Kölcsönös csapkodás, sértések sorozata – nagyjából ez jellemzi ma a magyar és a lengyel diplomáciai viszonyt. Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mindez hol is kezdődött, érdemes visszamenni időben a tavalyi lengyelországi kormányváltáshoz, ahol bizony fontos szövetségest veszített Orbán Viktor.

Az szinte borítékolható volt, hogy a Donald Tusk vezette kormány merőben más dimenziókban gondolkodik, mint elődje és korántsem lesz felhőtlen a viszony az amúgy régi ismerősök között. 

Kapcsolódó

„Ugye nem lehetnek igazak a pletykák arról, hogy Moszkvába látogatsz, Orbán Viktor? Vagy mégis?" – tette fel a kérdést a magyar kormányfőnek Donald Tusk, Lengyelország miniszterelnöke az X közösségi oldalon, amikor még csak a szóbeszéd keringett arról, hogy kijevi látogatása után Vlagyimir Putyinhoz készül a magyar kormányfő.

Majd érkezett a következő lengyel csipkelődés a moszkvai „békemisszióra” válaszul, mondván „van-e valaki, aki nagyobb biztonságban érzi magát Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin háború utáni európai biztonsági architektúráról folytatott eszmecseréje után?" – ironizált a közösségi médiában Donald Tusk.

A magyar miniszterelnök persze nem felejtett, a tusnádfürdői beszédében jött is a tromfolás, mondván, hogy a lengyelek a legszemforgatóbb politikát folytatják. „Kritizálnak minket a kapcsolataink miatt, és közvetítőkön keresztül üzletelnek Oroszországgal. Még soha nem láttam ekkora képmutatást az állam részéről" – mondta Orbán Viktor. 

Megjött a javaslat a lengyelektől: Magyarország lépjen ki az EU-ból és NATO-ból!

Ha valaki nem akar egy klub tagja lenni, bármikor kiléphet onnan – üzenték a miniszterelnöknek. >>>

A következő napokban további ütések váltották egymást: Szijjártó Péter, külgazdasági és külügyminiszter már arról beszélt, hogy „nagyra értékeli a lengyel diplomáciát, ezért is olyan rossz nézni, ahogy a hazugságok mocsarába süllyed." 

Ez persze viszontválasz is volt egyben lengyel kollégája, Radoslaw Sikorski szavaira, aki szerint Orbán Viktor egoizmusa országa elszigetelődését okozta. Szijjártó Péter szerint viszont elszigeteltségről beszélni egy olyan miniszterelnök és kormány esetében, amely Európából mára egyedüliként tud kapcsolatot tartani egyszerre kelet és nyugat felé, nem vall túlzott bölcsességre.

Magyarország túl kicsi és túl gyenge ahhoz, hogy Európa számára fontos kérdésekben a fő tárgyaló lehessen

– válaszolta Jerzy Marek Nowakowski történész és volt nagykövet a Wirtualna Polska kérdésére. 

Szerinte Magyarország szócsőnek ugyan alkalmas, amelyen keresztül Donald Trump és Vlagyimir Putyin megszólal, ám ez legfeljebb belső használatra készült propagandának jó, mintha azt sugallanák, hogy „nagyhatalom vagyunk, mint régen a Monarchia idején." Ám az igazság ennél ennél kiábrándítóbb, teszi hozzá: Magyarország mélyen elszigetelt a nyugati országok családjában, amit nemzetközi bomlasztókkal folytatott eszmecserékkel igyekeznek pótolni. 

Véleménye szerint sosem volt olyan, hogy a lengyel és a magyar érdekek egybeestek volna.

Éppen ellenkezőleg, mindig is voltak problémáink Magyarországgal, de általában nem kerültek nyilvánosságra 

– mondja Jerzy Marek Nowakowski.

Úgy véli, a barátság a PiS-kormány idején mindkét formáció bizottságellenes magatartására, egymás támogatására épült, amelyre az Európai Unió nem fordított túlzott figyelmet. Ám az Ukrajna elleni orosz agresszióval még ez a helyzet is jelentősen megváltozott.

A nyugat és Lengyelország geopolitikai prioritásai szempontjából szükség van az Európai Unió koherens hangjára Moszkva felé, összhangban azzal üzenettel, hogy Oroszország nem nyerhet Ukrajnában – mondja Marek Pietras professzor, a lublini Maria Curie-Sklodowska Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója.

Ha Magyarország nem is azonosul ezzel, akkor sem fordulhat elő, hogy ez meggyengíti az euroatlanti közösséget. Egyértelmű összeférhetetlenséggel állunk szemben. Magyarországgal szemben pedig a pragmatizmusnak kell vezérelnie, nem az érzelmeknek

– mondja a lengyel politológus.

Jerzy Marek Nowakowski szerint Orbán Viktor békemissziója csupán egyéni akció, amely arra hivatott, hogy legalább az EU- és a NATO-országok egy része belefáradjon a háborúba, ezzel is erősítve a magyar vonalat. – „Remélem nem így lesz. Ez lenne a lehető legrosszabb hír Lengyelország számára" – teszi hozzá Nowakowski, aki szerint Brüsszel továbbra is igyekszik elkerülni, hogy Magyarországgal szemben konfrontatív politikát folytasson – ugyanis az egyhangú döntést igénylő kérdésekben továbbra is van szava Orbán Viktornak. 

Az UMCS politológusa Magyarország álszentségére is felhívja a figyelmet – már a ami az úgynevezett háborúpártiság kérdéskörét illeti:

Magyarország azzal vádolja Lengyelországot, sőt az egész nyugatot, hogy csatlakozott a háború támogatóinak klubjához azzal, hogy segítséget nyújt Ukrajnának, elfelejtve, ki az agresszor - hogy az agresszor Oroszország. Magyarországnak abszolút ellentmondó geopolitikai prioritásai vannak (...) olyan nemzetközi konfliktushelyzetben támogatják Oroszországot, amelyet a NATO fenyegetésként határoz meg. Nem egyértelmű képmutatás ez a nemzetközi porondon?

– teszi hozzá.

A politológus mindazonáltal reményét fejezi ki, hogy nincs veszve minden Lengyelország és Magyarország kapcsolatában, habár szerinte ehhez az kell, hogy „összeomoljon Orbán hatalmi rendszere Magyarországon”.