A hikikomori szó lényegében önkéntes társadalmi elzárkózást jelent. Az érintettek csak ritkán vagy egyáltalán nem hajlandóak elhagyni otthonukat, kizárják a külvilágot, nem járnak dolgozni, és a társas kapcsolataikat sem ápolják – írja a Dívány.

A kifejezést az 1990-es években alkotta meg Saito Tamaki japán pszichológus. Míg 2010-ben körülbelül 500 és 700 ezer közötti hikikomori élt a szigetországban, mára másfél millióan lettek. Eredetileg a hikikomorit a szociálisan rosszul alkalmazkodó, fiatal férfiakra használták, azonban mára nők és idősek is dönthetnek ilyen életmód mellett. 

A hagyományosan teljesítmény-központú japán társadalomban a kudarcélmények okozta visszahúzódás könnyen elhatalmasodik az embereken.

Az iskolai zaklatás, nem megfelelő tanulmányi eredmények okozta nyomás, családi vagy párkapcsolati problémák, álláskeresés körüli nehézségek, illetve szociális fóbia sokszor áll az elzárkózás hátterében. 

Egyre több a magányos japán nő

Egy 2023 tavaszán végzett japán kormányzati felmérés szerint a népesség 2 százaléka él önkéntes visszavonultságban. Szintén kiderült, hogy a hikikomorik 40 százaléka nő. A megkérdezettek 45 százaléka munkájának elvesztésével indokolta viselkedését, míg 20 százalék a pandémiát nevezte meg fő kiváltó okként. A kutatásból körvonalazódott, hogy az érintettek egy ötöde hat hónap és egy év közötti időt töltött elzárkózva – számolt be róla a The Guardian.

Szakemberek között vita tárgya, hogy az önkéntes visszahúzódás betegségnek számít-e, azonban nem minden hikikomori küzd mentális problémákkal, illetve internet- vagy játékfüggőséggel. Japánban család- valamint mozgásterápiával, esetleg szociális készségek fejlesztésével próbálják segíteni a visszahúzódokat, azonban a helyzetet nehezíti, hogy az érintettek közül viszonylag kevesen kérnek segítséget. 

(Gyurka Eszter)