Ritkán látni olyan fotót, mint amely a vilniusi NATO-csúcstalálkozón készült. Kiriákosz Micotákisz görög miniszterelnök és Recep Tayyip Erdogan török elnök kissé feszült arckifejezéssel ugyan, de halványan azért mosolyogva kezet fog egymással.

A két politikus abban állapodott meg, hogy kísérletet tesznek a kétoldalú kapcsolatok újraépítésére. Mindketten ígéretet tettek arra, hogy a korábbiaknál jóval aktívabban igyekeznek majd használni a két kormányzat közötti kommunikációs csatornákat a vitás kérdések tisztázására – írja a Politico.

Soha nem került túl mélyre a csatabárd

Görögország és Törökország az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) égisze alatt kétségtelenül szövetségeseknek számítanak, egész pontosan 1949 óta. Mindkét ország ebben az évben lépett be a katonai szövetségbe.

Valójában azonban a két állam közötti ellentét történelmi gyökerekkel rendelkezik, amelyeket máig nem sikerült kigyomlálni a görög és török országvezetőknek.

Persze nem is törték igazán magukat, hogy rendezzék a viszonyt.

Rendre akadtak olyan gócpontok az elmúlt évtizedek során, amelyek újra tápot adtak a korábbi ellenségeskedéseknek, és ellehetetlenítették az előrelépést.

1996-ban például egy török vadászrepülő megsértette a görög légteret, ami már önmagában is elegendő kihágás lehetett volna ahhoz, hogy fújjon egymásra a két nemzet. De ráadásképp még össze is ütközött egy görög géppel. A görög pilóta elhunyt a baleset következtében.

Ciprus északi részét 1974-ben szállták meg a törökök, de a szigetország máig jelentős konfliktusforrás Ankara és Athén között. Ahogy a migrációs kérdésen is rendszeresen marakodnak egymással a két ország vezetői.

A fegyveres konfliktus peremén egyensúlyoztak

2022 őszén a szakértők arra figyelmeztették a nyilvánosságot és az országok vezetőit, hogy olyan közel kerülhet a görög és a török hadsereg egymáshoz, hogy egy kisebb, korlátozott háborúban akár egymásnak eshetnek.

A vészharang megkongatására a szakértőknek minden okuk megvolt, hiszen tavaly tavasztól kezdve Erdogan és Micotákisz meglehetősen durván beszólogattak egymásnak.

A török államfő egy nagygyűlésen elmondott beszédében például azzal fenyegette a görögöket, hogy „az éjszaka érkezhetünk, váratlanul”. Emellett azokat az Égei-tengeri szigeteket, amelyeket nemzetközi szerződések egy évszázaddal ezelőtt Görögországnak ítéltek, megszállt területeknek minősítette.

Persze az, hogy két NATO-tagállam hadserege egymásnak esik már önmagában is borzasztó ellentmondásos, finoman szólva is problematikus helyzet. Az orosz-ukrán háború árnyékában azonban egy NATO-n belüli konfliktus ilyen szintű eszkalálódása több lenne, mint katasztrófa. Tisztában volt ezzel Németország és az Egyesült Államok is, és sajtóinformációk szerint a háttérben közösen megágyaztak annak, hogy a görög és török választásokat követően hosszabb távra békésebb mederbe tereljék a görög-török kapcsolatot.

Egy konszolidáltabb Erdogan

Egyes elemzők kételkedtek abban, hogy amennyiben Görögország és Törökország élén sem eredményeznek új felállást a választások, mennyire lehetnek sikeresek hosszabb távon a nemzetközi békítő törekvések. Márpedig a szinte párhuzamosan zajló görög és török voksolások végső soron nem hoztak megújulás egyik oldalon sem, bár Erdogan alatt kissé rezgett a léc.

Talán éppen ennek, a török ellenzék megerősödésének – az elmúlt időszak törökországi választásai során nem volt szükség második fordulóra, idén viszont igen – köszönhető, hogy Erdogan újraválasztása óta több területen is módosított a stratégiáján.

Jelezte, hogy szeretne visszatérni egy szokványos, máshol bevált gazdaságpolitikához, ahol az állam nem költekezik túl: ehhez nem bocsátanak ki fedezetlen pénzt és hagyják a devizaárfolyamot szabadon alakulni, hogy a folyó fizetési mérleg is egyensúlyba kerüljön.

Ugyanakkor politikai szempontból is szelídebb üzemmódba kapcsolt a török államfő.

Erdogan már eleve a csúcstalálkozó pozitív főszereplője volt azzal, hogy beleegyezett, támogatja Svédország NATO-tagságát. Valószínűleg az a célja, hogy továbbra is arról szóljanak a hírek, hogy Ankara kiszámíthatóbb, kevésbé agresszív lett, azt remélve, hogy így többen tartják majd Törökországot értékes szövetségesnek

– mondta Amerikai Főiskola Globális Ügyek Intézetének igazgatója, Constantinos Filis.

Hozzátette, Erdogan vérbeli kaméleon, és még nem lehet tudni, hogy meddig tart ki nála ez a hozzáállás.

Hasonló véleményt fogalmazott meg az Eurázsia Csoport nevű washingtoni kockázatelemző intézet Törökországra és Európai Unióra specializálódott szakértője, Emre Peker. „Ez csak egy politikai színjáték volt, amely sem a NATO-bővítésre, sem az EU-török kapcsolatokra nem lesz hatással” – utalt Erdogan kikötéseire.

„Görögország azonban kihasználhatja a fejleményeket, és előrelépést eszközölhetnek ki olyan fontos ügyekben, mint például a vízumliberalizáció vagy a vámunió modernizációja” – tette hozzá.