Felpörögtek az események az Egyesült Államokban az elmúlt napokban. Az, hogy Joe Biden amerikai elnök vasárnap bejelentette, eláll a jelöltségtől, és nem indul a novemberi választáson, értelemszerűen hozta magával a kérdést, ki léphet a helyére.

Biden – némi hatásszünettel ugyan, de – az alelnök, Kamala Harris mellett szólalt fel. Jelezte, támogatja, hogy a Demokrata Párt Harrist nevezze meg hivatalosan is jelöltjének.

Elemzők és demokrata pártiak egyaránt jelezték, nem feltétlen szerencsés szinte mérlegelés nélkül elfogadni azt, hogy Harris lesz az új elnökjelölt. Időközben azonban mégiscsak ez tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek.

Ebben részben szerepet játszhat az is, hogy az alelnök stábja komoly támogatásgyűjtési hajrát produkált: 24 óra alatt összesen 81 millió dollárt (több mint 29 milliárd forintot) szedtek össze. Ezt követően sokan biztosították támogatásukról nyíltan Harrist, így például Nancy Pelosi, a képviselőház korábbi házelnöke, a Demokrata Párt egyik kiemelkedő alakja is.

„Legkésőbb augusztus 22-én kiderül, ki lesz a Demokrata Párt hivatalos jelöltje, ugyanis augusztus 19-e és 22-e között esedékes a Demokrata Párt nemzeti konvenciója Chicagóban. Itt formálisan is megerősítik a delegáltak azt, hogy kit jelöl a Demokrata Párt elnöknek. Ez csak a végső határidő, de a jelenlegi különleges helyzetben azt a célt tűzték ki maguk elé a demokraták, hogy még ezt megelőzően tartsanak egy virtuális szavazást a delegáltaknak, hogy még véletlenül sem kelljen az utolsó pillanatban szavazatokat számolni és kapkodni. Sajtóinformációk szerint Harris már megszerezte több mint 1976 delegált támogatását, ami elegendő is lenne a jelöltséghez” – nyilatkozta az Economxnak Csizmazia Gábor, a NKE John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa.

A Harris-dilemma nem unikum a demokraták körében

Nem véletlen, hogy a Demokrata Párt nem kezdeményezte már korábban Harris indítását az elnöki pozícióért. Ha voltak is ilyen tervek a párton belül korábban, azt elmosták a látott közvélemény-kutatási adatok. Az alelnök ugyanis nem tekinthető kimondottan népszerű politikusnak az Egyesült Államokban.

Nyilvánvalóan csak kényszerhelyzetből tolták előre Harrist, aki ugyanattól szenved, mint az összes többi A-listás demokrata politikus: túlságosan progresszív

– mondta a szakértő.

„Már a Biden-adminisztrációt is rendszerint az a vád éri – elsősorban persze a konzervatívok részéről –, hogy a Demokrata Párt progresszív szárnya aránytalanul nagy befolyásra tudott szert tenni bizonyos szakpolitikai kérdésekben. Biden 2020-ban még hangsúlyozta, hogy ő nem progresszív, hanem mainstream liberális, mérsékelt politikus, és egységben tudja tartani a sokszínű demokrata koalíciót. Az új jelöltaspiránsok azonban nem tudják ugyanezt elmondani magukról, köztük Harris sem. Túlságosan nyíltan beszélnek olyan dolgokról, amelyekről nem szokás ennyire egyenesen kommunikálni, mert a mérsékelt vagy bizonytalan szavazókat elijeszthetik maguktól” – tette hozzá.

Leszögezte, Harris esetében egyéb probléma is felmerül: alelnöki megnyilvánulásait számos retorikai malőr kísérte.

„Harris gyakran csúszott tautológiákba, gyakran szerepelt a beszédeiben önismétlés vagy körkörös érvelés. Az is visszatérő jelenség nála, hogy ha zavarba jön vagy nem tud választ adni valamilyen kérdésre, akkor elneveti magát. Ez pedig helyzettől és témától függően komoly problémát jelenthet.”

Az egyébként, hogy az új demokrata elnökjelölt a kiválasztását követően vitázik-e a republikánus jelölt Donald Trumppal, egyelőre kérdéses.

Harris vs. Trump

Biden kiesésével Trump jó eséllyel egy fiatalabb jelölttel találja szemben magát. Ő maga 78 éves, és előszeretettel támadta Bident a kora miatt, hangsúlyozva, hogy eddigi ellenfele alkalmatlan az elnöki pozíció betöltésére. Kamala Harris azonban 59 éves, a választás idejére betölti a hatvanadik életévét, és ez a The Guardian szerint kellemetlen lehet a volt elnök számára.

Csizmazia Gábor viszont nem ért egyet ezzel.

Politikai szempontból irreleváns, ki hány éves, az a kérdés inkább, ki hány évesnek érzi és érezteti magát. Trump kifejezetten aktív, a kommunikációja élénk – az más kérdés, hogy ez rendszerint csapongásba torkollik a beszédeiben. Trumpnál azonban érződik a lendület és a határozottság

Kiemelte, Harris kampányát is inkább arra az ellentétre hegyezik ki – jelen állás szerint –, hogy Harris ügyészi múlttal rendelkező progresszív nő, míg Trump elítélt fehér férfi.

Harrist azonban – amennyiben hivatalosan is ő lesz a demokraták hivatalos jelöltje – rettentő kellemetlen helyzetbe sodorhatja Biden visszalépése – jelezte a szakértő.

„Biden a lemondásáról szóló levelében nem tért ki arra, pontosan miért mond le a jelöltségről. Ennek nyilvánvalóan politikai oka van, ám a republikánusok ezt még elővehetik. Harris szemére vethetik, hogy ha elfogadja azt a megállapítást, hogy Biden fizikailag alkalmatlan a kampányolásra, akkor elfogadja azt is, hogy az elnöki hivatal ellátására is az lehet. Ez pedig felveti annak a lehetőségét, hogy a 25. alkotmánykiegészítés alapján elmozdítsák Bident a hivatalából. Harrisre nézve ez azért különösen kellemetlen, mert ezt az alelnöknek kell kezdeményeznie. Harris tehát nem tud jól felelni, ha Biden alkalmasságáról kérdezik a republikánusok. Ha az elmúlt négy év sikereit emlegeti, és az elnök alkalmassága mellett érvel, megkapja a kérdést, hogy akkor miért kellett visszalépnie az aktuális államfőnek. Ha pedig azt mondja, nem alkalmas, a republikánusok visszakérdeznek, hogy akkor miért nem kezdeményezte a 25. alkotmánykiegészítést.”

Csizmazia Gábor ugyanakkor azt is leszögezte, hogy a 25. alkotmánykiegészítés szerinti eljárás csak egy elméleti alternatíva, alternatíva, és egyáltalán nem biztos, hogy valóban ki is játsszák a republikánusok ezt a kártyát.

Kapcsolódó