Volodimir Zelenszkij ukrán elnök pénteken azt mondta újságíróknak, hogy az ország védelmi erői „stabilizálták” a helyzetet Harkiv környékén, miután az orosz erőknek sikerült tíz kilométert előrenyomulniuk.
A terület kormányzója, Oleh Szinjehubov a Telegramon közölte, hogy az orosz erők az éjszaka folyamán legalább öt dróncsapással támadták meg a várost.
Több mint 16 és fél órán át tartott a légiriadó Harkivban
– jelentette a Szuszpilne ukrán hírportál. Ez volt a leghosszabb légiriadó, mióta Oroszország 2022 februárjában megkezdte az invázióját a szomszédja ellen.
Az ukránok számára világos volt, hogy Moszkva nyári offenzívát tervez, csak épp az nem volt biztos, hogy az honnan is indul. Ez május 10-én vált realitássá, amikor az orosz erők behatoltak a határ menti területre Ukrajna második legnépesebb városától, Harkivtól északra.
Azóta több falut is elfoglaltak a határ túloldalán, és folyamatosan próbálnak előrenyomulni, miközben az ukrán oldalon igyekeznek megerősíteni a meggyengült frontvonalat.
„Egészségügyi” zóna vagy maga Harkiv a célpont?
Azzal, hogy az orosz erők behatoltak Vovcsanszkba, amely mindössze 5 kilométerre van a közös határtól, és viszonylag nagy területeket foglaltak már el ukrán területen, ezzel talán egy ütközőzónát próbálnak kialakítani, hogy kivédjék Ukrajna határokon átnyúló támadásait.
Vlagyimir Putyin orosz államfő már egy ideje arról beszél, hogy valamiféle egészségügyi zónát hozna létre, amely megvédi a déli Belgorod régiót a drón- vagy rakétatámadásoktól.
Látva azonban Ukrajna védelmi rendszerének viszonylag rossz állapotát, sokkal ambiciózusabb terveik is lehetnek.
Arról, hogy Oroszország további előrenyomulást tervezhet az északnyugati, északi Szumi város felé, az ukránoknak is vannak információi: Ukrajna katonai kémfőnöke, Kirilo Budanov is beszélt arról, hogy lehet ott ott egy kisebb erőcsoport, amely készen áll a cselekvésre.
A fő oka az orosz előrenyomulásnak persze leginkább az lehet, hogy Kijevet lekössék és arra kényszerítsék, hogy átcsoportosítsa erőit a leghevesebb frontvonalról, Donbaszból.
A háború előtti még 1,4 milliós Harkiv gazdasági jelentőségét tekintve közvetlenül Kijev után jön a sorban. Túl közel van a határhoz, ennek megfelelően rendszeres célpontja az orosz rakétacsapásoknak.
Ha sikerülne elfoglalni, az komoly csapást jelentene Ukrajna számára, és jelentős lélektani fordulópont lenne a háborúban
–írja a BBC.
Más kérdés, hogy ez igencsak valószínűtlennek tűnik. Ukrán és nyugati kommentátorok meg vannak győződve arról, hogy Oroszországnak nincsenek meg az ehhez szükséges erőforrásai. Ha tavaly februárban 80 000 orosz katonára volt szükség a lepusztult keleti Avgyijivka városának elfoglalásához, akkor egy sokkal nagyobb város, mint Harkiv, olyan létszámot igényelne, amellyel Oroszország nem rendelkezik.
Jurij Butuszov ukrán katonai blogger szerint eleve elég szellős volt az ukrán határvédelem, és most, hogy az orosz erők látták, hogy milyen csekély az ellenállás, megpróbálhatnak egy ütközőzónát vagy akár egy hídfőállást is létrehozni, hogy később sokkal mélyebben benyomulhassanak az ukrán területre.
Oroszország keletre összpontosít, legalábbis egyelőre
Elemzői vélemények szerint a nyári offenzíva elsődleges célja a donbászi orosz nyomulás kiterjesztése, azzal a céllal, hogy elvágják az utánpótlási vonalakat, és így logisztikai útvonalat biztosítsanak északra és délre egyaránt.
Három hónappal Avgyijivka elfoglalása után az orosz hadsereg más célpontokat is kiszemelt a donyecki régióban, köztük a stratégiai fontosságú, hegytetőn fekvő Csaszov Jart. Egybehangzó vélemények szerint a város elvesztése nagyjából csak idő kérdése, pláne, hogy a környéken állomásozó ukrán csapatok egy részét kénytelenek voltak Harkiv védelmére átvezényelni.
Amennyiben Ukrajna valóban arra kényszerülne, hogy csapatokat, légvédelmet és tüzérséget vonjon be második legnagyobb városának védelmébe, az leginkább délen okozna hatalmas vákuumot – jelentősen meggyengülne a Dnyipro folyó közelében húzódó frontvonal, ami viszont már Zaporizzsját fenyegetné.
Kijevben úgy számolnak, hogy az oroszok összesen körülbelül félmillió főt képesek bevetni a teljes frontvonalon. Ukrajna hadserege nem csak fegyverzet tekintetében, de létszámban is alulmarad ennek: egy magas rangú ukrán tábornok szerint az arány akár 10:1 is lehet, az oroszok javára. Ráadásul Vlagyimir Putyin nem sajnálja a pénzt sem: Oroszország GDP-jének 8,7 százalékát rendelte már alá a katonai céloknak.
Ukrajna nemrégiben iktatta törvénybe a mozgósítási korhatár két évvel, 25 évre történő csökkentését, ami a jelentések szerint 100 ezerrel növelheti a hadsereg létszámát. Ám ez a változás időbe telik, ahogyan az amerikai fegyverszállítások megérkezése is.
A NATO európai főparancsnoka, Christopher Cavoli tábornok ugyanakkor kijelentette, hogy nagyon bízik abban, hogy az ukrán haderő képes lesz tartani a frontot:
az oroszok nem rendelkeznek a stratégiai áttöréshez szükséges létszámmal... mi több, nem rendelkeznek az ehhez szükséges képességekkel és készségekkel.
Ezt erősítik bizonyos jelentések is, amelyek szerint az északi határon várakozó orosz erősítés mindössze 20 000 főt számlál, és hiába szólnak a hírek arról, hogy a Kreml további 300 000 orosz mozgósítását tervezi, egyelőre semmi bizonyíték nincs erre.
Mit akarhat most Putyin?
Miközben az orosz elnök lépten-nyomon a már elért területi realitásokra koncentrál, vannak arra utaló jelek is, hogy a Kreml kész lenne visszatérni a két évvel ezelőtt félbehagyott béketárgyalásokhoz – nyilván a saját felételeik szerint.
Nyitottak vagyunk az Ukrajnáról szóló párbeszédre, de az ilyen tárgyalásoknak figyelembe kell venniük a konfliktusban érintett valamennyi ország érdekeit, beleértve a miénket is
–mondta Vlagyimir Putyin a Hszinhua kínai állami hírügynökségnek.
Ez a fajta orosz „nyitottság” akár új kontextusba is helyezhetné a diskurzust a június közepi, Svájcban tervezett békecsúcson: csak ugye oda Putyin nem kapott meghívót. A konferenciát egyébként az ukrajnai háború „igazságos és tartós” lezárása érdekében szervezik és 160 ország részvételére számítanak.