A francia tilalom meghozta a várt eredményeket

Az ellenzők egy része túlságosan megengedőnek, míg a másik részük túl szigorúnak titulálta a szabályozást, amely azokra az légi utakra érvényes, amelyek legfeljebb 2 és fél órás vonatúttal is megoldhatóak lennének – írja a Zöld Pálya.

A tilalom bevezetése előtt a francia Polgári Repülési Főigazgatóság (DGAC) kiadta előzetes becslését, amely szerint az új eljárás 55 ezer tonnával tudná csökkenteni a kibocsájtás mértékét. Az érték hatalmas lépésnek számít, ám ez a belföldi repülésekből származó összes kibocsátás éves adatának még mindig csak 2,6 százaléka.

A francia repülőterek szövetsége erre hivatkozva adta be fellebbezését a szabályozás ellen, mondván ez visszaélés a hatalommal. A  szövetségkérését végül elvetették azzal az indokkal, hogy a tilalom rövidtávon igenis hozzájárulhat a kibocsátás csökkentéséhez. Ennek ellenére a vita a mai napig nem jutott nyugvópontra.

Az egyik legtöbbet kritizált tényező, ami szinte ellehetetleníti a konstruktív vitát, hogy a bevezetéstől a mai napig rengeteg fontosabb hivatalos adat hiányzik, annak ellenére, hogy ezek megmutatnák milyen hatásai is vannak az intézkedésnek. Az egyetlen rendelkezésre álló információ a tavalyi belföldi járatok számlájára írható összes károsanyag-kibocsátás.

Ez a szám tavaly 3,4 százalékkal csökkent az előző évhez képest, amely szerencsés tekintve, hogy csak a második félévet érintette a változás, ráadásul nemzetközi szinten átlagosan nőttek ezek a számok.

Mindenesetre a vasúti társaságok működését pozitívan befolyásolta a tiltás, de sokak szerint kicsit torzítja a képet, hogy még mindig nem állt vissza az üzleti célú utak mértéke a Covid-19 előtti szintre. 

A rendelet várhatóan még legalább két évig érvényben lesz, ám utána a szükséges tapasztalatok birtokában újratárgyalják a korlátozás szükségességét.

Sokan úgy gondolják, a tilalom túlmutat az elsődleges célokon, és inkább szemléletformáló, mértékletességre nevelő hatása van, amire egyre nagyobb szükség van a hosszú évtizedek óta tartó folyamatos konjunktúra után. Egy kutatás szerint a rendszeresen utazók 41 százaléka alternatív közlekedési módot választana, ha az nem sokkal hosszabb és körülményesebb. 

Egyre inkább elképzelhető az is, hogy a tiltás példakánt szolgál más országok számára is, hiszen időközben már  Spanyolország törvényhozásában is felmerült a 2 és fél órás szabály bevezetése.