A nemzetközi elemzők többsége kérdésekkel és aggodalmakkal telve várta a tavaly őszi olasz választások után, milyen irányba is tereli majd az országot Giorgia Meloni, frissen kinevezett olasz miniszterelnök.
Több ponton is nagy volt a bizonytalanság, nem lehetett például tudni, Olaszország első női kormányfője mennyire tudja majd magánál tartani a valós irányítást. Kormányt ugyanis pártja, az Olaszország Fivérei (Fratelli d'Italia) csak két másik politikai erővel karöltve tudott alakítani. Ezzel pedig Giorgia Meloni két erősen macsó beállítottságú, dominálni vágyó pártvezetőt kapott maga mellé. Márpedig mind Matteo Salvini, mind az azóta elhunyt Silvio Berlusconi híresen remek kapcsolatot ápolt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
Meloni kiradírozta a kérdőjeleket
A közvetlenül a választások előtt lapunknak nyilatkozó, akkor még az Amerikai Római Egyetemen (AUR), ma már Perugiai Külföldiek Egyetemén (Università per stranieri di Perugia) oktató Cecilia Sottilotta úgy gondolta, Giorgia Meloninak „húzd meg, ereszd meg”-politikát kell majd alkalmaznia.
Összességében azonban elképzelhetőnek tartotta azt is, hogy Mario Draghi kormányánál valamivel megengedőbb hangot üssön meg az oroszokkal kapcsolatban az új kabinet. Az elemzők többsége hasonlóan bizonytalanul nyilatkozott akkoriban azzal kapcsolatban, milyen attitűd várható a Meloni-kormánytól Moszkvával kapcsolatban.
Az olasz miniszterelnök végül elég gyorsan egyértelművé tette, hogy a gyeplő az ő kezében van a kabineten belül. Ahogy azt is, a Kreml helyett inkább a nyugati országok felé kacsingat. Kiállt Ukrajna mellett is, és nyíltan elítélte az orosz erőszakot.
Csütörtöki washingtoni látogatásával, valamint azzal, hogy Joe Biden amerikai elnökkel találkozott, azonban végképp egyértelművé tette Giorgia Meloni, hogy nem Oroszország partnerségében képzeli el Olaszország jövőjét.
„Olaszország a nyugati szövetség része, és ennek főszereplője akar lenni. Az Egyesült Államokkal kötött szövetség kiemelten fontos. Az ukrajnai válság óta többek között a biztonsági kérdésekben is szorosabbá vált a kapcsolatunk az amerikaiakkal” – idézi Antonio Tajani külügyminisztert a Politico. Ő az a politikus egyébként, aki Silvio Berlusconit váltotta a Hajrá Olaszország (Forza Italia) párt élén.
Kínának is búcsút inthetnek az olaszok
Előzetes várakozások szerint Joe Biden amerikai elnök arról próbálta meggyőzni washingtoni egyeztetésük alatt Giorgia Melonit, hogy Róma hátráljon ki a jövő év elején lejáró Új Selyemút nevű, Kínával kötött gazdaság- és kereskedelemfejlesztési megegyezésből.
Persze már az amerikai javaslattól függetlenül is ezzel a gondolattal kacérkodott az olasz kormány. Már május elején arról beszéltek kormányzati tisztségviselők, hogy a kabinet már belső egyeztetéseket folytat arról, miként közöljék úgy a kínai féllel, hogy nem szeretnék megújítani jövőre az Új Selyemút projektben való részvételüket, hogy közben a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok se sérüljenek jelentős mértékben.
Érdekesség, hogy kínai kommunista párt által működtetett Global Times már ezeket a sajtóhíreket követően is azt rebesgette, hogy Olaszország washingtoni nyomásra hátrálhat ki a kezdeményezésből.
Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket
Már akkor, amikor Olaszország aláírta a csatlakozási szándékot a kínai programhoz, sokan arra figyelmeztették az ország vezetőit, hogy az új kapocs révén az ázsiai ország
- érzékeny technológiai információkhoz és
- kulcsfontosságú infrastruktúrához férhet majd hozzá.
Az ország akkori miniszterelnöke, Giuseppe Conte vállalta a kockázatot, abban bízva, hogy cserébe az elmúlt években gyengélkedő és alulteljesítő olasz gazdaság erőre kap.
Ez azonban nem történt meg:
a Kínába áramló olasz export tavaly összesen 16,4 milliárd euróra rúgott, alig meghaladva a 2019-es 13 milliárd eurós összértéket. Ezzel szemben az Olaszországba irányuló kínai export ugyanezen időszak alatt 31,7 milliárd euróról 57,5 milliárd euróra ugrott.
Újabb tüske az olaszok számára, hogy tavaly Franciaország és Németország is jelentősen növelni tudta a kínai kivitelét, miközben nem is csatlakoztak az Új Selyemút kezdeményezéshez.
Magyarország kitart a kínaiak mellett
Az Új Selyemút kezdeményezéshez Magyarország lassan egy évtizede, 2015-ben csatlakozott. Olaszország esetében elhanyagolható mértékű exportnövekedést hozott magával a kínai paktum, Magyarország esetében szinte még annyit sem:
az aláírás évében, 2015-ben 1,8 milliárd dollárnyi értékben exportált árut Magyarország Kínába, tavaly pedig 2,29 milliárd dollár volt ez az érték.
Ettől függetlenül Magyarországon szóba sem került az Új Selyemút kezdeményezésből való kihátrálás.