A svéd sztárzenekar, az Abba azt követelte, hogy Donald Trump kampánystábja ne használja tovább a zenéjüket, miután a volt amerikai elnök fellépésekor több dalukat is lejátszották, és az együttesről készült felvételeket is felhasználtak.

A republikánus elnökjelölt kedden a Minnesota állambeli St. Cloudban, az Egyesült Államok legnagyobb svéd lakossággal bíró államában tartott rendezvényén olyan slágereket játszott, mint a Money, Money, Money, The Winner Takes It All és a Dancing Queen – számolt be a The Guardian.

Kapcsolódó

A hokistadionban egy nagy videóképernyőn az Abba tagjairól készült filmfelvételeket is bemutattak a támogatókat adakozásra buzdító üzenetek mellett. A Universal Music, a svéd együttes lemezkiadója közölte, hogy a Trump-kampánystáb ehhez nem kért tőlük engedélyt az Abba zenéjének vagy videóinak felhasználására. Az eseményről készült felvételeket „azonnal le kell venni és el kell távolítani”.

A Universal Music Publishing és a Polar Music International nem kapott semmilyen kérést, így nem is adtak engedélyt vagy licencet Trumpnak.

A svéd zenekar tagjai nem az elsők, akik kifogásolják, hogy zenéjüket Trump kampánya jogosulatlanul felhasználja. Céline Dion a My Heart Will Go On című dal felhasználása ellen emelt szót egy montanai kampánygyűlésen, Beyoncé pedig megakadályozta, hogy az exelnök felhasználja Freedom című nótáját, amely demokrata riválisa, Kamala Harris kampányának fődala volt, miután azt felfedezte egy Trump-kampányvideóban.

Játszhatunk ABBA-t húszezerért és húszmillióért is

A szerzői jogok és jogdíjak rendszere első ránézésre nem tűnik a legbonyolultabb jogi területnek, de ahogy az ember belemerül, rádöbben, hogy a térbeli, időbeli és helyszíni különbségek egy adott dal lejátszási árát akár az ezerszeresére is növelhetik. Az Index annak járt utána szakemberek segítségével, hogy hol húzódik a határ egy húszezres és egy húszmilliós jogdíjköltség között.Televízió, rádió, színház, koncert. Mindenhol megszólalhat ugyanaz a dal, de mindenhol más feltételekkel, más árfekvésben. Ez eddig logikus is lenne, a bökkenő ott van, hogy ez az árfekvés sokszor teljesen irreálisnak tűnik, még akkor is, ha a mögötte lévő érvelés stabil.

Nem mindegy, hogy az eredeti dal szólal-e meg, vagy csak egy átirat. Az sem elhanyagolható, hogy hány emberhez jut el. Nem mindegy, melyik ország melyik városában akarják lejátszani, és az is fontos, hogy koncertközegről, háttérzenéről vagy színpadi előadásról van-e szó.