A Migrációkutató Intézet elemzője, Gönczi Róbert elmondása szerint továbbra is azok állnak az éhínség, a destabilizáció és a migrációs kibocsátás ellentétes oldalán, akik eddig: a Száhel-övezet országai, a közel-keleti országok, illetve Dél- és Közép-Amerika.

Az elemző szerint David Beasley figyelmeztetése különösen azért elgondolkodtató, mert bár az ENSZ humanitárius szervezetei általában nem kapnak kellő figyelmet, a Világélelmezési Program szerepe kiemelten fontos az érintett államok megsegítésében, és hogy az ott élők élelmiszerhez juthassanak a mindennapokban. Ha viszont nem érkezik elegendő támogatás, annak szerinte súlyos destabilizációs következményei lehetnek, amelyek tömeges migrációt idézhetnek elő – írja az Infostart. 

David Beasley 2017 óta volt a Világélelmezési Program ügyvezető igazgatója, irányítása alatt pedig évről évre növelni tudták a világélelmezésre fordítható tagállami hozzájárulások mértékét. 2017-ben még csak 6 milliárd dollárból, 2022-ben viszont már 14,2 milliárd dollárból tudott a WFP gazdálkodni. Mindez annál inkább jó hír, mert egyre több válsággóc található Afrikában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában, de Európa szomszédságában is.

Több milliárd dollárra lenne még szükség

Beasley nyilatkozatára utalva a szakértő az Infostartnak adott interjúban jelezte: a program idei évi célkitűzése 23 milliárd dollárt takar, de ezt a távozó ügyvezető igazgató elérhetetlennek tartja, tekintve, hogy már most komoly, 40 százalékos „hiány” mutatkozik, miután egyes tagállami felajánlások nem vagy csak részlegesen futottak be. Az Egyesült Államok 7,4 milliárd dollárt költött a programra, Németország 1,7 milliárd dollárt, Kína viszont mindössze 11 milliót. 

Emelni kell az összegeket, máskülönben több olyan törékeny ország destabilizációjához fog vezetni, amely a bukott állam felé vezető úton jár

– figyelmeztetett Beasley.

Az elemző úgy látja, az anyagi hozzájáruláson túl az ukrajnai gabonával is enyhíthető lenne az élelmezési válság, nem is véletlen, hogy a Világélelmezési Program külön figyelmet fordít ezekre a szállítmányokra. Úgy véli, hogy amennyiben sor kerül egy újabb migrációs hullámra, annak újra Európa lesz a célpontja. A szaharai régióban található országok – Szomália, Kenya, Dél-Szudán, Etiópia – lakosai jellemzően az öreg kontinenst veszik célba, miután Líbián keresztül „könnyen” az Európai Unió területére juthatnak.