Két hónappal a júniusi európai választások előtt Brüsszel a diplomaták és a tisztviselők baljós figyelmeztetésétől hangos, miszerint Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke nem biztos befutó az EU végrehajtó testületének újabb ötéves vezetésére. Persze akad olyan uniós tisztviselő is, aki ezt csak az urbánus legendák közé sorolja.
Ha elbukik az újrázás során a német politikus, annak a hatalmi arroganciája is az oka lehet, mert minden botrányt képtelenség megúszni a magas pozíció miatt és az ezzel járó nagy hatalom miatt. Az támadások mögött két fontos tényező áll, amely megtorpedózhatja von der Leyen újraválasztását – olvasható a Politico elemzésében.
Franciaország, amelynek viszonya Németországgal igencsak zordnak mondható, még mindig kétértelműen nyilatkozik a Ursula von der Leyen támogatásáról, valószínűleg azért, hogy engedményeket csikarjon ki. Ha a párizsi potenciális akadályon túljutna, akkor azon is aggódnia kell, hogy az újjáalakult Európai Parlamentben, amelyben a radikális jobboldal valószínűleg a jelenleginél nagyobb szerepet fog játszani, meg tudja-e szerezni a szavazatok többségét.
Még saját jobbközép Európai Néppártjának támogatása is eléggé langyosnak tűnik.
Az elmúlt hetek sorozatos botlásai után csak nőni látszik a felfordulás esélye, ez pedig jókora fordulat az év elejéhez képest, amikor még sziklaszilárdnak tűnt az EB elnökének a pozíciója. „Von der Leyen időszakos botlásai – a Pfizergate-től kezdve az izraeli útjáig – új értelmet nyernek, ahogy közeledünk a választásokhoz. A nincs alternatíva statikus állapotától most egy olyan helyzet felé haladunk, amely sokkal képlékenyebb, és ahol lényegében kinyitjuk Pandora szelencéjét” – jegyezte meg Alberto Alemanno, a párizsi HEC üzleti iskola jogászprofesszora.
Az Európai Néppárt politikusai jóval a versenytársak előtt járnak a felmérések szerint, ami – meglátásuk szerint – reális esélyt nyújt von der Leyen maradására. Azt is nehéz elképzelni, hogy melyik másik jelöltnek lenne esélye arra, hogy kiszorítsa őt ebből a pozícióból, amikor az EU vezetői a nyáron összeülnek, hogy felosszák a blokk vezető tisztségeit.
Nem szabad előre inni a medve bőrére
A bukaresti pártkongresszus von der Leyen megítélésében kulcsfontosságú fordulópont lehet. Március elején az európai konzervatívok a román fővárosban gyűltek össze, hogy hivatalosan is támogassák a volt német védelmi minisztert, mint az uniós választási kampányuk arcát. Néhányan azonban, mint például a francia konzervatív nagyágyú, Michel Barnier, nem voltak erre hajlandók.
Thierry Breton európai biztos – aki a liberálisok pártcsaládjához tartozik, de von der Leyen mellett dolgozik – nyilvánosan kifogásolta, hogy az EB elnöke nem kapott kellő támogatást saját néppárti frakciójától. A liberálisok is részei annak a koalíciónak, amely von der Leyent támogatja az Európai Parlamentben. Bár német politikus neve volt az egyetlen az EPP szavazólapján Bukarestben, hogy a néppárt vezető jelöltje legyen, 400 támogató szavazatot kapott, 89 ellenszavazat mellett (499 szavazatból), Breton megjegyzése megalapozott volt.
Azóta egyre nagyobb az ellenállás Ursula von der Leyen tekintélye ellen.
Az Európai Parlamentben egy pártközi kezdeményezés – amelyben von der Leyen saját néppártja is részt vett – jogilag megtámadta a Bizottság döntését, hogy 10 milliárd euró uniós pénzt adjon Magyarországnak, amelyet az ország jogállamisági problémái miatt befagyasztottak.
A jogállamisági kérdések, egy olyan téma, amelyben az Európai Néppártot gyengének tartják. Ezek komoly vitákat szültek az elnökasszony és az Európai Parlament között, amelynek szavazataira égető szüksége van a második ciklusához.
A „Piepergate” és a vakcinavásárlás romboló hatása
Ursula Von der Leyen négy (szociáldemokrata és a liberális táborból származó) vezető biztosának belső lázadásával is szembesülni volt kénytelen, miután a német konzervatív párthoz tartozó Markus Pieper európai törvényhozónak ítéltek oda egy jövedelmező megbízotti státuszt.
Az úgynevezett „Piepergate”-ügy napokkal azután kezdődött, hogy a Politico felfedte: az Európai Ügyészség vizsgálatot indított a rendkívül vitatott és ugyanennyire átláthatatlan szöveges üzenetek felhasználása miatt, amelyekkel a Covid világjárványa idején a nagyszabású vakcinavásárlási szerződésekről tárgyalt. E válságok kezelése során az elnökasszony néha kifarolt az EU-s biztosok, illetve a nemzeti kormányok mellől is, amiért keményen kritizálták.
Mindeközben Ursula von der Leyen maga is kényelmesen indította el kampányát, és ragaszkodik a hivatal előnyeihez.
Kampánycsapatát hetekkel a vezetőjelöltté való kinevezése után nevezte csak ki. Kampányfőnökének Björn Seibertet választotta ki, aki a jobbkeze és április 5-ig az Európai Bizottság kabinetfőnöke volt, ez pedig újabb kritikák alapja lett Brüsszelben: „Ez azt mutatja, hogy csak egy nagyon szűk, megbízható emberekből álló körre támaszkodhat. Ez nem a bizalom jele a pártjában” – jegyezte meg egy magas rangú parlamenti tisztviselő. Alexander Winterstein, a von der Leyen-kampány szóvivője azt hangsúlyozta, hogy főnökének kettős terhelése van EB-elnökként és egyben jelöltként.
„Ursula von der Leyen már Görögországba, Németországba és Lettországba is elutazott a kampánya keretében, és még sok minden következik. Keményen fog kampányolni a három olyan témával, amely mélyen megérinti: demokrácia, jólét és biztonság. Különösen azokkal fog továbbra is szembeszállni, akik alá akarják ásni az európai demokráciát, mind Európán kívülről, vagy éppen belülről. Ezeken a választásokon sok minden forog kockán” – összegzett a szóvivő.
Sánta hercegnő a láthatáron?
Ahogy az egyik miniszterelnök egyszer megjegyezte, egy hét hosszú idő a politikában. Két hónappal a választások előtt von der Leyennek van ideje javítani a megítélésén, például politikai örökségének hangoztatásával. Jacques Delors óta ő lett a Bizottság legerősebb elnöke, aki sürgősségi intézkedéseket hozott tető alá Európa védelmére a világjárvány, majd az ukrajnai háború idején.
Emmanuel Macron francia elnök azonban, aki kulcsszerepet játszott abban, hogy 2019-ben elnyerje a posztot, nem egyértelműen állt be az EB elnöke mögé, ami egy klasszikus hatalmi lépésnek tűnik, hogy minél nagyobb befolyással rendelkezzen. Míg Németországnak nincs más választása, mint támogatni a volt német védelmi minisztert egy második ciklusra, annak ellenére is, hogy az ő pártja nem tagja a kormánykoalíciónak, addig Franciaország keményen taktikázik.
A francia elnök európai parlamenti Renew-csoportjának vezetője, Valérie Hayer nem tette egyértelművé az álláspontját: „Nem zárom ki, hogy újra rá szavazok, ahogy azt sem, hogy nem teszem ezt.”
Több uniós diplomata úgy értelmezi a Párizsból érkező jelzéseket, hogy Ursula von der Leyentől engedményeket akarnak kicsikarni második ciklusa idejére.
A franciák nem igazán akarják, hogy a régi-új EB elnök az Európai Tanács júniusi ülésén vörös szőnyegen sétáljon, és virágokat szórjanak rá. Egy olyan német bizottsági elnök, aki a második mandátuma alatt azt csinálhat, amit csak akar, valódi rémálom lenne számukra. Macron támogatása azonban kulcsfontosságú.
A 65 éves német politikusnak a második mandátuma elnyeréséhez meg kell győznie az Európai Tanács asztalánál ülő uniós vezetők minősített többségét, hogy támogassák őt. Bár valószínűleg megkapja a 12 európai konzervatív vezető támogatását, nem tudni viszont, hogy a pártján kívül mekkora támogatást lesz képes szerezni.
Izrael egyoldalú támogatása sem növelte a népszerűségét
Magyarország és Szlovákia rendkívül kritikusan viszonyul a Bizottság politikájához, Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök pedig többször is vitába keveredett az EB-vel az Izrael és a Hamász közötti háború miatt. Von der Leyen határozott támogatása a zsidó állam mellett visszatetszést váltott ki Spanyolországból, Írországból, Belgiumból és az európai baloldal részéről.
A legnagyobb kihívást azonban az Európai Parlament jelenti majd. 2019-ben von der Leyen az önmagát Európa-pártinak valló uniós pártok (a konzervatív Európai Néppárt, a szocialisták és a liberális Renew képviselőcsoport) támogatásával került hivatalba. Ezzel csak szűk többséggel jutott hatalomba: 383 szavazatot kapott, ami csak kevéssel van a minimális 374 fölött.
A radikális jobboldal európai térnyerésével von der Leyen nehezen tudná megismételni az öt évvel ezelőtti mutatványát.
„Június 10-től von der Leyennek el kell kezdenie udvarolni az újonnan megválasztott európai törvényhozóknak, hogy megszerezze szavazataikat. A törvényhozók hatalmas nyomást gyakorolnak majd rá, hogy megnyerje támogatásukat a támogatásukért cserébe” – vázolta a jövőt egy másik uniós tisztviselő, hozzátéve:
Ez azzal a kockázattal jár, hogy második mandátuma alatt beszűkül a mozgástere, vagy akár „béna hercegnővé” válik.
Közben bírálói már más neveket is felvetettek az Európai Bizottság elnöki posztjára. Néhányan a saját pártjából érkeztek, mivel az Európai Parlamentben ők fogják a képviselői helyek többségét betölteni, ilyen például Roberta Metsola európai parlamenti elnök vagy Andrej Plenkovics horvát miniszterelnök.
Tieger Endre, az Euroatlantic elemzője lapunknak nyilatkozva rámutatott, von der Leyennek három lépcsőfokot kell megugrania ahhoz, hogy ismét bizottsági elnök lehessen. Az elsőt már megoldotta: az Európai Néppárt a Spitzenkandidat-rendszerben őt jelölte az EB következő elnökeként. A második lépcső az EP választásokat követő tanácsi csúcs lesz, ahol a tagállami kormány-és államfők kijelölik majd azt a személyt, akit az Európai Parlament számára elfogadásra javasolnak.
„Ursula von de Leyennek itt adódhatnak majd nehézségei, hiszen ő egy kifejezetten turbulens időszakban vezette az Európai Bizottságot.” A választások után egy óvatos politikai játék veheti kezdetét, június közepén lesz egy G7-csúcs is, ahol már a legfontosabb EU-s vezetők is jelen lesznek. A hónap végén tartandó tanácsülésen pedig megtehetik a kulcspozíciókba történő jelöléseket.
Úgy gondolom, hogy von der Leyennek, aki egy viharos időszakban képes volt megtalálni a tagállamok közös minimumát, amivel el tudott működni az Európai Unió, jó esélyei vannak az újrázásra, de az sem zárható ki teljesen, hogy egy másik kompromisszumos megoldás születik
– jegyezte meg Tieger Endre, aki rámutatott arra az érdekes politikai konstellációra is, hogy annak ellenére, hogy az EPP adja majd minden bizonnyal a legtöbb a tagot az újonnan választott Európai Parlamentbe is, a legbefolyásosabb államok vezetői között nem találunk EPP-s politikust: Macron pártja a liberális Renew-frakció tagja, Olaf Scholz a szocialistákhoz tartozik, Georgia Meloni pedig az Európai Konzervatívok és Reformisták pártcsaládjában ül és annak jó eséllyel a vezetője lesz.
A német politikusasszony mellett szól még az a fontos tényező is, hogy rendkívül ismert személyiség, míg az esetleges ellenlábasairól ez nem igazán mondható el. Roberta Metsola EP-elnökként esetleg felmerülhet alternatívaként, a horvát kormányfőről ez viszont nehezebben képzelhető el, hiszen náluk még az előrehozott parlamenti választás is teljesen új helyzetet teremthet. Tieger Endre szerint a politikai széljárás gyors változása most is tartogathat meglepetést, elég csak Manfred Weber 2019-es visszalépésére emlékezni.