A hibrid hadviselés a hagyományos és a nem hagyományos taktikák – erőszakos és erőszakmentes, virtuális és valós, nyílt és rejtett – keveredésére utal, amelyet az országok egymás ellen alkalmazhatnak. Ide tartoznak az állam-állam elleni kibertámadások, a dezinformáció, a gazdasági nyomásgyakorlás, a propaganda, a szabotázs és a szabálytalan erők, például azonosító jelvények nélküli egyenruhás katonák alkalmazása – írja a Bloomberg.
A NATO szerint a hibrid hadviselést „a háború és a béke közötti határok elmosására használják, és megpróbálnak kételyeket kelteni a célpontok lakosságának tudatában”. A kétértelműség és a hihető hazugságok a hibrid hadviselés jellemzői.
Az orosz inváziót megelőző napokban egy automatizált internetes forgalmi hullám lecsapott az ukrán bankokra és kormányzati ügynökségekre, offline állapotba hozva a weboldalakat, és azt a hamis benyomást keltve, hogy az ukránok nem férnek hozzá a pénzükhöz. Hónapokkal később, miután víz alatti robbanások megrongálták az orosz ellenőrzés alatt álló, Németországba földgázt szállító vezetékeket, Oroszország az Egyesült Államokat, Ukrajnát és Lengyelországot hibáztatta. Washingtonban azonban azt állították, hogy Moszkva szabotálhatta saját vezetékeit, hogy Európának jelentős orosz gáz nélkül kelljen majd átvészelnie a telet.
Mik a kiberhadviselés jellemzői?
Felvetheti a gyanút, hogy egy olyan kibertámadás mögött, amely adatközpontokat semmisít meg, banki nyilvántartásokat zavar meg, hogy pénzügyi pánikot keltsen, vagy alapvető szolgáltatásokat, például a távközlést vagy az áramszolgáltatást kapcsolja ki, egy állam vagy annak megbízottjai állnak. Még az olyan dezinformációs kampányok is, mint például a 2016-os amerikai elnökválasztást célzó orosz támadás, a kiberhadviselés enyhébb, ám kártékony formájának tekinthetők.
Az egyik nyilvánosságra került és általánosan elfogadottan kiberhadviselésnek minősülő incidens az úgynevezett Stuxnet-támadás volt, amelyet 2010-ben fedeztek fel, és amely olyan számítógépes kódot tartalmazott, amely akár 1000 iráni nukleáris centrifugát is megsemmisített. A New York Times arról számolt be, hogy ez az Egyesült Államok és Izrael közös művelete volt, amelynek az Olimpiai Játékok kódnevet adták, és hogy ha ez nem sikerült volna, az Egyesült Államok készen állt egy széles körű kiberharci tervvel Irán ellen, amely kiiktatta volna az ország elektromos hálózatait.
A kibertámadások főkolomposai
A Council on Foreign Relations szerint 2005 óta 34 nemzetet gyanúsítanak kibertámadások támogatásával, amelyek több mint háromnegyede mögött Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea áll. Miközben az Egyesült Államok is szerepel a kibertámadások szponzori listáján, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja által vezetett adatok áttekintése szerint messze a legnagyobb célpontja a jelentős kibertámadásoknak – beleértve a kormányzati ügynökségek vagy csúcstechnológiai vállalatok elleni támadásokat –, amelyet az Egyesült Királyság és India követ.
A NATO-hoz kapcsolódó agytröszt által 2013-ban kiadott Tallinni kézikönyv kísérletet tett arra, hogy ezeket a szabályokat a kiberhadviselésre is alkalmazza - meghatározva, hogy mely célpontok (például iskolák és kórházak) tiltottak, és milyen körülmények között válaszolhat egy ország katonai erővel egy hackertámadásra.
Európai kiválósági központ a hibrid fenyegetések ellen
Több tucat európai ország, valamint az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Kanada támogatja a 2017-ben Helsinkiben megnyílt, a hibrid fenyegetések elhárításával foglalkozó európai kiválósági központot. A központ szimulációkat és egyéb gyakorlatokat végez, és ajánlásokat tesz arra vonatkozóan, hogy a tagállamok hogyan válhatnak kevésbé sebezhetővé a hibrid támadásokkal szemben. Ukrán tisztviselők szerint egyes orosz kibertámadások, amelyek célja a civilek megkárosítása, háborús bűncselekménynek minősülnek, és a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságnak kellene őket üldözni.