itt érdemes megjegyezni, hogy Nagy-Britanniához képest az EU előrébb tart, hiszen 2024. augusztus elsején hatályba lépett az AI Act nevű jogszabály, ennek megfelelően létrejött az uniós AI Act Iroda, és a jövő évben tagállami szinten is létre kell hozni a szabályok betartatásáért felelős szervezeteket. Nagy-Britanniában ez a feladat feltehetőleg az ottani médiahatóságra, az Ofcomra vár.

Hogy milyen pénzügyi modellekkel kísérleteznek a médiacégek és hogyan hat a generatív mesterséges intelligencia a versenyre, a médiapluralizmusra és a szerzői jogokra, azzal az Economx cikksorozatának következő része foglalkozik.

(Ahhoz, hogy ez a cikk eljusson az olvasóhoz a stílusát az algoritmusok igényeihez kellett igazítani, így kerüli a magyar nyelv kreatív megoldásait, a metaforákat, a szimbólumokat, a kulturális utalásokat. Helyette próbál elemző lenni, szóismétléseket, egyszerű szavakat, szerkezeteket használ, így azonosítja ugyanis a gépi nyelv hiteles szövegként. Semleges, objektív szóhasználata miatt száraz, ugyanakkor a téma van annyira izgalmas, hogy még így is megérje emberi erőforrással táplálni a gépi hírelosztást.)