Egy tanulmány szerint az ételek közötti válogatósság nem a szülői nevelésen múlik, és hétéves korban éri el a csúcspontját. Azok a szülők, akiket elkeserít gyermekük macerás étkezése, bátorságot meríthetnek: a tudósok szerint az ételek szélesebb választékának elutasítása nagyrészt a géneknek, nem pedig a nevelésnek köszönhető.

A kutatók a kisgyermekektől a tinédzserekig vizsgálták az étkezési szokásokat, és megállapították, hogy az ételek iránti nyűgösség átlagosan alig változott 16 hónapos kortól 13 éves korig. Hétéves korban volt egy kisebb csúcs a válogatósságban, majd ezt követően enyhe csökkenés következett be – írja a The Guardian.

Amikor a rossz evés mozgatórugóit vizsgálták, a DNS bizonyult a domináns tényezőnek. A populáció genetikai eltérései a 16 hónapos korban a válogatósságban mutatkozó különbségek 60 százalékát magyarázták, ami 3 és 13 éves kor között 74 százalékra emelkedett. A tanulmány rámutat arra is, hogy a változatosabb táplálkozásra ösztönző beavatkozások hatékonyabbak lehetnek.

A legfontosabb tanulsága ennek a munkának az, hogy az étkezési nyűgösség nem a szülői magatartásból fakad. Valóban a köztünk lévő genetikai különbségekből fakad

– állapította meg Zeynep Nas, a UCL viselkedésgenetikusa.

A kutatók szerint a rossz evőket befolyásoló egyéb tényezők az életkörnyezetből származnak, például abból, hogy családként ülnek-e le étkezni, és milyen ételeket fogyasztanak a körülöttük élő emberek.

A brit Gemini tanulmány adatait elemezték, amelybe 2400 ikerpárt vontak be, hogy feltárják, hogyan befolyásolja a genetika és a környezet a gyermekkori növekedést. A vizsgálat részeként a szülők kérdőíveket töltöttek ki gyermekeik étkezési szokásairól 16 hónapos korukban, majd három, öt, hét és 13 éves korukban.

Mi a helyzet az ikreknél?

Hogy kiderítsék, mekkora részben járul hozzá a genetika a válogatós evéshez és mennyiben a környezeti tényezők, a kutatók összehasonlították az egypetéjű ikrek és a nem egypetéjű ikrek étkezési szokásait.

A Journal of Child Psychology and Psychiatry című folyóiratban megjelent tanulmányukban leírják, hogy az egypetéjű ikreknél a válogatós étkezési szokások sokkal hasonlóbbak voltak, mint a nem egypetéjű ikreknél, ami azt bizonyítja, hogy a genetika nagymértékben alátámasztja a válogatósságban mutatkozó különbségeket.

A gyerekek környezete is sokat számít

Az ikrek közös tapasztalatai, például az otthon fogyasztott ételek fajtái, kisgyermekkorukban fontos tényezői voltak a válogatósságnak. Hét és 13 éves kor között az egyéni tapasztalatok, mint például a különböző barátok, a válogatós evés szintjének 25 százalékáért felelősek.

A közös élmények, például a családi étkezés, a kisgyermekeknél voltak a legnagyobb hatással, így a változatosság biztosítása ebben az életkorban lehet a leghatékonyabb a kutatók szerint. Bár a genetika egyértelműen fontos szerepet játszik az evésben, de ez nem végzetszerű.

2022-ben Nicola Pirastu, a Human Technopole olasz kutatóintézet munkatársa vezette az élelmiszer-preferenciák genetikájának vizsgálatát. Megállapította, hogy az íz- és szaglásreceptorokat befolyásoló genetika kevésbé fontos, mint az agyban lévő eltérések, amelyek befolyásolják, hogy az emberek hogyan reagálnak a különböző ízekre.

Bár az íz az ételválasztás első számú mozgatórugója, a genetikai különbségek inkább azt határozzák meg, hogy az agy hogyan reagál rájuk

– mondta Pirastu.

Ha többet tudunk az élelmiszer-választás genetikájáról, az segíthet a tudósoknak azonosítani, hogy mi tart vissza egyes embereket az egészséges táplálkozástól, és kikövezheti az utat a módosított, egészségesebb, vonzóbb élelmiszerekhez. Egy másik lehetőség lehet a gyógyszerek új generációja, amely az emberek preferenciáit az egészségesebb ételek felé tereli.