Évente 250 milliárd dollárt dobnának össze a fejlődő országoknak, Trump elefántként szabadulhat be a porcelánboltba

A pénteken közzétett megállapodástervezet szerint, mely az ENSZ éghajlat-változási csúcstalálkozójának szervezőitől származik, 2035-ig évente 250 milliárd dollárt kellene biztosítani az Egyesült Államoknak, az EU-nak és más gazdag kormányoknak, hogy a fejlődő országok éghajlatváltozás elleni küzdelmeit finanszírozzák.

Bár az összeg így is tetemesnek hangzik, valójában messze elmarad a szegény országok által kért több mint billió dolláros összegről. De még ettől függetlenül is nagyon bizonytalan, hogy valóban mennyi pénzt biztosítanának az országok, főként, hogy az éghajlatváltozást tagadó és a kormányzati kiadások megvágását kilátásba helyező Donald Trump januárban visszatér a Fehér Házba.

A Politico tudósítása szerint a Bakuban zajló COP29 tárgyalásainak egyik fő vitatémája volt a pénzügyek kérdése. A tagországok egyik új célja, hogy a fejlődő és a kifejezetten szegény országok is zöldebbé tegyék gazdaságukat. A felek azonban a napok óta tartó tárgyalások ellenére még mindig távol állnak egymástól.

Monterrey Gómez, Panama éghajlatvédelmi megbízottja egyenesen úgy fogalmazott, hogy ez az összeg olyan, mintha arcon köpték volna őket.

Hasonlóan elégedetlen volt a kenyai éghajlatvédelmi képviselő is, aki nevetségesnek tartotta a 250 milliárd dolláros összeget.

Bármilyen összegről is születik megállapodás a tárgyalásokon, az a gazdagabb országok által 2009-ben elfogadott 100 milliárd dolláros célt követi majd, melyet végül két évvel a 2020-as határidő után teljesítették.

A fejlődő országok képviselői korábban egy évi 500 milliárd dollártól 1,3 billió dollárig terjedő összeget igényeltek a fejlett országok közpénzéből. Ezt a célt 2030-ra tűzték ki eredetileg, öt évvel korábban a pénteki tervezethez képest.

Az sem derül ki a tervezetből egyértelműen, hogy a támogatás kizárólag közpénzből érkezhetne-e és az általuk mobilizált magánbefektetésekből, vagy mindenféle magánbefektetésből. Nem világos az sem, hogy a gazdag, de technikailag még mindig fejlődő országok, például Kína, Szingapúr és az Öböl-menti országoknak is fizetniük kell-e a kasszába.

A Biden-kabinet képviselői a vitán azt mondták, olyan megállapodásról tárgyalnak ,amelyet teljesíteni tudna egy jövőbeli demokrata vagy éghajlatbarát kormány is. Hozzátették, négy év Trump-kormányzás és legalább két év teljesen republikánus többségű Kongresszus felett vélhetően ha nem is eltörölni, de csökkenteni fogja a pénzügyi hozzájárulásokat az éghajlatpolitikához.