A tavalyi elnökválasztáson újabb győzelmet aratott ugyan Recep Tayyip Erdogan, a vasárnap megrendezett országos helyhatósági választások után azonban még nyalogatja sebeit az államfő pártja. Az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) az eddigi legkomolyabb vereségét zsebelte most be több mint két évtizedes hatalma során. Ez pedig változást jelezhet az ország megosztott politikai helyzetében.

Még maga Erdogan is „fordulópontnak” nevezte az eredményt egy éjfél utáni beszédében. Az államfő az isztambuli tömeg előtt beismerte, szövetsége „elveszítette a fölényt” szerte az országban. Azt ígérte, lépéseket fog tenni a választók üzenetének kezelésére.

De mi történt tavaly nyár óta, hogy így elfordultak a török szavazók az AKP-tól?

Részben nem sok változott, és pont ez a probléma. Az infláció továbbra is magas, a korábbi 80 százalék fölötti szintről ugyan 60 százalék körülire mérséklődött, és akár 40 százalékra is lemehet az év végéig, de ez továbbra is igen magas. Az átlagemberek korábbi két évtizedben felhalmozott megtakarítása elinflálódott. Bár az AKP retorikája igyekszik a külső körülményeket hibáztatni ebben, de egyre többen elégedetlenek a kormány gazdaságpolitikájával

– nyilatkozta Szigetvári Tamás, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa az Economxnak.

Megélhetési kérdések 

Már a 2023-as elnökválasztás idején is arról beszélt egy szavazó, Fatma Cay a New York Timesnak, hogy korábban Recep Tayyip Erdoganra szavazott, ezúttal azonban már nem. Döntését részben azzal indokolta, hogy elszálltak az élelmiszerárak, például a hagyma is megfizethetetlen lett.

A hagyma egyébként is kulcseleme volt annak a kampányidőszaknak. Az ellenzék közös jelöltje, Kemal Kilicdaroglu közzétett közösségi oldalán egy videót, amelyben arra figyelmeztette a lakosságot – háttérben a szerény konyhájával, kezében egy fej hagymával –, hogy az akkor aktuális 30 líráról – ami akkoriban mintegy 518 forint volt – hamar 100 líráig is kilőhet egy kilogramm hagyma ára, ha nem váltják le az aktuális elnököt.

Ábra: Economx

A helyzet azóta – ahogy a szakértő is rámutatott – csak visszafogott mértékben változott. Míg a fejlett világban szinte mindenhol sikerült visszaszorítani a jegybanki célszint közelébe az áremelkedési ütemet, addig Törökországban a helyzet nem változik.

Ráadásul az idei kampányidőszakban már nem is futotta jóléti intézkedésekre a büdzséből.

„A 2023-as választásokra számos látványos beruházást, fejlesztést időzítettek – a voksolás után meg kellett fogni a gyeplőt, kormányzati eszközökkel most kevésbé hatékonyan tudták támogatni a kampányt”

– mondta Szigetvári Tamás.

A 180 fokos erdogani fordulat

Erdogan elnök a május végi újraválasztása után érezhetően szelídebb, alkalmazkodóbb hangnemre váltott – mind külpolitikai, mind gazdasági tekintetben. „Valószínűleg az a célja, hogy továbbra is arról szóljanak a hírek, hogy Ankara kiszámíthatóbb, kevésbé agresszív lett, azt remélve, hogy így többen tartják majd Törökországot értékes szövetségesnek” – vélekedett Constantinos Filis, az Amerikai Főiskola Globális Ügyek Intézetének igazgatója.

A közgazdászok többsége egyetért abban, hogy az Erdogan elnök által korábban képviselt unortodox monetáris és fiskális politika, és ennek keretében az, hogy nem helyeselte a kamatemelést, jelentősen meglódította a török inflációt, a külföldi befektetőket pedig elüldözte Törökországból.

Erdogan újraválasztása után úgy döntött, hogy nem ösztönzi tovább a jegybankot a kamat alacsonyan tartására. Ki is nevezett egy új elnököt a központi bank élére, aki megemelte a kamatot 45 százalékig. Ez a jegybankelnök azonban azóta már le is mondott, és a helyettese vette át a posztot. Mindettől függetlenül március végén újabb kamatemelésre volt szükség: 45-ről 50 százalékra.

Felmerül a kérdés, hogy Erdogan fontolgathatja-e most, a választási kudarc után, hogy visszatér régi gazdaságpolitikájához.

Jelenleg értékeli az AKP a helyzetet, de a kudarc nem annyira a tavaly óta követett politika eredménye, sokkal inkább annak túl késői alkalmazásához köthető. Kérdés, milyen következtetést von le ebből Erdogan, hiszen korábban sem feltétlenül a gazdasági racionalitás vezérelte a döntéseit. Ha az infláció visszafogása a cél – vagyis abban találják meg a jelenlegi vereség gyökerét –, akkor mindenképpen hiteles monetáris politikára van szükség. A korábbi években ez nagyon nem működött, Erdogan kézi irányítással próbálta befolyásolni a nemzeti bankot, mesterségesen alacsonyan tartani a kamatlábakat, hogy ezzel felpörgesse a gazdaságot, ez azonban – persze külső körülmények, így az orosz-ukrán válság hatásaitól is felerősítve – felpörgette az inflációt

– magyarázta Szigetvári Tamás.

Népszerű jelöltek a másik oldalon

A szakértő rámutatott, az ellenzéki siker titka lehetett az is, hogy a helyi választásokon helyben népszerű, sikeres jelöltekre lehetett szavazni. Ez elmondható akár az isztambuli polgármesterről, akár az ankarai főpolgármesterről. Nekik „nagyobb az elfogadottságuk, mint az országos választások koalíciós jelöltjeinek” – fogalmazott.

Az Isztambul élén álló Ekrem Imamoglut sokan már most Erdogan leendő legnagyobb ellenzéki kihívójaként emlegetik. Kérdés, hogy Erdogan, aki már a mostani hosszabb periódusát is – Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz hasonlóan – alkotmánymódosítás révén tudta csak abszolválni, bevet-e újabb fortélyt, hogy indulhasson a következő elnökválasztáson is. Szigetvári Tamás azonban erre nem sok esélyt lát.

„Bár semmit sem zárhatunk ki, én nem tartom valószínűnek az újabb trükköt. Bár a hatalmon maradás érdekében sok mindent megtesz Erdogan, számára a 2023-as elnökválasztás megnyerése volt kiemelt fontosságú, hiszen ez Törökország létrejöttének 100. évfordulója miatt szimbolikus jelentőséggel bírt”

– mondta.