A világnak már 10 évvel ezelőtt komoly fejtörést okozott, hogy Irán urándúsításba kezdett. Az eddigi atomhatalmak úgy-ahogy kiszámíthatók, de a perzsa állam már akkor fenyegette Izraelt, amikor még nagyon távolinak látszott az iráni nukleáris csapás veszélye. Most ijesztően közel került Irán a célhoz, és Izrael egyszer már bebizonyította, hogy ilyen esetben nem tréfál. Akkor nem lett belőle nagyobb konfliktus, Irán azonban nagyobb falat, mint Szaddam Husszein iraki rezsimje volt.

Hathatalmi egyezmény és felrúgása

Az iráni veszélyt 2015-ben sikerült elhárítani azzal, hogy hat nagyhatalom egyezséget kötött Iránnal: nem dúsít uránt egy adott szintnél tovább, cserébe feloldják ellene az emiatt bevezetett szankciókat. Ezt az egyezményt az előző amerikai elnök, Donald Trump meggondolatlanul egyoldalúan felmondta, egy új egyezmény pedig épp létre jöhetett volna Joe Biden elnöksége alatt, de az ukrajnai konfliktus ezt lehetetlenné tette. Oroszország ugyanis az aláíró hatalmak egyike volt, most a többi aláíró féllel finoman szólva barátságtalan kapcsolatban van.

Vészes közelség

Iránnak több se kellett, teljes gőzzel megindította az urándúsítást. Az ENSZ atomenergiával foglalkozó szervezetének (IAEA) ellenőrei jelen vannak az országban, de megakadályozni nem tudják a folyamatot, sőt, a Bloomberg szerint épp ők állapították meg most, hogy

immár 84 százalékosra sikerült dúsítani a hasadóanyagot.

Eddig 60 százalékról tudtak, 90-nél pedig már készülhet is az atombomba. Az IAEA igazgatója már januárban beszámolt az Európai Parlament tagjainak arról, hogy Irán több atombombához elég anyaggal rendelkezik, persze akkor még nem tudták, hogy ez 60 százalékosnál nagyobb tisztaságú.

Nem olyan egyszerű, mint Irak volt

Kérdés, hogy mit lép ebben a helyzetben Izrael vagy az Egyesült Államok. Izrael többször jelezte: bármilyen szükséges lépést megtesz, hogy megakadályozza az iráni atomfegyver kifejlesztését. 1981-ben Irak épített egy reaktort, hogy abban nukleáris fegyverekhez szükséges plutóniumot állítson elő, de Izrael 14 repülőgép bevetésével lebombázta, elpusztította a létesítményt még a hasadóanyag betöltése előtt.

Akkor nem lett további következménye a dolognak, az elszigetelt Szaddam-rezsimnek senki nem kelt védelmére, sőt, talán mindenki örült, hogy nincs atombombája a kiszámíthatatlan diktátornak. Irán azonban nagyobb falat lehet: nem mintha túl sok barátja lenne (bár Putyin orosz elnök kényszerűen közeledik hozzájuk), és nem is örülne senki egy iráni atomfegyvernek, azonban a helyzet mégis bonyolultabb. 

Atommal atomot?

Az iráni atomlétesítmények több helyen épültek, nem elég egyet megsemmisíteni, ráadásul föld alattiak, hegyek gyomrában vannak, így nem akármilyen pusztító erő kell, ha meg akarják őket semmisíteni. Még az is lehet, hogy a feladat hagyományos bunkerrombolókkal sem végrehajtható, abba pedig belegondolni is ijesztő, hogy taktikai atomfegyverre lehet szükség a feladathoz, ráadásul olyankor, amikor az orosz-ukrán konfliktusban is időről időre felvetődik az atomfegyver bevetésének lehetősége.