Megmutatták az oroszoknak, hogy készen állunk, közben izzott a forró drót

Október 24-én ért véget a NATO Steadfast Noon nukleáris hadgyakorlata. Miről szólt ez a seregszemle?

Csiki Varga Tamás (Cs.V.T.): Ez egy 2003 óta minden évben megrendezett esemény, ami idén október 14-24 között zajlott 13 ország légierejének – 60-nál több repülőgépe és mintegy kétezer katonája – részvételével Belgium, Hollandia, Dánia, Nagy-Britannia és az Északi-tenger légterében. A NATO nukleáris elrettentésének gyakorlati demonstrációját jelenti, mint minden hagyományos katonai erőket mozgató hadgyakorlat is: a tagállamok nem készülnek senkit megtámadni, hanem védelmi műveleti forgatókönyveket hajtanak végre.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

Az észak-atlanti szövetségen belül az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország rendelkezik atomfegyverekkel, valamint a hidegháború óta öt európai államban állomásoztatnak kis darabszámban amerikai taktikai nukleáris fegyvereket: összesen mintegy 100 darab B61 típusú, repülőgépekről bevethető úgynevezett gravitációs bombát Belgiumban, Németországban, Olaszországban, Hollandiában és Törökországban.

Ezek a bombák változó hatóerejűek, becslések szerint 0,3–340 kilotonna közötti robbanóerővel. (Összehasonlításképpen: a hirosimai atombomba 16 kilotonna, a nagaszaki pedig 21 kilotonna hatóerejű volt). A Steadfast Noon alkalmával azt gyakorolják a résztvevő európai országok légierői, hogy az amerikaiakkal együttműködve hogyan tudnának közös hadműveleteket folytatni.

Kik vettek részt a gyakorlaton?

Cs.V.T.: A résztvevő országok: Belgium, Dánia, Görögország, Lengyelország, Románia és Törökország F-16-os vadászrepülőkkel, Csehország JAS-39 Gripenekkel, Finnország F-18-asokkal, Németország és Olaszország Tornado vadászbombázókkal, Hollandia, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok pedig F-35-ösökkel. 

Ezek a típusok mind alkalmasak arra, hogy részt vegyenek a NATO nukleáris képességmegosztásában, azaz a nukleáris elrettentés jegyében taktikai atomfegyvert hordozhatnának. Fontos azonban, hogy ilyen hadgyakorlatokon sosem szerelik fel a nukleáris tölteteket a repülőgépekre, azok továbbra is a raktárakban maradnak, csupán a harceljárásokat, a többnemzeti együttműködést gyakorolják a résztvevő repülőgépek.

Ennek részeként nemcsak ezek a repülőgépek, hanem felderítő, légi utántöltő és elektronikai hadviselésre képes repülőgéptípusok is részt vettek a gyakorlaton a földi kiszolgáló légibázisok személyzete mellett, mert így teljes körű a műveleti követelmények és a feladatok szimulálása.

Lehet „elrettentés”, és nem katonai fenyegetés egy hadgyakorlat célja? Oroszországgal szemben nem jelentenek az ilyen gyakorlatok fenyegetést?

Cs.V.T.: Az elrettentés azt jelenti, hogy erőt mutatunk. Olyan erőt, ami elég félelmetes ellenfél képét festi le, akit nem lenne érdemes megtámadni, mert katonai erővel is meg tudja védeni magát. A nukleáris elrettentés ennek egy speciális formája, hiszen nem robbantgat senki atombombákat annak bemutatására, hogy milyen pusztító eszközökkel rendelkezik, csak azt mutatják be, hogy szükség esetén képesek lennének alkalmazni.

Egy erős hagyományos haderővel rendelkező országot, vagy egy nukleáris hatalmat, mint Oroszország, hatásosan csak nagy pusztító erejű – például nukleáris – fegyverrel lehet elrettenteni a katonai erő alkalmazásától. Ez az elrettentés pedig kölcsönös: az orosz haderő is rendszeresen végrehajt különböző hadgyakorlatokat, hogy erőt mutasson kifelé.

Annak érdekében, hogy a hadgyakorlatokat ne érzékeljék fenyegetésként, hónapokkal előre nyilvánosan bejelentik, hogy pontosan mikor, milyen térségben, milyen erőkkel és eszközökkel, milyen céllal fognak gyakorlatozni – és erről a közvetlen katonai és diplomáciai csatornákon is tájékoztatják Oroszországot (és mindenki mást is).

A Steadfast Noon 2024-et Oroszországtól távolabb fekvő térségekben hajtják végre, mert nem provokálni, csak figyelmeztetni akarják az orosz politikai és katonai vezetőket: szükség esetén a NATO-tagállamok megvédenék egymást, végső esetben nukleáris fegyverekkel is.

De mindkét fél tisztában van azzal, hogy egy nukleáris háborút nem lehetne megnyerni egymás ellen. A hidegháború egész története azt mutatta meg, hogy a kölcsönös elrettentés működik, ezért nem kell ma sem tartani atomháborútól, még ha sokan ezzel is ijesztgetnek. Amit látunk és hallunk, az az elrettentés a gyakorlatban, és nem háborús készülődés a másik fél megtámadására.

Nem lehet egy ilyen gyakorlatból véletlenül sem háború, mondjuk egy baleset vagy rossz döntés nyomán?

Cs.V.T.: Azon túl, hogy a NATO-hadgyakorlatokról előre tájékoztatják Oroszországot, élőben is fennáll a folyamatos kapcsolattartás a katonai parancsnokságok, vezetők között – többek között a hidegháborúból is ismert „forró dróton” keresztül. Ha történne egy baleset, mondjuk lezuhan egy repülőgép, azonnal tudják értesíteni az orosz felet is. Mivel éles fegyvert a gépek nem hordoznak, valós eszkalációs veszélyt sem jelent a gyakorlat.