Miközben a piacok, a nemzetközi befektetők már múlt héten beárazták Donald Trump győzelmét, az amerikai elnökválasztás eredménye alaposan meglepte a politikai elemzőket, és látszólag a közvélemény-kutatókat is, akik az utolsó pillanatokig Kamala Harris győzelmét prognosztizálták. 

Nem ez az első eset, 2016-ban és 2020-ban is hasonló történt, ugyanakkor azt is látni kell, hogy 2016-hoz képest ezek a kutatások már nagyon sokat finomodtak

– fogalmazott az Economx felvetésére Erdélyi Rezső Krisztián. A Nézőpont Intézet elemzője felidézte, az első Trump-győzelem egy sokk volt a közvélemény-kutatók számára, akkor megértették, hogy bizonyos mérési módszerek nem megfelelőek, és ma már jobban súlyoznak bizonyos társadalmi rétegeket. Ugyanakkor a szakértő szerint az alapprobléma nem változott meg 2016 óta: 

a republikánus szavazók kifejezetten trumpista részét nem, vagy csak alig lehet elérni közvélemény-kutatással,

illetve a Demokraták felé hajló médiaklímában nem szívesen beszélnek őszintén a pártpreferenciájukról egy telefonos kutatónak az alsó középosztályba tartozó szavazók.

Szerinte jól jellemzi a helyzetet, hogy a Kongresszus összetételre vonatkozó kutatások pontosabbak voltak, mint az elnökválasztási előrejelzések. Ennek az oka, hogy itt nem arra kellett válaszolni, szavazna-e Donald Trumpra, hanem a helyi jelöltről kérdeztek, és a helyi republikánus jelölt adott esetben még a mainstream média által is elfogadottabb, mint Donald Trump. A republikánus jelöltek démonizálása nem új jelenség, már a Barack Obama-Mitt Romney párharcnál is tapasztalhattuk ezt a közösségi médiában, de Donald Trump esetében járatták ezt csúcsra. Ugyanakkor az elemző szerint ebből következhet az a pozitív forgatókönyv is, hogy Donald Trump után a Republikánus Párt jelöltjeinek úgymond rossz fényben történő feltüntetése, ha nem is szűnik meg, de legalább enyhül, így a választók is könnyebben fel tudják vállalni őket a közvélemény-kutatók kérdéseire. 

Új jelenség viszont, hogy a nagyvárosok passzívvá váltak. Ha megnézzük az úgynevezett Kék Fal államainak nagyvárosait, láthatunk egy Demokratáktól történő elvándorlást, amit nehéz lett volna megjósolni.

  • Philadelphia környékén például 50 ezerrel kevesebben szavaztak a Demokratákra úgy, hogy ezek a szavazatok nem jelentek meg a republikánusoknál, egyszerűen eltűntek.
  • Illetve vannak olyan nagyvárosi közegek is, ahol pedig Donald Trump erősödött. New York Cityben 80 ezerrel több szavazatot kapott, és ezeket döntően a város szegényebb részeiből, Queensből, Bronxból, és jellemzően hispánoktól és ázsiai szavazóktól kapta

– magyarázta a Nézőpont munkatársa. 

Minden bizonnyal az amerikai közvélemény-kutatók is eleve adottságként kezelik, hogy a nagyvárosok és kisebbségek szavazatai a demokratákat erősítik, ám ez egyre kevésbé igaz, viszont így rendre felülmérik őket – magyarázta. 

Az Egyesült Államokban, ahogy Magyarországon is, készülnek nem a nyilvánosságnak szánt kutatások, és abból, ahogy az utolsó egy-két hétben beálltak a hollywoodi celebek Kamala Harris mögé, feltételezhetjük, a Demokraták vezetése tisztában lehetett a valósággal, még akkor is, ha a kommunikáció szoros versenyről, és a demokrata jelölt előnyéről szólt – válaszolta Erdélyi Rezső Krisztián, majd hangsúlyozta, 

nem temetné a közvélemény-kutatókat, és még csak azt sem állítaná, hogy el fogja veszíteni a renoméját a közvélemény-kutató szakma. 

Ennek szerinte több oka van. Az egyik az, hogy tényleg borzasztó nehéz a választók álláspontját kutatni egy olyan szélsőségesen polarizált küzdelemben, mint amilyen Kamala Harris, illetve Donald Trump között zajlott. Itt nem arról volt szó, hogy ugyan két különböző párt jelöltjei versenyeznek, de azért alapvetően nagyon sok mindenben egyetértenek, hanem két világ küzdött egymással – fűzte hozzá.

Időről-időre felvetődik, 

a közvélemény-kutatás valójában nem közvélemény-kutatás, hanem közvélemény-formálás,

azonban az elemző szerint számtalan olyan magasan kvalifikált kutatóintézet van, aminek a megélhetése, a jövőbeni szerződéseik múlnak a hitelességen. Másrészt a közvélemény-kutatók is folyamatosan alkalmazkodnak, változtatnak a módszertanon, hogy elérjenek olyan szavazói csoportokat, akiket eddig nem értek el, és bekalkulálnak olyan változásokat, amelyek eddig nem voltak nyilvánvalóak, ilyen például a kisebbségek helyzete, vagy épp a nagyvárosok passzivitása – hangsúlyozta.

De van egy nagyon fontos dolog, amiről keveset beszélnek, a gyenge politikai üzenetek, vagy alkalmatlan jelöltek miatt elveszített választásokat nem szabad számon kérni a közvélemény-kutatókon

– szögezte le az elemző. „Hogyha olyan kampányt folytat le egy jelölt, mely során egy gazdasági nehézségekkel küzdő országban két összefüggő mondatot nem mond a megélhetésről, és veszít, az nem a közvélemény-kutató hibája. Több tanulsága van a mostani amerikai elnökválasztásnak, a legnyilvánvalóbb mégis az, hogy alkalmatlan jelölttel nem lehet választást nyerni, rossz témaválasztással sem lehet választást nyerni” – figyelmeztetett Erdélyi Rezső Krisztián.