Annak ellenére, hogy 1988-ban és 2008-ban is sikertelen volt Joe Biden kísérlete, hogy a Demokrata Párt elnökjelöltje legyen, 2020-ban ismét megpróbálkozott, és sikerrel járt. Kampányában a szakpolitikai kérdések helyett leginkább személyiségét helyezte előtérbe, azt állítva, hogy ő képes lenne egyesíteni az időközben jóval inkább polarizált amerikai társadalmat, valamint megállítani Donald Trump lehetséges autoriter fordulatát.

Joe Biden elnökjelölt kampánynyitó nagygyűlése 2019. május 18-án Philadelphiában
Joe Biden elnökjelölt kampánynyitó nagygyűlése 2019. május 18-án Philadelphiában
Kép: Getty Images / Drew Angerer

Bár az elnökjelölt-aspiránsi vitákon rosszabbul szerepelt a többi aspiránshoz képest, végül mégis sikerült behúznia Bidennek az elnökjelöltséget, mert kevésbé volt konfrontatív. Már az előválasztáson is sokat foglalkozott a média Joe Biden előrehaladott korával és mentális képességeivel, ám mivel Bernie Sandershez vagy Elizabeth Warrenhez képest üzenetei moderáltabbak voltak, a demokrata szavazók úgy gondolták, vele nagyobb esélyük lehet megszólítani a bizonytalan szavazókat, és megakadályozni Trumpot az újrázásban – írja az Index.

Ma már elcsodálkozunk rajta, de a Trumppal szembeni vitákon – ha nem is olyan szintet sikerült hoznia, mint karrierje csúcsán, de – sikeresen helyt tudott állni, miközben az akkori elnök szerinti megosztottság helyett az egymás elfogadását és a nyugalmat hangsúlyozta, amivel sikerült is megnyernie az elnökválasztást.

Elnöki elstartolás nehezített pályán

Joe Biden beiktatása közvetlenül a 2021. január 6-i Capitolium ostroma után történt, amikor Trump-szimpatizánsok szerették volna az elnökké szentesítését meggátolni, mert a bukott elnök szerint elcsalták a választásokat.

Biden egyesítő üzenetei így nem értek célba, mert az ország fele szimpla csalónak és Amerika-ellenesnek gondolta. Mi több sem a republikánusok, sem pedig a demokraták populista, baloldali része nem volt hajlandó együttműködni a másik párttal, ami elnökségére is hatással volt.

Joe Biden hiába kereste a két párt közötti kompromisszumos együttműködést, a politika korszellemét nem ismerve fel, azt már nem tudta, hogy erre egyik párt sem hajlandó, csak a legritkább esetekben.

A Szenátusban 50–50 arányban szavazategyenlőség volt – akkor a Szenátust elnöklő alelnök szavazata döntött –, ezért minden demokratát meg kellett győznie a saját igazáról egy szavazáson, ami nem is mindig jött össze.

Joe Biden beiktatási beszéde az Egyesült Államok Capitoliumának nyugati frontján 2021. január 20-án Washingtonban
Joe Biden beiktatási beszéde az Egyesült Államok Capitoliumának nyugati frontján 2021. január 20-án Washingtonban
Kép: Getty Images / Tasos Katopodis

Ráadásul hiába hangsúlyozta a kétpárti együttműködés fontosságát, valamint a vele egyet nem értők véleményének elfogadását, az amerikai politika időközben teljesen megváltozott, ahol a másik oldalt minden rossz eredőjének állították be.

Biden egyesítő szerepfelfogása már a kezdetek kezdetén elbukott.

Paradox módon bizonyos kérdésekben a kétpárti együttműködéshez való ragaszkodása még mélyítette is az árkokat, hiszen amíg a demokraták úgy vélték, elnökük az „ellenséggel” egyezkedik, addig a republikánusok a nyilvánosságban arról beszéltek, hogy az elnök nem hajlandó meghallgatni őket.

Ezenkívül saját pártjának szélsőbaloldali-baloldali szárnyával is konfrontálódnia kellett, valamint a Szenátusban a magát moderáltnak nevező, gyakorlatilag konzervatív Joe Manchin szenátorral is, amiért kritizálták, hogy például a tandíj-elengedéssel kapcsolatban hallgatott a republikánusokra, vagy hogy a Gázai övezeti helyzettel kapcsolatban egyoldalúan az izraeli álláspontot képviselte.

Biden elnökségét végigkísérte a mentális képességének a hanyatlásáról folyó viták, emiatt még a saját szavazói is elbizonytalanodtak alkalmasságában. Vagyis már hetek óta zajlott a találgatás arról, hogy vajon elindul-e az Egyesült Államok jelenlegi elnöke a következő választáson, vagy visszalép. Joe Bidennek nagy tervei voltak, azt ugyan elismerte a milliós nézettségű NBC News műsorában, hogy idős, de azt mondta, ura a helyzetnek és végigviszi kampányát. Ez az, ami megint csak nem jött össze neki.

A Biden-korszak fontosabb gazdasági döntései

Az elnök szorgalmazta a nagyobb állami szerepvállalást támogató gazdaságpolitikát. A bideni időszakra végig jellemző volt a magas költségvetési hiány és infláció, valamint a fiskális fegyelmezetlenség. Fontos vállalása volt a jóléti jogosultságok kiterjesztése és növelése. Gigantikus mentőcsomagokat fogadtak el:

  • növekedési pályára állt az amerikai gazdaság a koronavírus óta;
  • CARES-mentőcsomag – nagyságrendileg 15 millió új munkahely, de még mindig rengeteg a munkanélküli;
  • a hivatalos kormányzati kimutatások szerint az amerikai háztartások 2023-ban ugyanolyan szinten voltak képesek javakra és szolgáltatásokra költeni, mint 2019-ben, sőt még több mint ezer dollárt is megtakaríthattak;
Kép: Getty Images / Nathan Howard

A Kínából importált termékek széles körénél emelték meg a vámokat, így a félvezetőkre, akkumulátorokra, napelemekre, egyes ásványi anyagokra, kikötői darukra, orvosi termékekre, acélra, alumíniumra és elektromos járművekre is kivetették a magasabb kereskedelmi terheket. A demokrata kabinet tevékenységének a fókuszában volt a klímaváltozás elleni harc, szemben Donald Trump klímaváltozás tagadó konteójával.