Az igazi klasszikus harci drogok megjelenésére a világháborúkig kellett várni. Mint Somkuti Bálint, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének kutatótanára az InfoRádióban elmondta, a 20. századból már rendkívül jól dokumentált esetek vannak arról, hogy amfetamin tartalmú anyagokkal fokozták a harcolók koncentráló képességét, kitartását.
Amerikai-angolszász oldalon benzedrinnek, német oldalon pervitinnek hívták a szert, ezzel növelték a frontkatonák állóképességét, fájdalomküszöbének szintjét
– mutatott rá Somkuti Bálint.
A vegyipar fejlődésének köszönhetően ezek a szerek aztán egyre többször és egyre több helyen jelentek meg a különböző hadseregek eszköztárában, és a repülőt vezető pilóták figyelmét, éberségét is fenn kellett tartani valamivel, valamint szabályozni a fiziológiai folyamataikat, amikor egy nap adott esetben akár 12 órát is ülniük kellett egy kis székben.
Extrém helyzetekben nem is inkább fizikai, mint inkább pszichikai terhelést jelent egy modern háború. Már az első világháborúban megjelent a bombasokknak nevezett poszttraumás stressz, ami súlyos problémákhoz vezetett, ezek kezelésére is kellett valamit alkalmazni. Azóta a mai napig élnek ilyen eszközökkel akár az amerikai hadseregben is.
– fejtegette a szakértő.