A vártnál jóval jobban szerepelhetett a Donald Tusk vezette Polgári Koalíció (PO), ami mindössze 5 százalékponttal szerzett kevesebbet, mint a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS).
Október 15-én tartották a parlamenti választásokat Lengyelországban, ahol a legnagyobb kérdés az, hogy a nyolc éve kormányzó jobboldali–konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) kormányon maradhat-e.
A PiS hiába a legnépszerűbb párt, valószínűleg nem lesz meg egyedül is a többsége a 460 fős Szejmben, így fontossá vált, hogy ki fogja megszerezni a harmadik helyet a szélsőbaloldali Lewica, a centrista–agrárius Harmadik Út vagy pedig a szélsőjobboldali–libertariánus Konföderáció. A Donald Tusk vezette Polgári Koalyció (KO) második helye ugyanis biztosnak mondható.
A választás tétjét jól mutatja, hogy a részvétel igen magas volt: Varsóban volt olyan körzet, ahol 17 órakor már 80 százalékos volt a részvétel, sajtóhírek szerint pedig más körzetekben a pótszavazólapokat is elő kellett készíteni.
A délután öt órás részvételi adatok szerint egyébként a klasszikusan jobboldali pártokra szavazó körzetekben volt alacsonyabb a részvétel, és a falvak helyett a városokban szavaztak többen. A részvételi arány akkor 57,54 százalék volt, miközben négy évvel ezelőtt akkor a szavazók 45,94 százaléka adta le a szavazatát.
Az urnákat 21 órakor zárták le, amikor az IPSOS közzétette az exit poll eredményeket is.
- PiS – 36,8 százalék
- KO – 31,7 százalék
- Harmadik Út – 13 százalék
- Lewica – 8,6 százalék
- Konföderáció – 6,2 százalék
Ugyanakkor mint az Indexnek Marcin Palade lengyel választási szakértő korábban megjegyezte, az exit poll nem teljesen megbízható: az urnazáráshoz képest egy órával hamarabb abbahagyják a kutatást, emiatt elképzelhető, hogy 1–2 százalékpontos különbség is lehet a végső eredmény között.
A mostani választáson pedig akár kéttizedes különbség is sokat számíthat.
Elemzők szerint a demokrácia és a tekintélyelvűség közötti irányválasztásról szóltak a vasárnapi, sokak által sorsdöntőnek tartott választások Lengyelországban, ahol az előzetes várakozásokkal szemben kevésbé a gazdasági, megélhetési kérdések dominálták a kampányt.