Mérföldkő ez a hét Ukrajna és Moldova számára, a két országgal ugyanis hivatalosan is megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unió. Hadja Lahbib, az Európai Unió Tanácsának június 30-ig tartó, féléves elnökségét betöltő Belgium külügyekért és általános ügyekért felelős minisztere is történelmi jelentőséget emlegetett az Ukrajnával kezdett első kormányközi konferencia nyitóbeszédében. Hangsúlyozta ugyanakkor azt is, az uniós integráció útja hosszú, a tárgyalások pedig szigorúak és megterhelőek lesznek. A munka csak most kezdődik – húzta alá.

Az Economxnak nyilatkozó szakértő szerint ahhoz kétség sem fér, hogy a gyakorlatban Ukrajna uniós tagállammá válásához nem kizárólag az egyes reformok végrehajtására lesz szükség. Egyértelmű kritérium az is, hogy a csatlakozáskor már ne álljon háborúban Oroszországgal.

Kapcsolódó

Moldova esetében szintén felmerül kritikus pontként az oroszkérdés. A szakadár, oroszbarát vezetésű szeparatista Transznisztria sok fejfájást okoz Moldova vezetőinek. A régió sorsa pedig komoly szerepet játszhat a csatlakozási folyamatban.

Számos olyan reformot kell a csatlakozásra való felkészülés keretében végrehajtani, amelyek garantálják azt, hogy egy állam képes legyen a saját területén belül a szuverenitását biztosítani. Ebben nyilván akadály lehet, ha az ország egy része de facto orosz megszállás alatt áll – még ha csak egy ilyen bábállam működésén keresztül is. Nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy Moldovát úgy vegyék fel az Európai Unióba, hogy ez a rendezetlen vita, területi konfliktus fennálljon a transznisztriai bábállammal. Erre valamilyen politikai megoldást biztosan kell majd találni még a csatlakozás előtt

– nyilatkozta az Economxnak Berkes Rudolf, a Political Capital politikai kutató, elemző és tanácsadó intézet elemzője.

Hozzátette, Moszkva nyilvánvalóan mindent megtesz majd annak érdekében, hogy lassítsa ezt a csatlakozási procedúrát. Maia Sandu moldovai elnök mindeközben azt szeretné, hogy az ország 2030-ra az Európai Unió tagállamává váljon. Ez azonban kissé optimista célkitűzés lehet.

„Minden esetben nehéz megbecsülni, mennyi ideig tart egy csatlakozási folyamat, még ha az már el is indult. Sok tényezőtől függ, tud-e csatlakozni az adott állam, például hogy az adott reformokat mennyire gyorsan tudja végrehajtani. Ugyanakkor attól is függ, hogy az Európai Unió tagállamaiban megvan-e a politikai szándék arra, hogy felvegyék soraikba az érintett országot, függetlenül attól, hogy eleget tesz-e az előírt követelményeknek. Ez megmutatkozott például akkor, mikor Románia vagy éppen Bulgária a schengeni övezethez szeretett volna csatlakozni, ekkor sem kizárólag szakmai szempontok mentén hozták egyes tagállamok a döntéseket. Ausztria például nagyjából egy évtizedig akadályozta Románia és Bulgária csatlakozását a schengeni térséghez, miközben mindkét ország tagja volt az EU-nak és az Európai Bizottság szerint eleget tettek az előírt kritériumoknak. Ebből kiindulva nem feltétlen érzem realisztikus célnak a 2030-as csatlakozást, de kizárni persze semmit nem lehet” – mondta a szakértő.

Miért lenne előnyös az EU-nak Ukrajna és Moldova csatlakozása?

Az, hogy Moldova és Ukrajna miért járna jól azzal, ha uniós tagállammá válhatna, nem nagy kérdés. A gazdasági és beruházási terv keretében az EU már 1,5 milliárd eurót mozgósított Moldova számára állami és magánberuházások formájában olyan kulcsfontosságú ágazatokban, mint az energia, a közlekedés, valamint a vállalkozások finanszírozáshoz való hozzáférése. Ezt az együttműködést pedig – az ígértek szerint – folytatni fogják a csatlakozási tárgyalások során is.

Ukrajna rendelkezésére pedig az orosz támadás kezdete óta összesen mintegy 99 milliárd eurót bocsátott az EU, a tagállamok és az európai pénzügyi intézmények.

Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy az EU számára miért lenne előnyös, ha a tagállamok közé kerülne Moldova és Ukrajna is.

„Egyrészt a magállamok szempontjából a két új tagállam piacszerzési lehetőséget is jelent. Nem feledkezhetünk meg róla, hogy Ukrajna jelentős mezőgazdasági termelő, ami az EU mezőgazdasági önállátásának egy fő megalapozója lehetne. Másrészt viszont politikai értelemben is fontos: mindkét ország állandó orosz fenyegetettségnek van kitéve. Ukrajna esetében ugyan ez most látványosabb, de Moldova szuverenitását is folyamatosan sérti Moszkva. Egyértelmű politikai jelzés lenne Oroszország felé ennek a két országnak a felvétele az unióba, mutatná, hogy nem hagyják sorsukra ezeket az államokat”

– magyarázta Berkes Rudolf.

Leszögezte, az Európai Unió és annak bővítése kezdetektől egy „békeprojekt” volt. Egy eszköz arra, hogy megőrizzék Európa békéjét, és megvédjék a tagállamokat

  • a különböző külső agresszoroktól és
  • az egymás közötti háborúktól is.

A szakértő kiemelte Magyarországnak különösen fontos lenne, hogy a szomszédságában lévő Ukrajnában felszámolják a válsághelyzetet, és megerősítsék a védelmét. Erre pedig megoldást jelenthetne az uniós csatlakozás.

Ukrajna felvétele ráadásul katonai szempontból is nagy előnyt jelenthetne. „Ha a háború úgy ér véget, hogy Ukrajna területét nagyrészt felszabadították, ott lesz a legnagyobb haderővel rendelkező európai országok között – komoly tapasztalattal és kiképzett haderővel.”