Donald Trump volt amerikai elnök a júniusit követően most újabb elnökjelölti vitán vett részt. Egy jelentős különbség azonban volt a két esemény között. Miközben nyáron még Joe Biden volt a vitapartnere, a kedd esti vitán már Kamala Harrisszel kellett megmérkőznie. Utóbbi pedig kellemetlenebb ellenfélnek bizonyult Trump számára.
Biden még saját kampánycsapatát is megdöbbentette vártnál gyengébb teljesítményével. A vitát követően az elemzők között nagy volt az egyetértés, miszerint a verbális összecsapást akkor Trump nyerte. A regnáló elnök körül párton belül is egyre fogyott a levegő, júliusban pedig be is jelentette, visszalép a jelöltségtől. A helyére az aktuális alelnök, Kamala Harris lépett, és fordítani tudott.
A közvélemény-kutatási adatok szerint Biden támogatottsága nem érte el Trumpét, Harris ezzel szemben Biden bejelentését követően fokozatosan növelni tudta a sajátját. A chicagói demokrata elnökjelölő konvenció idején már a voksok 47 százalékára számíthatott az alelnök a BBC szerint. Mindeközben Trump támogatottsága nem sokat változott az elmúlt hónapokban: 44 százalék maradt. A republikánus elnökjelölt szekerét az sem lendítette meg jelentősen, hogy a független Robert F Kennedy kiszállt a versenyből, és arra buzdította támogatóit, hogy Trumpra szavazzanak.
Nem Trump szájíze szerint alakult a vita
Miközben Bidennel szemben Trumpot kiáltották ki az elnökjelölti vita győztesének az elemzők, ezúttal legkevésbé sem ez volt a helyzet.
A Harris-Trump vita esetében az érződik, hogy Harris teljesített jobban. Mindkét jelölt összeszedett volt, de Harris retorikai szempontból jobban ki tudta használni az adódó lehetőségeket. Néhány ziccer Trump nevéhez is köthető, összességében azonban – retorikai tekintetben – Harris jobban teljesített a vártnál
– nyilatkozta az Economxnak Csizmazia Gábor, a NKE John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa.
Arra, miként került előnybe Harris, jó példa, hogy „Trump már a vita elején kitért az illegális migráció problémájára, mire Harris belenézett a kamerába, és azt mondta, figyeljék meg, hogy Trumpnak visszatérő vesszőparipája lesz az illegális bevándorlás – akkor is, mikor nem erről lesz szó. Ez nem tett jót Trumpnak, mivel a republikánus érvelés központi eleme a migráció, ami összefüggésben áll különféle gazdasági és társadalmi problémákkal. Harris megjegyzése miatt azonban akárhányszor előhozakodott a migráció témájával Trump, úgy tűnhetett a nézőknek, hogy panelekkel dolgozik a felszólalásaiban.”
A szakértő hozzátette, nem véletlen, hogy az eseményt követően nem sokkal Harris kampánystábja jelezte, a demokrata jelölt nyitott arra, hogy egy újabb vitát rendezzenek. Ezzel kapcsolatban eddig vonakodtak határozott választ adni.
Harris sikerét mutatja az is, hogy az elnökjelölti vita lezárultát követően a világszerte ismert énekesnő, Taylor Swift is bejelentette, a demokrata jelöltre szavaz majd novemberben.
Harris több neves republikánus nyílt támogatását is magáénak tudhatja, a szakértő szerint azonban Swift kiállása ennél is többet jelenthet számára. Ő ugyanis mobilizálási tekintetben komoly segítséget nyújthat Harrisnek.
Lejtett a pálya?
Csizmazia Gábor rámutatott, abban, hogy a vita inkább Harris számára jelentett sikert, jelentős szerepet játszottak a moderátorok is.
Ki kell mondani, hogy a moderátorok részrehajlók voltak, érződött, hogy inkább Harris felé húznak. Trumpot – részben érthető okokból, részben indokolatlanul – folyamatosan fact-checkolták: ellenőrizték és kommentálták mindazt, amit mondott. Nem az volt a baj, hogy ezt a gyakorlatot alkalmazták, sokkal inkább az, hogy Harrisszel szemben nem. Harris ráadásul ezeket a labdákat ki tudta használni, a reakcióját gyakran a moderátorok által felvetettekre fűzte fel
– mondta.
A szakértő szerint Harris csúsztatott, mikor Vlagyimir Putyin orosz elnökre célozva kijelentette, Trump azt mondta, korábban, az autoriter vezetőket kedveli. Idézett egy-egy kifejezést Trumptól az ukrajnai háború kapcsán, ám „azt a hatást keltve, mintha a republikánus politikusnak tetszene az, ami ott zajlik. Az idézettek azonban nem ebben a kontextusban hangzottak el eredetileg.” Erre és az ehhez hasonló kijelentéseire azonban a moderátorok nem reagáltak.
Pár nap, mire kiderülhet, számokban mit jelentett a vita
Az elmúlt években Csizmazia Gábor szerint kevésbé befolyásolták az amerikai elnökjelöltek támogatottságát a viták. Inkább az volt a kérdés, mennyire voltak alkalmasak a mobilizációra.
Az mindenesetre, hogy ez a bizonyos elnökjelölti vita hozott-e, hoz-e voksokat egyik vagy másik jelöltnek a „konyhára”, még idő, mire kiderül.
„Körülbelül egy hetet, de legalább néhány napot várni kell, mire elkészülnek azok a közvélemény-kutatások, amelyek érdemben értékelhetők – akár a csatatérnek számító államokban, akár országos szinten. Akkor lesz ez véleményem szerint mérhető, ha kimondottan a vita kapcsán kérdezik meg az embereket, tehát úgy teszik fel a kérdést, hogy »a vita tükrében« mit gondol a válaszadó”
– mondta a szakértő.