A globális GDP-ből való részesedése csökken, öregszik a lakossága, miközben a világviszonylatban elköltött szociális kiadások 30 százalékát az európai polgárokra fordítják. Az EP Gazdasági és Monetáris Bizottságának tagja, Győri Enikő arról is beszélt az Economxnak, hogy az EU folyamatosan újabb és újabb feladatokat ró Magyarországra, állandóan változtatja a célt, amit el kellene érnünk, hogy hozzájussunk az uniós forrásokhoz.
Még mindig aktuális a kérdés: mi éppen a befagyasztott magyar források helyzete? Mire számíthatunk a jövő évi európai választásokig?
Győri Enikő: Az elmúlt időszak egyik fontos fejleménye, hogy a májusban hazánkba látogató és kifejezetten ellenségesen fellépő Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottság küldöttségének jelentése is kénytelen volt elismerni a magyarországi előrelépéseket. A magyar kormány létrehozta az Integritás Hatóságot, amelyhez hasonló mindössze három másik uniós tagállamban működik. Magyarország vállalta és végrehajtotta az igazságügyi reformot.
A probléma az, hogy még mindig csak előrelépésről beszélnek Magyarország esetében. Az Európai Bizottság ugyanis mindig arrébb teszi a befutót. Már számtalanszor volt arra példa, hogy a két fél közösen kijelöli a célvonalat, ám amikor Magyarország beér, azt egyszerűen arrébb tolják és újraírják a feltételeket. Most épp kilenc új, elvileg technikai jellegű kérést kell megválaszolnunk az igazságügyi reform tekintetében. Az olvasóra bízom annak eldöntését, szerinte az Országos Bírói Tanács rendelkezésére bocsátott irodamennyiség mennyire jogállamisági kérdés. Mert jelenleg ez aggasztja Brüsszelt.
Európai parlamenti képviselőként nap mint nap tapasztalom, hogy az Európai Parlament presszionálja az Európai Bizottságot, amely – engedve a nyomásnak – politikai alapú vitaként kezeli a magyar helyzetet. A bizottság blokkolja a tárgyalásokat és húzza az időt. Nem egyenlő feltételekkel zajlik tehát a verseny.
Szűk egy éve van hátra ennek az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek a mandátumából, közben viszont a gazdasági helyzet Európában egyre nehezebb. Az ideológiai viták és politikai szembenállások miatt az Európai Unió nagyon sok olyan lépést tesz, amivel ront a saját versenyképességén. Az Európai Unió 2008 óta folyamatosan válságból válságba szédül, amiben szerepet játszanak a külső problémák és a belső hibák is.
Hogy áll az EU hétéves költségvetése? Az ősz folyamán újra előkerülhet a téma?
Gy.E.: Az Európai Unió finanszírozási problémákkal néz szembe. Ennek két oka van: Ukrajna mértéktelen támogatása és a világjárvány idején felvett helyreállítási hitel. A világjárvány alatt a közös hitelfelvétel jogalapját senki sem firtatta, pedig az EU az alapító szerződések szerint nem adósodhat el. A megállapodás értelmében egy egyszeri hitelfelvételről lett volna szó, ami gyorssegélyhez juttatja a tagállamokat.
majd politikai alapon voltak, akik gyorsan hozzáfértek a forrásokhoz és voltak, akik nem. Közben az újabb válságok, elsősorban a háború hatására elszállt az infláció, így sokkal nehezebb a felvett hiteleket finanszírozni. Sok baloldali politikus szerint az EU működhetne folyamatosan hitelből. Magyarországnak erről elsőkézből van tapasztalata, ami történelmileg azt igazolta, hogy ez nem jó ötlet.
Az Európai Bizottság most azt várná el a tagállamoktól, hogy a következő időszakban többet fizessenek be a megnövekedett költségek miatt. A bizottság úgy támasztja ezt ez elvárást a tagállamok felé, hogy vannak, akik semmit, és több tagállam is csak kisebb összegeket kaptak a helyreállítási alapból. Az az elképzelés nem működőképes, hogy a terhet viselje mindenki, ám közben politikai viták miatt nem adják oda a forrásokat.
A kohéziós forrásokat is folyamatos támadás éri egyébként, elsősorban a nettó befizető országok részéről. Eközben jelentős fejlesztéseket lehetett, és lehet is belőlük finanszírozni többek között Magyarországon is. Már ameddig hozzájutottunk ezekhez. De most ugye ezeket is blokkolja Brüsszel.
Emellett a helyreállítási hitel és a kohéziós finanszírozás között van egy nagyon jelentős különbség. Mégpedig az, hogy a kohéziós források léte az alapszerződésben meghatározott. Alapvetés, hogy a periféria területek felzárkózását támogatni kell, mert egységesebb lesz tőle az európai gazdasági tér és jobban fejlődik az egész Európai Unió. Biztosan mondhatom, sok vita lesz idén ősszel minderről, amikor napirendre veszik az unió 2021-27 közötti költségvetésének felülvizsgálatát.
Mennyire versenyképes ma az Európai Unió, hol tartunk most?
Gy.E.: Világviszonylatban pozícióvesztésben van az Európai Unió: a globális GDP-ből való részesedése folyamatosan csökken, a lakosság öregszik és fogy. Ezzel párhuzamosan a világ összes jóléti kiadásának 30 százalékát az Európai Unióban költjük el. Az európai jóléti modell a világon a legvonzóbb. Most azonban nagy a veszély, hogy elszegényedik a kontinens: ha nincs növekedés, innováció és munkahelyek, akkor nem tudjuk fenntartani az életszínvonalat.
Milyen negatív külső tényezők vannak hatással az európai versenyképességre?
Gy.E.: A negatív külső tényezők sora a 2008-as pénzügyi világválsággal kezdődött. Aztán a 2015-ös migrációs krízissel folytatódott. Az illegális bevándorlás kihívására az elmúlt 8 évben nem sikerült közös európai megoldást találni. Újabb migrációs csomag van az asztalon, amely nem képes feloldani a politikai véleménykülönbségeket és erőlteti a kötelező áttelepítést, ami már 2015-ben sem működött. Aztán a Brexittel elvesztettük az Egyesült Királyságot, az EU második legerősebb gazdaságát. Ezt követően érkezett a Covid-19 világjárvány és kitört az orosz-ukrán háború. A legnagyobb baj, hogy a negatív külső tényezők kezeléséből nem vizsgázott jól az Európai Unió. Ha az utolsó nagy kihívásnál maradunk, a háború kérdésében is sok az elhibázott intézkedés.
Milyen belső konfliktusok vannak az Európai Unióban, amik hatást gyakorolnak a versenyképességre?
Gy.E.: Az egyik ilyen a nem átgondolt, erőszakos zöldítés. A zöld átállásra és a környezettudatos fellépésre egyértelműen szükség van. Ám ezt nem úgy kellene végrehajtani, hogy újabb és újabb terheket akasztunk az európai vállalatok és polgárok nyakába. Fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettségekkel és magatartási kódexekkel többet kell lassan foglalkozniuk az európai vállalatoknak, mint a saját munkájukkal és a céljaikkal.
Az Európai Parlament által szorgalmazott túlburjánzó bürokrácia a munkahelyteremtés és a versenyképesség rovására megy.
Ennek ellenére a zöld átállás folyamatában sem használunk ki minden lehetőséget. A nukleáris energia kérdésében a két legnagyobb tagállam, Németország és Franciaország egymással szemben áll. Könnyen be lehetne látni: ahhoz, hogy az ambiciózus kibocsátási céljainkat elérjük, be kell vonnunk a megvalósításba a nukleáris energiatermelést. Az Európai Unió felsővezetői ebben a kérdésben nem mernek egyértelmű véleményt nyilvánítani.
Nemrég a német autóipari szövetség vezetője felhívta a figyelmet, hogy a tengerentúlon már érdemesebb befektetni, mint Európában. A külső tényezők mellett tehát a brüsszeli vezetés is nagyon sokat árt az európai versenyképességnek. Szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy ezen a következő választásig változtatni lehetne.
Jövő nyáron EP-választások. Hogyan látja, miként alakulhat a helyzet Brüsszelben?
Gy.E.: Egyértelmű irányváltásra van szükség. Magyarország érdeke, hogy a racionalitás talaján, és ne ideológia-vezérelt alapon hozza meg az Európai Unió a döntéseit. Az EU-t nem azért hozták létre, hogy a tagállamok egymásnak, vagy a brüsszeli intézmények a tagállamoknak a rendőrei legyenek, hanem hogy együttműködve a kihívásokra hatékonyabb válaszokat adjanak és nagyobb jólétet teremtsenek a polgáraik számára.
Az Európai Uniónak vissza kell találnia önmagához. Az eredeti célok mentén kell politizálni, amelyekért létrehozták az Európai Uniót. Úgy gondolom, a politikai paletta azért rendeződik majd át, mert az emberekben van igény arra, hogy másfajta szellemiség és működés legyen Brüsszelben.
(Szerző: Tieger Endre)