A Joe Biden egészségügyi állapotáról szóló kritikák az elnökség elmúlt négy évét végig kísértek, az első elnökjelölti vitán pedig az újrázni kívánó elnök leszerepelt, nem beszélve az olyan bakikról, amikor a legutóbbi NATO csúcson Zelenszkij elnököt Putyinként konferálta fel. Nem csoda tehát, hogy a Demokrata Párt teljesen kihátrált Joe Biden elnökjelöltsége mögül, miután a regnáló elnöknek sem a párt vezetőit, sem a választópolgárokat nem sikerült meggyőznie mentális jólétéről.

A demokraták mindenképp el akarták kerülni, hogy a novemberi választás Biden egészségügyi állapotáról szóló népszavazássá váljon, így gyorsan lépniük kellett.

Kapcsolódó

Bár a kudarcok és a pártján belüli csökkenő támogatás ellenére az elnök eltökéltnek tűnt az indulását illetően, július 21-én bejelentette visszalépését az elnökválasztási versenyből és támogatását fejezte ki alelnöke, Kamala Harris indulása iránt. 

Joe Biden ezt követően eltűnt a nyilvánosság elől. Bár a hivatalos kommunikáció szerint az elnök koronavírusos lett és lábadozni vonult vissza Wilmington-i otthonába, többen már azt is kétségbe vonták, hogy él-e egyáltalán. Az elnök azonban ismét visszatért a Fehér Házba, majd televíziós bejelentkezésben kívánta visszalépésének okát szűkszavúan magyarázni. 

Erre azért is lehetett szükség, mert egyre több forrás pedzegeti, hogy valójában az időskorú politikus nem lemondott, hanem lemondatták, republikánus források szerinte pedig egyenesen Harris puccsolhatta meg saját elnökét. Biden bejelentkezéséből ez nyilvánvalóan nem derült ki, az elnök igen rövid, 11 perces nyilatkozatában nemzeti egységre hívta fel a figyelmet és a fiatalítás, az új generáció színre lépésének időszerűségével indokolta döntését.

A demokraták hamar túlléptek Bidenen

Bár hivatalos jelöltsége még nincs, Biden lemondása után Kamala Harris nem sokat tétlenkedett, hamar bele is fogott a kampányba, amelyet láthatóan a demokrata politikai elit és pénzügyi hátország kellően meg is támogatott.

Az alelnök kampányának támogatására 24 óra alatt rekordösszegű, 81 millió dolláros adomány érkezett – ez több, mint amennyit Biden a saját kampánya első két hónapjában összegyűjtött. Továbbá olyan prominens demokrata párti szereplők is beálltak mögé, mint a Clinton házaspár.

Harris jelöltsége azonban majd a párt augusztus 19-én kezdődő jelölőgyűlésén válhat biztossá. Itt csak az jelenthet némi bonyodalmat, hogy az előválasztás során Joe Biden 3949 állami delegáltból 3905 delegáltat gyűjtött össze, akik arra kaptak mandátumot az általuk képviselt állam szavazópolgáraitól, hogy Joe Biden indulását erősítsék meg a jelölőgyűlésen. 

A jelenlegi alelnöknek legalább 1969 delegált szavazatát kell megszereznie a konvención ahhoz, hogy elkerülje a nyílt, úgynevezett brókergyűlést, amely során több jelölt is felléphet és kampányolhat saját maga mellett a kellő számú szavazat elérése érdekében.

Ezt az igencsak káoszos helyzetet valószínűleg a demokrata párt is el szeretné kerülni, a hírek szerint pedig Harrisnek zárt ajtók mögött máris sikerült megszereznie a delegáltak többségének támogatását. Hogy ezt hogy fogja ténylegesen megkapni, arra több jogi út is van, bár egyik sem nevezhető túlságosan demokratikusnak, tekintve, hogy az előválasztás során a szavazók Biden mellett tették le a voksukat, amely nem transzformálható egyenesen Harris szavazatokká. Mindezzel együtt Harris támogatására a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a jelölőgyűlést megelőzően a delegáltak online szavazást tartanak majd, ahol beállnak Harris mögé. Biztosat persze a jelöltállító gyűlés lezárulta után tudhatunk, de jelen állás szerint Trump-Harris párbaj várható a Fehér Házért.

Mik Harris esélyei Trumppal szemben?

Az előzetes közvéleménykutatások szerint Harris körülbelül ott folytathatja a kampányt, ahol Biden abbahagyta a támogatottságot tekintve. Az Axios tizenegy országos felmérés átlagát tekintve megállapítja, hogy míg Biden hátránya Trumppal szemben 1,9 százalékpont volt július elején, Harris lemaradása 1,5 százalékpont volt a republikánus jelölt mögött. A CBS/YouGov múlt héten végzett kutatása szerint pedig Harris 3 ponttal, Biden pedig 5 ponttal volt lemaradva Trumptól a valószínű szavazók körében. A Reuters/Ipsos legfrissebb, eheti felmérése szerint pedig Harris 44 százalékos támogatottsággal előzi Trump 42 százalékát, mindezt 3 százalékos hibahatár mellett, így mondhatjuk, hogy a jelöltek fej-fej mellett állnak.

Bár ez utóbbi felmérés igen kedvező helyzetet mutat Kamala Harris számára, ezek még azelőtt készültek, hogy Biden kiszállt volna a versenyből, ezért pusztán hipotetikusak. Az is árnyalhatja a képet, hogy Harris az NBC júniusi közvélemény-kutatásában a valaha mért legrosszabb támogatottsággal rendelkező alelnökként szerepelt, támogatottsága csupán 32 százalékot ért el, míg a megkérdezettek 49 százaléka kifejezetten elutasító volt vele szemben.

Kulcskérdés tehát, hogy a Harris jelentette vérfrissítés egy várhatóan dinamikusabb kampány képes lesz-e megnyerni a Bidentől eltávolodó csoportokat – például a fiatal szavazókat és a fekete lakosságot – anélkül, hogy olyan demográfiai csoportokat veszítene el, mint az idősebb fehér szavazók, akik körében Biden viszonylag megőrizte népszerűségét.

Ezen túlmenően Harris győzelmét az úgynevezett billegő államokra fókuszált kampány sikeressége határozhatja meg.

Az amerikai választási rendszer sajátossága, hogy az egyes államok elektorait kell megnyerni – a győzelmi arány lényegtelen, a győztes az állam összes elektorát viszi. A polarizált társadalomban ez egyet jelent azzal, hogy a legtöbb államban a győztes szinte garantált, a tényleges kampányolás pedig egy maréknyi úgynevezett „swing-state”-re, billegő államra koncentrál. Ezek azok a helyek, ahol az elnökválasztás kimenetele még nem borítékolható. A 2024-es elnökválasztási ciklusban mindössze 6-7 ilyen államról beszélünk, és Donald Trump a közvéleménykutatások eredményei alapján mindegyikben jobban teljesített eddigi demokrata ellenfelénél, Joe Biden-nál. Ezekben az államokban tehát különösen érdemes lesz figyelni a legfrissebb közvéleménykutatásokat.

Szerző: Nagy Dávid, az EuroAtlantic Tanácsadó cég elemzője