Az osztrák kereskedelmi kamara nem gondolt arra, hogy a Moszkva külvárosában megrendezett hangulatos kapcsolatépítő rendezvény egyesek nemtetszését váltja ki. Abban a reményben, hogy az Oroszországban tevékenykedő több száz osztrák vállalat és üzleti partnereik közül néhányat odacsalogathatnak, a kamara még ingyenes felszerelést és oktatókat is felajánlott, akik segítenek a „havas erdőben” való eligazodásban a járatlanoknak, amit egy helyi ivóban tartott fogadás követett.

A kamara csak azután törölte a rendezvényt, hogy a ZackZack osztrák oknyomozó platform riportere érdeklődött az eseményről.

A sikertelen moszkvai kirándulás jól példázza Bécs ambivalens hozzáállását Moszkvához, amióta Vlagyimir Putyin tavaly támadást indított Ukrajna ellen: nem akarja, hogy nyíltan a Kreml támogatójának tűnjön, de óvakodik attól is, hogy maradandó kárt okozzon egy olyan kapcsolatnak, amely évtizedek óta meglehetősen jövedelmező az ország számára.

Bár aligha Ausztria volt az egyetlen ország, amely lelkesen ölelte magához Oroszországot 2022. február 24. előtt, de az EU egyetlen tagjának sem volt nehezebb elengednie, és úgy tűnik, hogy Magyarország nem is próbálkozik ezzel

– írja a Politico publicistája, Matthew Karnitsching.

Még ha Ausztria jelentős humanitárius segélyekkel támogatta is Ukrajnát, menekültek sokaságát fogadta be, támogatta az Európai Unió Oroszország elleni szankcióit, és nyilvánosan bírálta Putyint a nemzetközi normák megsértéséért, a színfalak mögött a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok továbbra is szilárdan megmaradtak, különösen az energia és a pénzügyek területén. 

Új korszak kezdődött a diplomáciában az invázióval

Amikor Karl Nehammer osztrák kancellár tavaly áprilisban úgy döntött, hogy az inváziót követően az első európai vezetőként Moszkvába repül Kijeven keresztül, és személyesen találkozik Putyinnal, ezt békemissziónak és „ünnepélyes kötelességének” próbálta eladni. Bár kevés részlet derült ki a Nehammer által „kemény és őszinte” beszélgetésnek nevezett beszélgetésből, az Ausztriába irányuló orosz gáz továbbra is áramlik, ellentétben Németországgal, ahova már nem.  

Bécs nyugati partnerei régóta tolerálják Moszkvával való kapcsolatait, de az ukrajnai háború miatt a tét egyre nagyobb, és az osztrákok hirtelen minden oldalról nyomás alatt találták magukat. A kritikus hangok szerint Ausztria katonai semlegessége és a válsággal kapcsolatos sajátos megközelítése mélyen gyökerező cinizmusról árulkodik az ország elitje körében az Oroszországgal való kapcsolattartás tekintetében, és jelentős veszélyt jelent az európai egységre Ukrajna ügyében.

Ausztria minden bizonnyal az Unió Achilles-sarka Oroszországgal kapcsolatban

– mondta a Bizottság egyik magas rangú tisztviselője, utalva arra, hogy Moszkva az évek során sikeresen beszivárgott az ország intézményrendszerébe.

Örökös magyar rosszfiú, vonakodó osztrákok

„Az EU számára, amely már így is nehezen birkózik meg Orbán Viktor, az örökös magyar rosszfiú Putyinnal való flörtölésével, Ausztria vonakodása az Oroszországtól való egyértelmű elhatárolódásra még inkább megnehezíti a közös front megjelenítésére irányuló erőfeszítéseket. Brüsszelben attól tartanak, hogy idővel egy Magyarországot és Ausztriát is magában foglaló, Oroszországgal szembeni toleráns zóna alakulhat ki Európa földrajzi középpontjában” – írja a szerző.

Alexander Schallenberg, Ausztria energikus külügyminisztere ragaszkodik ahhoz, hogy az ilyen elképzelések a múltban gyökereznek, és nem fedik a mostani valóságot. Nemrégiben pedig úgy érvelt, hogy Ausztria nemhogy veszélyeztette volna az európai egységet, hanem épp erősítette azt.

Ahhoz, hogy megértsük Ausztria álláspontjának gyökereit, vissza kell tekinteni 1955-ig. Egy évtizeddel a második világháború befejezése után az ország továbbra is a négy szövetséges hatalom által megszállva, zónákra osztva maradt. Ahhoz, hogy a szovjetek távozzanak Ausztriából, az országnak bele kellett egyeznie, hogy alkotmányában rögzíti a semlegességet, amit az akkori lakosság egy szükséges rossznak tartott.